Hogyan forradalmasítják a mesterséges intelligencia és a 3D a digitális kijelzőket?

A digitális képernyők a LED-, OLED- és mesterséges intelligencia (AI) technológiáknak köszönhetően folyamatosan fejlődnek. A hagyományos hirdetőtáblákon túl olyan innovációk, mint a 3D-s holografikus kijelzők és a kiterjesztett valóság, egyre jobban bevonják a fogyasztókat. A mesterséges intelligencia és az érzékelők integrálásával a modern képernyők ma már automatikusan hozzáigazítják a tartalmat az időjáráshoz vagy a forgalomhoz, így mérhető befektetési megtérülést (ROI) biztosítanak, valamint okosabb, rugalmasabb hirdetési élményt nyújtanak.

Ha bármelyik város központjában tesz egy rövid sétát, rengeteg különböző méretű digitális képernyőt láthat majd, mind beltéri, mind kültéri helyszíneken. Kétségtelen, hogy ez a technológia már maradni fog, és hogy ezeknek a képernyőknek a használata egyre több helyen terjed, a városi központoktól a kisvárosokig. Ide tartoznak a kültéri hirdetőtáblák, valamint a bevásárlóközpontokban és kiskereskedelmi egységekben található, marketing és navigációs célokat szolgáló képernyők, továbbá a szállodáktól a múzeumokig terjedő különféle helyszíneken elhelyezett, általános információkat nyújtó képernyők.

Maguk a képernyők mögött többféle technológia közül lehet választani. Az egyik régebbi technológia a folyadékkristályos kijelző, azaz az LCD, amely jó színhelyességet és meglehetősen éles képet biztosít. Az LCD-képernyők általában megfizethetőbbek és tartósabbak, így költséghatékony választást jelentenek a reklámozáshoz.

Az LCD-képernyőket azonban egyre inkább kiszorítják a fénykibocsátó diódák, azaz a LED-kijelzők, amelyek magas fényerőt és jó energiahatékonyságot kínálnak, ugyanakkor kültéri használatra is alkalmasak. A LED-technológia szilárdtest-félvezetőkön alapul, amelyek fényt bocsátanak ki, amikor elektromos áram halad át rajtuk. Lényegében a LED-képernyők úgy működnek, hogy az egyes piros, zöld és kék LED-eket csoportokba egyesítik, így képpontokat hozva létre, és a kijelző több ezer ilyen képpontból áll. A képek ezután az egyes pixelek fényének színének és intenzitásának szabályozásával jeleníthetők meg. Minél kisebbek a pixelek, annál nagyobb a felbontás, amelyet pixel/hüvelykben mérnek. A nézők figyelmének fenntartása és a telepítés költségeinek optimalizálása érdekében azonban a felbontást a tervezett nézőtávolsághoz érdemes igazítani.

Egy újabb alternatíva az organikus fénykibocsátó dióda, azaz az OLED, amelyet széles körben használnak mobiltelefonok és táblagépek képernyőiben. A rendszer központi eleme egy félvezetőként működő szerves vegyületből készült réteg, amelyet két elektróda vesz körül, amelyek közül legalább az egyik átlátszó. Áram hatására a szerves réteg fényt bocsát ki. A kereskedelmi felhasználásra szánt nagyobb képernyők gyártása drága, de a gyártási hatékonyság javulása és a fogyasztói eszközökben való alkalmazásnak köszönhető méretgazdaságosság együttesen azt jelenti, hogy az OLED-képernyők ára kezd csökkenni. Úgy tartják, hogy ezek jobb színkontrasztot nyújtanak, mint a LED-ek, bár ez inkább beltéri használat esetén, például bevásárlóközpontokban, üzletekben vagy kávézókban lesz észrevehető.

Függetlenül attól, hogy milyen technológia áll a képernyő mögött, az általános fényerő jelentősen befolyásolja, hogy a nézők mennyire tudnak könnyen bevonódni a képernyőn megjelenő tartalomba. A maximális fényerőnek képesnek kell lennie arra, hogy alkalmazkodjon a képernyő körüli környezeti feltételekhez, és rendelkeznie kell egy érzékelővel, amely ezt automatikusan beállítja. A fényerőt kétféleképpen lehet kifejezni: vagy kandela/négyzetméterben, ami az egy irányba kibocsátott fény intenzitását jelenti; vagy nitben, ami a bármely irányba kibocsátott fénymennyiséget jelenti. Mindkét esetben a mért érték megegyezik, így például 1000 cd/m² egyenértékű 1000 nit-tel. Beltéri környezetben használt képernyők esetében 500–700 nit elegendő lehet, míg a kültéren elhelyezett képernyőknél 3000–5000 nit, vagy attól függően, hogy hol és milyen irányba néz a képernyő, ennél magasabb értéket is érdemes figyelembe venni.

Számos módszer létezik a digitális képernyők hatásának fokozására. A legegyszerűbb módszer az, ha nagy számú képernyőt csoportosítunk össze úgy, hogy a járókelők az egyik képernyőről a másikra haladva befogadják az üzenetet; ez egyre megvalósíthatóbbá válik, mivel a költségek csökkenni kezdenek. Nagyon figyelemfelkeltő lehet, ha az összes képernyő egyszerre vált át új képre, vagy késleltetett hullámhatást is létrehozhatunk úgy, hogy a képváltás a különböző képernyőkön egymás után történik. Ugyanígy elérhetjük, hogy a képek egyik képernyőről a másikra mozogjanak, sőt úgy tűnjenek, mintha követnék az embereket, amikor azok elsétálnak vagy felmennek a mozgólépcsőn.

Egy másik lehetőség a holografikus vagy 3D-s kijelző használata, amelyen a képek úgy tűnnek, mintha kiugranának a képernyőből. A hatás egy optikai illúzión alapul, amelynek során egy kép két különböző változatát – amelyeket mindegyiket kissé eltérő szögből vettek fel – együtt vetítenek ki. Ez elég hatékony lehet ahhoz, hogy egy forgalmas állomáson az ingázók ne sétáljanak el egy pop-up stand mellett, még viszonylag kis képernyő esetén is. De a hatás igazán akkor érvényesül, ha egy nagy képernyőt helyeznek el magasra egy épületen. Még lenyűgözőbb, ha két képernyőt használnak az épület sarkának mindkét oldalán, ami azt az illúziót kelti, mintha belátnánk abba a sarokba. Ilyesmit ritkán látni az Egyesült Királyságban, de Tokióban jó néhány épületen megtalálható, ahol kevesebb a korlátozás a reklámokra vonatkozó építési engedélyek terén.

Egy másik speciális effektus a kiterjesztett valóság, vagyis az AR, amely a nézőknek saját tükörképüket mutathatja meg különböző környezetekben. Képzeljük el például egy utazási iroda képernyőjét, amely a nézőknek olyan képeket mutathat, amelyeken éppen a tengerparton vannak, vagy a New York-i Times Square-en állnak. Hasonlóképpen egy múzeum is felhasználhatná ezt a technológiát, hogy a látogatókat visszarepítse egy történelmi környezetbe!

Eddig főként a jelenleg elérhető hardvereket vettük szemügyre. Ez a technológia azonban egyre kiforrottabbá válik, és már széles választék áll rendelkezésre a különböző környezetekhez, alkalmazásokhoz és költségkeretekhez illeszkedő kijelzőkből. A digitális kijelzők terén a következő jelentős technikai áttörés tehát valószínűleg a mesterséges intelligencia szélesebb körű alkalmazásából fog származni.

Az AI-technológia segítségével kiaknázható a digitális képernyő nyomtatott hirdetésekkel szembeni legfőbb előnye: az a képesség, hogy a megjelenített tartalmat szükség szerint gyorsan megváltoztathatjuk. Ez azt jelentheti, hogy reagálunk az időjárás változásaira, és automatikusan átváltunk a fagylaltok reklámozásáról az esernyők reklámozására. Vagy azt is jelentheti, hogy elemzik az egyes képernyők előtt elhaladó járókelők típusát, és reagálnak arra, ahogy az irodai dolgozók helyét átveszik az esti szórakozók. Egy központi AI-rendszer automatikusan frissítheti a hálózatban lévő egyes képernyők tartalmát, így maximalizálva azok értékét.

Ha ezekbe a képernyőkbe érzékelőket építenek be, akkor egy ilyen rendszer visszajelzést is adhat arról, hogy hányan haladnak el a képernyő előtt, hányan állnak meg, hogy megtekintsék a tartalmat, és hogyan változnak a nézettségi adatok a tartalom frissülésével. Ez pedig megkönnyíti egy adott kampány befektetési megtérülésének számszerűsítését. Végül pedig a várható befektetési megtérülésnek kell a kiindulópontnak lennie annak eldöntésében, hogy miért választunk egy adott technológiát egy másik helyett.