A POS-kiállítási anyagok a hagyományos kiskereskedelem legfontosabb eszközei közé tartoznak – és a nyomdaipar egyik fontos szegmensét képezik. A digitális folyamatok és a beszerzési gyakorlat változásai azonban alapvetően átalakították a fejlesztést és a gyártást. Az iparági szakértők betekintést nyújtanak a témába.

A pulti kiállítók döntő szerepet játszanak az értékesítésben a POS-nál. Fotó: VKF Renzel.

A POS-kijelzők elengedhetetlenek a hagyományos kiskereskedelemben a termékek láthatóvá tételéhez és a vásárlási ösztönzéshez. A kifejezés minden olyan bemutató rendszert magában foglal, amelyet közvetlenül az értékesítési ponton helyeznek el. Ilyenek például a mennyezeti akasztók, állványok, pulti vagy padlói kijelzők.

Ezek kartonból, tömör kartonból, hullámkartonból, műanyagból, fémből vagy vegyes anyagokból készülhetnek. Különösen gyakran találhatók meg barkácsáruházakban, diszkontáruházakban és élelmiszerboltokban; az áruk bemutatására, a márka megjelenítésére és az információk közvetítésére szolgálnak.

A POS-kijelzők használata tapasztalat kérdése

„A POS-kiállítóeszközök gyártása jelentős szakértelmet igényel” – mondja Uwe Stemmler, a Stemmler Display Group GmbH & Co. KG ügyvezetője. „Ezért a márkák és a kiskereskedők általában olyan vállalatokhoz fordulnak, amelyek rendelkeznek tapasztalattal ezen a területen.”

Bár néhány online nyomda is kínál szabványos POS-anyagokat, például mennyezeti akasztókat vagy kis értékesítőtartályokat, ha egy kiállítót a semmiből kell kifejleszteni vagy módosítani, ahhoz viszont jelentős szakértelemre van szükség. „Ez a vágási és ragasztási ráhagyások részleteitől egészen bizonyos anyagok teherbírásáig terjed” – magyarázza Stemmler. „Ehhez jönnek még a statikai és stabilitási szempontok is. Végül is előfordulhat, hogy egy árukkal teli POS-kiállítóelem több száz kilogrammot is nyom.”

Szembetűnő, hogy az utóbbi időben megváltozott a megrendelések minősége. „Még körülbelül 10 évvel ezelőtt a fejlesztési megbízások mintegy 80%-a reklámügynökségektől érkezett. Ma már a start-upok és a marketingosztályok túlnyomórészt maguk rendelik meg a POS-anyagokat. Gyakran hamar kiderül, hogy alig rendelkeznek nyomdai szakértelemmel.

„Már a durva kalkulációhoz szükséges alapadatok összegyűjtése is intenzív alapvető ötleteléssé fajulhat” – jegyzi meg Stemmler bosszúsan. De mára már a pontosan ellenkezője is egyre gyakrabban előfordul: „A megkeresésekkel együtt olyan, mesterséges intelligencia segítségével kidolgozott, nagyon részletes vázlatok érkeznek hozzánk, amelyek jelentősen megkönnyítik a kommunikációt.”

A padlón elhelyezett kiállítóelemeknek stabilnak kell lenniük, még akkor is, ha a POS-nál néha nagy a nyüzsgés. Fotó: Stemmler Display Group

Trendek az árutartók terén

A POS-kiállítási elemek a vásárlókkal és az érdeklődőkkel való közvetlen interakciót szolgálják, ezért erősen függnek a trendektől: „A kiállítási elemek manapság már nem csupán rövid távú promóciós eszközök, hanem egyre inkább tartós, márkaépítő bemutatási megoldásokként tekintenek rájuk. Ennek megfelelően egyre magasabbak a minőségi, funkcionális és dizájnbeli elvárások.”

„Egyértelmű tendencia a tartósabb és magasabb minőségű anyagok felé történő elmozdulás. A klasszikus anyagok mellett különösen az újrahasznosított műanyagok, fémek és a fa is egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert” – nyilatkozta Joachim Ostendorf, a VKF Renzel GmbH ügyvezetője.

„Ügyfeleink manapság sokkal célzottabban keresnek erőforrás-kímélő anyagokat, újrahasznosítható szerkezeteket, csökkentett anyagfelhasználást és hatékony logisztikai koncepciókat. A fenntarthatóság már régóta nem csupán kiegészítő szempont, hanem számos projektben a fejlesztés szerves része.”

Uwe Stemmler is hasonló tendenciát észlel: „A múltban az ügyfelek számára elsősorban az volt fontos, hogy olyan POS-kijelzőket használjanak, amelyek környezetbarátnak és zöldnek tűntek. A valóságban azonban ezek a megoldások nem mindig voltak igazán fenntarthatóak. Ez az elmúlt 2–3 évben megváltozott: most már gyakran kapunk fejlesztési megkereséseket, amelyekben nagyon egyértelmű előírások szerepelnek az anyagok és az újrahasznosíthatóság tekintetében.”

„Itt bizonyos években igazi divathullámok alakulnak ki” – emlékszik vissza –, „például ovális és elliptikus formák, vagy olyan kiállítási elemek, amelyeket szándékosan egyszerű barna kartonból készítenek, gyakran minimalista nyomtatással.”

Az ilyen típusú, például sörösdobozokhoz használt árutartókat általában néhány száz darabos sorozatban gyártják. Fotó: Stemmler Display Group GmbH.

POS-kijelzők tervezése és gyártása

A kiskereskedők és a márkák nagyon különböző mennyiségű POS-kiállítóelemeket rendelnek: ez néhány darabtól akár több ezerig is terjedhet. „Az egyedi darabokat és a legfeljebb 20 darabos kis sorozatokat egy mintakészítővel együttműködve gyártjuk, ez nagyrészt kézi munka” – magyarázza Stemmler. „Legfeljebb 500 darabig digitális nyomtatást és digitális vágóasztalokat használunk, ennél nagyobb mennyiség esetén pedig többnyire ofszetnyomtatást és stancsablonokat alkalmazunk.”

Míg tehát a Stemmler Display Groupnál a gyártás már nagymértékben automatizált, a tervezés során még mindig sok (digitális) kézi munkára van szükség. Stemmler: „Még mindig nincs megfelelő szoftver az új kijelzők fejlesztéséhez. A szakemberek ritkák, mert már alig képzik ki őket a keresletnek megfelelően. Részben képzett építészekkel és mérnökökkel nagyon jó tapasztalataink voltak.”

A VKF Renzelnél is sajnálják a szakképzett munkaerő hiányát: „Nehéz megtalálni a képzett szakembereket, különösen ott, ahol a műszaki ismeretek, a kreativitás és a gyártáshoz való közelség ötvöződik.”

A vállalat ezért célzottan összevonta a csoporton belüli fejlesztési szakértelmet, és olyan projektcsoportokban dolgozik, amelyekbe például műszaki rajzolók és 3D-tervezők, prototípus-készítők és 3D-nyomtatók tartoznak.

„A modern szoftverek számos területen jelentősen hatékonyabbá tették a fejlesztést. A 3D-vizualizáció, a digitális tervezés és a gyorsabb prototípus-készítési folyamatok segítenek abban, hogy az ötleteket hamarabb kézzelfoghatóvá tegyük, a változatokat gyorsabban értékeljük, és lerövidítsük a fejlesztési időt. A szoftver ma már fontos eszköz – de nem helyettesíti egy erős fejlesztői csapat tapasztalatát és szakértelmét” – mondta Ostendorf.

A modern szoftverek segítenek a sablontervek testreszabásában és új POS-kijelzők tervezésében. A tapasztalat azonban továbbra is a legfontosabb összetevő. Fotó: VKF Renzel

A POS-kijelzőkre vonatkozó módosított követelmények

Még az ezredforduló idején is elsősorban a dekorációs munkatársak vagy speciálisan képzett eladók állították fel a POS-kiállítóelemeket a helyszínen. Ma ezt – főként az élelmiszer-kereskedelemben – gyakran az eladói személyzet végzi, néha pedig a márka kereskedelmi képviselői.

Ezért a gyártók egyre gyakrabban szállítják az értékesítési helyszínekre a nagyméretű POS-kiállítókat, de a kis pulti kiállítókat is már előre feltöltve és felállítva. Ahhoz azonban, hogy ezeket a kiállítóelemeket biztonságosan lehessen szállítani, és szállítás közben ne sérüljenek meg, gyakran kiegészítő biztonsági intézkedéseket is be kell építeni a tervezésbe, például védőburkolatot vagy csomagolást.

„A POS-kijelzőkkel szemben támasztott követelmények nem csupán a tervezés, a nyomtatás és az utómunkálatok tekintetében változtak meg, hanem azután is: az összeszerelés, az élettartam és az újrahasznosítás ugyanolyan fontosak” – hangsúlyozza Stemmler.

Ostendorf egy további szempontra is rámutat: „Egyértelmű tendenciát figyelünk meg a hibrid és digitális POS irányába. A kijelzőket egyre gyakrabban szerelik fel digitális interfészekkel – például monitorokkal, interaktív elemekkel vagy NFC-alapú kommunikációval.”

Következtetés: A POS-piac átalakulóban van

A modern POS-kijelzők gyártása manapság egy összetett folyamat, amely ötvözi a kreativitást, a technikát, a logisztikát és a fenntarthatóságot. Ezért az ilyen jellegű szolgáltatásokat általában erősen specializálódott vállalkozások nyújtják.

A nagyméretű nyomtatásra és a reklámtechnikára specializálódott digitális nyomdák számára a piacra lépés akadályai viszonylag magasak, ezért érdemes partnerségre lépni a már megalapozott piaci szereplőkkel.