A szitanyomásban a nyomógép egy gumírozott pengét jelent, amelyet egy keretben lévő szitanyomóháló hosszában vezetnek végig, és a szitanyomóháló lyukain keresztül az alatta lévő hordozóanyagra nyomják a nyomdafestéket.
A nyomtatófej egy átmenete által előállított nyomtatási sáv. A nagyobb fejek szélesebb sávokat tudnak létrehozni, így a hordozót tovább lehet mozgatni a két menet között, ha nincs szükség magas minőségre.
Számos módszert és technológiát fejlesztettek ki arra, hogy a szitanyomás során használt sablont közvetlenül a szitanyomóhálóra nyomtassák, ahelyett, hogy emulzióval bevont, fólián keresztül exponált sablont használnának. Az eljárások közé tartozik a tintasugaras (vízalapú tinta vagy viaszfázis-változó tinta), a digitális fénytechnikai eljárás (lényegében egy digitális projektoros rendszer) vagy a lézeres expozíció.
A képernyőfolyamatok fantáziadúsabb elnevezése. Ez egy formailag helyesebb elnevezés, mint a „képernyőeljárás”, amely összetéveszthető a féltónusos képernyővel. Gyakran használják olyan művészeti galériák is, amelyek a tintasugaras nyomatokat „giclée”-nek, a mélynyomásúakat pedig „mélynyomó”-nak nevezik.
A színes eredeti kép nyomtatáshoz történő részekre bontásának eredménye. Egy teljes színű fényképet általában cián, magenta, sárga és fekete szeparációkra bontanak, és ezeket egyedi filmekre (a szitanyomás esetében), nyomólemezekre és hengerekre (litográfia, flexográfia, mélynyomás stb. esetében) vagy kimeneti csatornákra (tintasugaras és egyéb digitális nyomtatók esetében) viszik fel.
A színek meghatározásának és szabványosításának módja a nyomtatás és más vizuális technológiák segítségével történő reprodukcióhoz. Az olyan kereskedelmi rendszerek, mint a Pantone, színfoltok referenciakönyveit szolgáltatják, amelyekben utasításokat adnak arra vonatkozóan, hogyan lehet ezeket a színeket a szabványos tintaszínek keverésével megfeleltetni.
A szem retinájára eső különböző hullámhosszúságú fény által keltett érzés. A szem a látható fényt valójában három komponens, a vörös, a zöld és a kék keverékeként érzékeli. Egyenlő arányú keverékek fehéret, a fény hiánya pedig feketét eredményez.
A jelenlegi gyakorlatban ez általában azt jelenti, hogy a színeket szoftverben dolgozzák fel olyan kis fájlok, úgynevezett profilok segítségével, amelyek kompenzálják a használt nyomtató, tinta és hordozó sajátosságait.
Egy eszköz, amellyel a különböző készülékek szabványos színeket érhetnek el azáltal, hogy eredményeiket egy ismert színtérmodellre vonatkoztatják.
A nyomtató, a tinta és a hordozó adott kombinációjával nyomtatható színek teljes skálája. Az ofszetnyomó tinták meglehetősen korlátozottak, ha csak CMYK színeket használnak, de számos szitafesték- és tintasugaras tintakészlet jelentősen szélesebb CMYK-skálával rendelkezik. Egyes nyomtatók narancssárga, vörös, zöld vagy ibolyaszínű folyamatszíneket is kínálnak, hogy tovább bővítsék a színskálát.
Egy adott eljárással elérhető teljes színtartomány leírása. Ez magában foglalja az átlagos emberi szem által felismerhető színeket; egy méh vagy egy kutya számára egészen más színeket jelentenek.
A szitanyomás kezdeti időszakában, körülbelül 1000 évvel ezelőttől a 20. század elejéig, a szitanyomó hálót selyemből készítették.
A fizikai képek elektromos formába történő átalakítására szolgáló eszköz. Amikor a legtöbb fényképészet még filmet használt, a szkennereket az 1960-as évektől kezdve használták a filmképek elektronikus jellé alakítására – kezdetben analóg, később digitális fájlok létrehozására, amelyeket számítógépen lehetett tárolni, grafikai programokban, például a Photoshopban szerkeszteni, és dokumentumokban elhelyezni layout programok segítségével.
Az árnyékolás az a folyamat, amelynek során az eredeti folyamatos tónusú és többszínű képeket féltónusokká dolgozzák fel, hogy a nyomtatóban rendelkezésre álló korlátozott számú tónussal valósághűen ki lehessen őket adni. Szinte minden nyomtatási eljárás képernyővel reprodukálja a változó tónusokat.
A tónusszintek vagy sűrűségek számának mérőszáma egy digitális képben (ami lehet egy eredeti digitális vagy szkennelt fénykép, tehát a szitanyomtatás szempontjából releváns). Az ilyen tónusok tartományából álló képet „szürkeárnyalatnak” nevezzük.A „szürkeárnyalat” kifejezést színes képekre is használják, abban a konkrét értelemben, hogy az egyes színcsatornákon vagy szeparációkon belüli tónusokat írja le.
A szürkeárnyalatos nyomtatófejek képesek változtatni az egyes nyomtatott pontok sűrűségét, hozzájárulva ezzel a végső kép tónusváltozatosságához. Lásd: Nyomtatófej.