A festékek és pigmentek kémiai tulajdonságai – melyik tinta a legalkalmasabb az adott feladatra?

A modern nyomdafestékek számos különböző összetevőt tartalmaznak, amelyek biztosítják, hogy a gépek gyorsabban és pontosabban nyomtassanak.

Sokan úgy gondolják, hogy a tinta csak másodlagos fontosságú, hogy a nyomtató vagy a szoftver az, ami biztosítja a folyamatok összehangolt működését, és hogy az egyik tinta épp olyan jó, mint a másik. A valóságban azonban szinte minden modern tintasugaras tinta a teljes nyomtatási rendszer egy kifinomultan megtervezett alkotóeleme, amelyet pontosan egy adott nyomtatóhoz fejlesztettek ki, hogy meghatározott tulajdonságokat biztosítson egy előre meghatározott árkategóriában.

Magától értetődik, hogy szinte minden nyomtató-tulajdonos úgy véli, hogy a tinta ára túl magas. Az ár azonban számos tényezőtől függ, többek között a gyártásához felhasznált szellemi tulajdon értékétől, de elsősorban a felhasznált összetevőktől. Szóval, melyek ezek az összetevők?

Talán a legkézenfekvőbb kiindulási pont a színezőanyag. Számos fogyasztói minőségű, vízbázisú tintasugaras festék, valamint sok textilfesték még mindig festékanyagokat használ, de a kereskedelmi nyomdák többnyire pigmenteket alkalmaznak, amelyek sokkal jobb fakulásállóságot biztosítanak a tartósabb nyomatokhoz, különösen közvetlen napfény hatására, például kültéri feliratok vagy kirakatplakátok esetében. A festékekkel ellentétben ezek a pigmentek a nyomtatás után szilárd állapotban maradnak, és a hordozó felületén helyezkednek el. A pigmenteket mikronméretű részecskékre őrlik, hogy elég kicsik legyenek ahhoz, hogy a nagy felbontású tintasugaras nyomtatófejek apró fúvókáin keresztül kijussanak.

Az elmúlt néhány évig a legtöbb festékgyártó a festékrészecskék viszonylag alacsony sűrűségét választotta annak érdekében, hogy javítsa a festék kinyomtatási tulajdonságait, és csökkentse annak kockázatát, hogy a részecskék eltömítsék a nyomtatófejeket. Ez viszont azt jelentette, hogy a nyomtatófej-sínnek több átmenetet kellett végrehajtania ahhoz, hogy elegendő színezéket vigyen fel az élénk és jól telített kép előállításához. Ma azonban a legtöbb nyomtatófej már sokkal nagyobb pigmentkoncentrációt képes kezelni, ami azt jelenti, hogy minden egyes áthaladás során több színezéket lehet felvinni, ami jelentősen lerövidíti a teljes nyomtatási időt.

Maguk a pigmentek egy hordozófolyadékban vannak szuszpendálva, amelynek feladata biztosítani, hogy a pigmentek egyenletesen eloszlanak, és ne süllyedjenek le egyszerűen üledékként a tintatartály aljára. Az egyik leggyakoribb hordozófolyadék a víz, amelynek kettős előnye, hogy viszonylag olcsó és környezetbarát is egyben. A vizes tinták mellett a legtöbb gyanta- vagy latex-tinta esetében is vizet használnak hordozóként. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a víz tisztább vagy természetesebb, mint az oldószer, pedig a víz is oldószernek minősül. Mindazonáltal a vízbázisú tintákban nagyon kevés illékony szerves vegyület található, és a szokásos munkakörnyezeti szellőzési követelményeken túlmenően alig van szükség további szellőzésre.…