Más néven szerigráfia vagy selyemszitanyomás. Rendkívül sokoldalú analóg nyomtatási eljárás, amely elég sokoldalú ahhoz, hogy a képzőművészettől kezdve a textíliákon, ruházati cikkeken, feliratokon és nem dekoratív ipari munkákon, például nyomtatott elektronikai termékeken keresztül számos alkalmazáshoz használható legyen.
A klasszikus AM-szitával történő féltónusos nyomtatásnál a pontok középpontjai egy láthatatlan keresztvonalakból álló rácshoz, az úgynevezett szitához igazodnak. A rács szöge 360 fokos forgatással bármi lehet.
Bár az oldószeres és könnyű oldószeres tinták a nyomtatóból való kijövetelkor érintésszárazak, még néhány órán át párolognak és „kiáramlanak”. Ha laminált felületet kell hozzáadni, meg kell várni, amíg a gázosodás befejeződik, különben buborékok képződhetnek. Számos olyan tintatípust fejlesztettek ki, amelyek nem gázosodnak ki, beleértve a vizes tintákat (bár ezeknek külön száradási problémái vannak), az UV-keményítőket, a latexet és a legújabb, nagyon kevés oldószert tartalmazó oldószer-UV hibrideket.
Az oldalak nyomtatáshoz történő, szakaszokba rendezésének folyamata, amelyet könyvek, folyóiratok, újságok és bármi más, többoldalas, könyvszerű formában megjelenő kiadványok esetében alkalmaznak. Egy négyoldalas szakasz egyszerű mintával rendelkezik, de a nyolc oldalas és afeletti oldalaknál egyre összetettebb mintára van szükség, hogy minden oldal a megfelelő módon és sorrendben legyen.
A tinta időszakos automatikus kiürítése a nyomtatófejekből, amikor azokat nem használják, a tinta frissen tartása és a fúvókák beszáradásának kockázatának csökkentése érdekében.