Laurel Brunner kiemeli az ISO-szabványok egyre növekvő szerepét a nyomtatás fenntarthatóságának előmozdításában. Az új mérőszámok – köztük a szénlábnyomra vonatkozó ISO 16759 és a környezetvédelmi jelentésekre vonatkozó ISO 22067-es sorozat – elengedhetetlen eszközöket nyújtanak a nyomdák számára. Ezek a szabványok leegyszerűsítik a bonyolult adatkéréseket, és biztosítják a folyamatosan változó uniós környezetvédelmi előírásoknak való megfelelést.
Honnan lehet tudni, hogy a nyomdaipar és a kiadói ágazat egyre fenntarthatóbbá válik-e? Nos, nem lehet tudni, mert nincsenek általánosan elfogadott mérőszámok vagy közös referenciaértékek. Ami viszont van, az a javulásra utaló apró jelek egyre növekvő száma. Ezeket összességében tekintve arra utalnak, hogy valóban haladunk előre a környezeti fenntarthatóságunk javítása felé.
Erre példaként említhető a nyomtatás fenntarthatóságával foglalkozó ISO-szabványok számának növekedése. Az ISO 130. technikai bizottsága, amely a grafikai technológiákkal foglalkozik, egy olyan munkacsoportot működtet, amely kizárólag a nyomdák és kiadók környezeti fenntarthatóságára vonatkozó szabványokkal foglalkozik. Az ISO már több, a TC130 munkacsoport által kidolgozott dokumentumot is közzétett, és további kettő jelenleg is kidolgozás alatt áll. Ezek a szabványok a nyomdaipari és kiadói vállalatok számára számos eszközt nyújtanak ahhoz, hogy üzleti tevékenységüket környezetileg fenntarthatóbbá tegyék.
Az ISO 16759 egy szén-dioxid-kalkulátor, amelynek segítségével kiszámítható egy nyomtatási tétel, illetve így egy-egy nyomtatott termék szénlábnyoma. Az ISO 20690 segít a nyomdáknak és a digitális nyomdagép-gyártóknak meghatározni digitális nyomdagépeik üzemeltetési energiafogyasztását. A szabványt olyan digitális gyártó nyomdagépek áramfogyasztásának mérésére használják, amelyeknél viszonylag kevés a leállás és az újraindítás – általában kis formátumú digitális nyomdagépekről van szó, amelyeket nagy példányszámú nyomtatásra használnak. Az ISO 21632 egy ezzel egyenértékű szabvány, amely a több üzemmóddal rendelkező, tehát gyakori leállásokkal és újraindításokkal jellemezhető digitális nyomtatóberendezésekre összpontosít. Ezek jellemzően széles formátumú digitális nyomtatók a jelzések és kiállítási anyagok, valamint a speciális nyomtatási ágazatokban.
Az ISO TC130 munkacsoport az ISO 22067 szabványsorozatot is kidolgozza. Ez meghatározza azokat a jelentési követelményeket, amelyek szerint a nyomtatógyártóknak tájékoztatniuk kell termékeik környezeti vonatkozásairól. A környezeti vonatkozások olyan tényezők, amelyek hatással lehetnek a környezetre, például az anyag- és energiafelhasználás. Az ISO 22067 szabványsorozat célja, hogy jelentősen leegyszerűsítse a fogyasztók környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos kérdéseinek megválaszolását.
A nagy márkákat kiszolgáló nyomdák számára az ISO 22067-1 szabvány – amely az általános nyomtatási követelményeket határozza meg – különösen hasznosnak bizonyulhat az összetett adatkérések teljesítésében. Emellett nagyon hasznos lehet akkor is, ha egy nyomtatott termék fenntartható tervezési kritériumait szeretné bemutatni. Az ISO 22067-1 segítséget nyújthat az ügyfelek azon igényeinek teljesítésében, amelyek az Európai Unió (EU) vállalati fenntarthatósági jelentéstételi irányelvének és az EU fenntartható termékekre vonatkozó ökodizájn-rendeletének való megfeleléshez kapcsolódnak. Ha vannak olyan ügyfelei, akikre ezek a jogszabályok vonatkoznak, elvárják majd Öntől, mint nyomdától vagy kiadótól, hogy fenntarthatósági adatokat szolgáltasson jelentéseikhez.
Az ISO jelenleg az ISO 22067 sorozat második részének kiadásán dolgozik. Az ISO 22067-2 kifejezetten a nyomdai utómunkálatokra vonatkozik. A szabvány a nyomtatott termékekkel kapcsolatos környezeti szempontok – például a tűzés, a ragasztók, a díszítések és hasonló elemek – közzétételére vonatkozó követelményeket határozza meg. Ide tartoznak továbbá az alkalmazott vegyi anyagok, a kibocsátások és a hulladékok is.
Jelenleg folyik az ISO 22067-3 szabvány kidolgozása a nyomtatott textíliák környezeti vonatkozásainak jelentésére vonatkozóan, valamint az ISO 19311 szabvány kidolgozása. Az ISO 19311 szabvány meghatározza a vállalatok környezeti fenntarthatósági értékeléséről szóló jelentésekre vonatkozó követelményeket. Ezzel a nyomdaipar és a kiadói ágazat környezeti fenntarthatósága összhangba kerül a szélesebb körű jogszabályokkal. Az ISO-szabvány kidolgozása várhatóan megkönnyíti a nyomda- és kiadói vállalatok munkáját, így a fenntarthatósági célok elérése minden érintett számára egyszerűbbé válik. Fokozatosan fejlesztik ki azokat az eszközöket, amelyek segítenek a nyomdáknak és a kiadóknak a fenntarthatóságuk előmozdításában.
Fedezzen fel további tartalmakat a fenntarthatósággal kapcsolatos tanúsítványokról
