Üzletfejlesztés: szitanyomás vagy digitális nyomtatás?

A szitanyomás és a digitális nyomtatás 2 gyakori nyomtatási eljárás a táblakészítésben. De mi a különbség a 2 között, mik az előnyeik és hátrányaik, és hogyan kereshetik a nyomdák a legtöbb pénzt az új technológiák használatával?

Sokáig nyilvánvalónak tűnt, hogy a digitális nyomtatás felváltja a legtöbb analóg nyomtatási eljárást. Az elmúlt 30 év során a digitális nyomtatás általában hosszabb nyomdahosszúságú, mint a szitanyomás. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy ez megállt. Ezért itt az ideje, hogy újraértékeljük a szitanyomás és a digitális nyomtatás közötti kapcsolatot.

Ez a cikk a következőkre terjed ki:

• hogyan működik a szitanyomás és a digitális nyomtatás
• milyen alkalmazásokhoz használják ezeket a technológiákat
• milyen alkalmazások alkalmasak a szitanyomtatásra és a digitális nyomtatásra
• mit tartogat a jövő a szitanyomás és a digitális nyomtatás számára

Szitanyomás és digitális nyomtatás: hasonlóságok és különbségek

Szitanyomás

A szitanyomás egy analóg nyomtatási eljárás, amely során a sablonművészeti alkotást hálós anyagra viszik fel. A technológia első úttörői már a középkorban megjelentek Kínában és Japánban. Közép-Európában azonban csak a második világháború után jelent meg teljesen.

A szitanyomás során a festéket egy gumireszelő segítségével nyomják át a szitán, és csak a réteg azon részeire tapad, amelyeket a sablon nem fed le. Így jön létre a motívum. Minden színhez külön sablonra van szükség. Ez vonatkozik a mintákra, az egyszínűekre, a hatáslakkokra és ezek bármilyen kombinációjára. Ez teszi a szitanyomást időigényessé és drágává a kis példányszámú nyomtatás esetében.

Ha azonban a műalkotás költségei hosszú futamidőre oszlanak meg, a szitanyomás költség szempontjából szinte páratlan. Ez főként annak köszönhető, hogy a festékek világszerte alacsony áron állnak rendelkezésre. A digitális nyomdafestékekkel ellentétben a szitanyomó festékek a megfelelő technológiával rendelkező bármely géphez használhatók, függetlenül a hardver gyártójától. A szitanyomással nagyon vastag festék- és lakkrétegek érhetők el, amelyek így rendkívül tartósak.

Digitális nyomtatás

A digitális nyomtatás olyan modern nyomtatási eljárás, amelyben a digitális képet közvetlenül papírra, szövetre vagy más anyagra nyomtatják. Az első tintasugaras nyomtatók az 1970-es évek második felében jelentek meg. A toner alapú digitális nyomtatáshoz hasonlóan, amely az 1970-es évek elején kezdődött, a gépeket elsősorban tipikus irodai feladatokra szánták. Emiatt a nyomtatást főként egyetlen lapra végezték, olyan formátumokban, mint például DIN A4.

Az első megbízható széles formátumú nyomtatókat közvetlenül az ezredforduló előtt bocsátották rendelkezésre. Ezek nem csak a grafikai iparban alkalmazott szitanyomtatástól vették át a futási hosszúságot, hanem más analóg eljárásoktól, például a nagy formátumú fotónyomtatástól is.

Ennek oka az volt, hogy a digitális nyomtatás nagyon rugalmas és jól alkalmazható a gyors, kis példányszámú nyomtatáshoz. A szitanyomással és a klasszikus fotóeljárással összehasonlítva kevesebb áramot és vegyszert igényel a helyszínen, mivel a digitális nyomtatásban a rétegvastagság meglehetősen alacsony. A szitanyomás, tintasugaras nyomtatás gyakran alacsonyabb kültéri tartósságot kínál, bár ez nagyban függ a tinta összetételétől. A digitális nyomtatás ma már a közepes példányszámok esetében is ugyanolyan olcsó lehet, mint a szitanyomás, de a nagyon nagy példányszámok jellemzően még mindig olcsóbbak a szitanyomásnál.

A nagy formátumú digitális nyomtatók táblák és feliratok készítéséhez a négy folyamatszínben, CMYK-ban és fehérben, valamint egyes esetekben kibővített színterekkel is kaphatók. A tintasugaras nyomtatókhoz azonban csak néhány spot szín van a piacon. Számos gyártó kínál már átlátszó lakkozási lehetőséggel rendelkező gépeket, amelyek strukturált felületek létrehozására is képesek.

Az effektlakkok vagy paszták még nem használhatók kereskedelmi digitális nyomtatókkal táblák és feliratok készítéséhez. A tintasugaras nyomtatófejekhez hitelesített folyadékok szükségesek. Ennek eredményeképpen a gépekhez szükséges fogyóeszközök beszállítóinak választéka sokkal kisebb.

Alkalmazások a szitanyomáshoz és a digitális nyomtatáshoz

A szitanyomás különösen alkalmas olyan termékekhez, amelyek nagy színintenzitást és tartósságot igényelnek. Ezen kívül a grafikai iparban használatos szabványos szitanyomógépek is használhatók bizonyos ipari alkalmazásokhoz.

A grafikai iparban a szitanyomással készült termékek közé tartoznak:

• Pólók, pulóverek, táskák és egyéb textíliák
• plakátok, poszterek, matricák és egyéb papírtermékek
• művészeti reprodukció
• táblák, bannerek, zászlók és egyéb promóciós anyagok

A digitális nyomtatás különösen alkalmas olyan termékekhez, amelyek nagyfokú részletességet, rugalmasságot és testreszabhatóságot igényelnek. A digitális nyomtatással készült termékek közé tartoznak a következők:

• fotókönyvek, naptárak, kártyák és egyéb személyre szabott termékek
• brosúrák, szórólapok, katalógusok és egyéb tájékoztató anyagok
• címkék, csomagolások, matricák és egyéb termékjelölések
• művészet és fotóreprodukció
• tapéták, vásznak, falfestmények és egyéb dekorációs termékek

Manapság egyre több nyomda törekszik a szitanyomás és a digitális nyomtatás kombinálására, az egységes színfelületek vagy fehér alányomás költséghatékonyabban és jobb minőségben érhető el a szitanyomás segítségével. A szitanyomó rendszerek az előkezelésekhez, valamint a teljes vagy részleges nyomdai lakkozáshoz is nélkülözhetetlenek.

Szitanyomás és digitális nyomtatás

Jelenleg a szitanyomás és a digitális nyomtatás közötti versengés a nyomdák számára már nem alkalmazható. A nyomtatási vásárlók már nem kérnek egy adott technológiát. Számukra az alkalmazás és az ár fontosabb. A következő tényezők határozzák meg, hogy a szitanyomás vagy a digitális nyomtatás a megfelelőbb:

• futás hossza
• költségvetés
• tervezés
• tartósság

Általában a szitanyomás jobban alkalmazható nagy példányszámú, kevés színű és egyszerű mintákhoz. Magas minőséget és hosszú élettartamot kínál megfizethető áron. A digitális nyomtatás megfelelőbb, ha kis példányszámú, fotóminőségű és összetett mintákról van szó. Nagyfokú rugalmasságot és gyors szállítást kínál.

A nagyon nagy példányszámok esetében azonban a szitanyomás továbbra is költséghatékonyabb, mint a digitális nyomtatás. Vagyis, ha a dizájn megfelel a technológiának, pl. a személyre szabott termékek nem reprodukálhatók szitanyomással. Mindazonáltal vannak olyan alkalmazások is, amelyek a digitális nyomtatásban még nem valósíthatók meg, mint például az illat- és effektbevonatok vagy a magasfényű fémes hatások.

Összefoglalva, a szitanyomásnak és a digitális nyomtatásnak egyaránt megvannak az előnyei és hátrányai. A nyomdák és a táblagyártók számára ezért minden eddiginél fontosabb, hogy előítéletek nélkül ismerjék mindkét technológia fejlődését, és olyan gépekbe fektessenek be, amelyek lehetővé teszik az ügyfeleik által preferált alkalmazásokat. Az alkalmazás ma sokkal fontosabb, mint az „analóg vagy digitális?” kérdés.