A digitális nyomdákban és a reklámipari vállalkozásokban nagy mennyiségű hulladék keletkezik. Hogyan kell ezeket a termelési hulladékokat Németországban megfelelően ártalmatlanítani? Sok vállalkozás számára ez egyben létkérdés is.

A hulladékkezelés költsége évente körülbelül 70 000 € a PPS. Digital Printing Kft. – becsüli Steffen Hufnagel. A berlini és drezdai gyártás vezetője összesen jó 280 tonnára becsüli a hulladék mennyiségét. Ebből körülbelül 120 tonnát tesz ki a karton és a fa, vagyis elvileg jól újrahasznosítható anyagok. További körülbelül 130 tonna kerül a hulladékégetőbe. Körülbelül 40 tonna kompozit műanyag, amely veszélyes hulladéknak minősül. A festékmaradványok és tisztítófolyadékok összesen körülbelül két tonnát tesznek ki. Ezeket is külön kell ártalmatlanítani.

Körülbelül 150 alkalmazottal és évi 3,5 millió négyzetméteres nyomtatási volumenével a PPS. Digital Printing GmbH ugyan az iparág nagyobb szereplői közé tartozik, de a példaszámítás azt is mutatja, hogy a digitális nyomtatási ágazatnak valóban meglehetősen költséges problémát jelent a gyártási hulladék.

A gyártási hulladékok ipari hulladéknak minősülnek

Természetesen a pontos tevékenységi kör függvénye, hogy milyen típusú hulladék keletkezik a digitális nyomdákban és a reklámtechnikai cégeknél. A textilnyomtatásra szakosodott vállalatok esetében ez lehet transzferpapír és szövetmaradék. Azok, akik kiállítási standok és keretek építésével is foglalkoznak, a fémforgácsokat és -maradékokat újrahasznosításra kell továbbítaniuk. A világító reklámokat gyártó cégek valószínűleg nagy mennyiségű elektromos hulladékot is ártalmatlanítanak. Mindegyiküknél pedig hatalmas mennyiségű papírhulladék, raklapfa, tintatartályok és -patronok, valamint tisztítószerek maradványai keletkeznek.

Hova vigyük? Németországban ez valóban jelentősen függ a helyi körülményektől. Alapvetően azonban a kereskedelmi vállalkozások hulladékkezelésével kapcsolatos kérdéseket a Körforgásgazdasági törvény , valamint az ipari hulladékokról szóló rendelet szabályozza. Utóbbit 2026-ra ismét átfogóan újra fogják elfogadni. Mindkét rendelet célja, hogy a hulladékok minél nagyobb részét fajtánként szelektíven gyűjtsék össze. Hiszen így a nyersanyagok jobban újrahasznosíthatók. Végül is az Európai Unió azt tűzte ki célul, hogy 2050-re körforgásos gazdaságra rendszerre álljon át.

A vállalkozásokban már ma is külön kell gyűjteni a papírt, a kartont és a kartondobozokat, valamint az üveget, a műanyagokat, a fémeket és a fát. A cél az, hogy ezek lehetőség szerint ne kerüljenek hulladéklerakókba és hulladékégető telepekre, hanem tovább lehessen őket hasznosítani.

A festék- és tintamaradványok, valamint az üres kannák és patronok „veszélyes hulladéknak”, ha meghaladják bizonyos határértékeket, vagy veszélyes anyagokat tartalmaznak. Ezekre vonatkozik a keverési tilalom, vagyis nem kerülhetnek más anyagáramokba. A veszélyes hulladékok esetében a vállalkozásoknak előzetesen egyeztetniük kell a tervezett ártalmatlanítást a hatóságokkal, valamint rendelkezésre kell állniuk a szükséges igazolásokkal.


A fahulladékokat szét kell válogatni, és fajtánként kell ártalmatlanítani. Fotó: S. Angerer / KI

Hova tegyük a szemetet?

A vállalatok elvileg szabadon választhatják ki, melyik tanúsított hulladékkezelő cég foglalkozzon a hulladékukkal. Ugyanakkor a szövetségi tartománytól függően eltérőek a „átadási kötelezettségek”, különösen a veszélyes hulladékok esetében.

A nürnbergi illetékes környezetvédelmi hatóság például hangsúlyozza, hogy még a nagyon kis vállalkozások esetében sem írnak elő kivételeket. A veszélyes hulladékok kis mennyiségeit azonban egy kevésbé bonyolult eljárás keretében, úgynevezett gyűjtési-ártalmatlanítási igazolásokkal lehet újrahasznosítani. A részletek helyenként eltérhetnek. Ez egyébként azt eredményezi, hogy a fóliák és más, digitális nyomtatáshoz és reklámtechnika céljára szánt termékek csomagolásán általában nem szerepelnek hulladékkezelési utasítások. A végfogyasztói termékek esetében viszont ezek kötelezőek.

A következő szabály azonban érvényes: a hulladékok nem megfelelő ártalmatlanítása vagy a bizonyítékok hiányossága esetén az anyagkörforgási törvény értelmében országszerte akár 100 000 euró összegű bírság is kiszabható. Ezen felül a digitális nyomdák és a reklámtechnikusok számára a csomagolási törvény a csomagolások visszavételére és ártalmatlanítására vonatkozó kötelezettségek megsértése esetén további szankciók is kiszabhatók.

Különösen a kis digitális nyomdák és reklámtechnikai vállalkozások számára az ilyen magas bírságok könnyen a csődöt jelenthetik.

A kevesebb gyártási hulladék kedvezőbb a környezetre nézve

A kereskedelmi és digitális nyomtatásnál elsősorban papírhulladék keletkezik. A papír alapú nyomtatási hordozók könnyen beilleszthetők a meglévő újrahasznosítási körforgásokba. Ezért fenntartható megoldásnak számítanak.

A digitális nyomtatás tipikus alkalmazásai azonban többnyire műanyag fóliákra történnek. A laminálás és a rétegezés révén olyan kompozit anyag jön létre, amelyet gyakran már nem lehet fajtánként szelektíven újrahasznosítani. „A hulladékkezelés során különösen a nem éghető kompozit anyagok esetében merülnek fel nehézségek” – magyarázza például Hufnagel. „A PVC-ponyvát a beépített és alig elválasztható poliészter szálak miatt szinte már veszélyes hulladékként kezelik, ezért az ártalmatlanítása is ennek megfelelően drága. A ráfelvitt égésgátló bevonat miatt az anyag nagyobb mennyiségben nem alkalmas a hulladékégetőbe sem.”

Folyamatosan felmerülnek olyan kezdeményezések, amelyek elsősorban a digitális nyomtatásból és a reklámtechnika területéről származó kompozit anyagok mennyiségét kívánják korlátozni. Ezek közül eddig még egyik sem tudott érvényesülni a piacon. „Kifejlesztettünk egy »Split-And-Recycle« fóliát, amelynél a nyomtatási réteg leválasztható az aljzatról, és a termék fő alkotóeleme fajtánként szelektíven újrahasznosítható. Eddig azonban a piac nem mutatott nyitottságot erre” – mondja erről például Ina-Maria van Alst, a Folex Coating GmbH kommunikációs vezetője.

A tintapatronok és -tartályok esetében viszont néhány hardvergyártó már lépéseket tett. Így például a HP a Planet Partners keretében visszaveszi ezeket. Az Epson pedig egy újrahasznosítási programot, ahogyan a a Roland DGis. A Mimaki arra kéri a felhasználókat, hogy ezzel kapcsolatban vegyék fel a kapcsolatot szakkereskedőjükkel. Ezen felül Németországban számos szolgáltató cég működik, amelyek visszaveszik, sőt akár meg is vásárolják a használt tintapatronokat. Ezeket gyakran megtisztítják és újra feltöltik.


A digitális nyomdákból származó kompozit anyagok gyakran a hulladékégetőben végzik. Fotó: S. Angerer / KI

A gyártási hulladékok gazdasági tényezővé válnak

A jövőben várható, hogy az ipari hulladékokra vonatkozó előírások még szigorúbbá válnak, az ártalmatlanítás költségei pedig emelkednek. A digitális nyomdászok és a reklámtechnikusok számára ez azt jelenti, hogy a hatékony hulladékgazdálkodás egyre inkább döntő tényezővé válik a működési költségek szempontjából. Ez minden méretű vállalkozásra vonatkozik, és nem csak a nyomdaipart érinti.

Ezért várható, hogy a nyomdai termékek vásárlói a jövőben megpróbálják majd kötelezni beszállítóikat a leszerelt ponyvák visszavételére. Ez egyelőre még meglehetősen ritka – számol be Steffen Hufnagel a PPS-től: „Vannak elszórt esetek, amikor egy reklámfelület cseréje során a korábban felszerelt régi anyagot nekünk kell ártalmatlanítanunk.”

Ezért a vállalat egy kísérleti projektet készít elő, amelynek keretében bizonyos hulladékanyagokat visszavételre szán, és azokat újrahasznosítási folyamatba kívánja bevonni. A nyomdai megrendelők számára ezután tanúsítványt állítanak ki az újrahasznosított anyagról. Ez elsősorban azoknak a vállalati nyomdai beszerzőknek lenne érdekes, akik már környezetvédelmi jelentéstételi kötelezettség alá tartoznak.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a jövőben a digitális nyomdák és a reklámtechnikusok számára – méretüktől függetlenül – még fontosabbá válik, hogy gondoskodjanak a termelési hulladékaik szakszerű ártalmatlanításáról. A vállalatoknak azonban ezt nem csupán kellemetlen jogi kötelezettségnek kellene tekinteniük. Hiszen megfelelően bevezetve és kommunikálva a hatékony hulladékgazdálkodás valódi versenyelőnnyé válhat.