A textíliák nagymértékben eltérnek egymástól, ami hatással van a kezelésükre, a nyomtatásukra és a végtermék értékére. A természetes (pamut, len, selyem, gyapjú) és szintetikus (poliészter) szálak, keverékeik és a kompatibilis festékek (reaktív, pigment, savas festék, szublimációs) ismerete kulcsfontosságú. Nessan Cleary megosztja, hogy a szövetminőség hangsúlyozása a nyomdaköltségek helyett a textilnyomtatás az alulról való versenyből a nagy értékű alkalmazások birodalmába emeli a textílianyomtatást.
Könnyű a textíliákat egyetlen hordozóanyag-családként csoportosítani, de a különböző textíliatípusok különböző gyökerekből származnak, eltérő kezelést és feldolgozást igényelnek, és eltérő felhasználásra alkalmasak. Ez kihatással van arra, hogy hogyan nyomtatunk ezekre a szövetekre, és a textilnyomtatás körüli különböző piaci alkalmazásokra, például a Direct-to-Fabricre.
Sőt, a szövet közvetlenül befolyásolja a végtermék mögötti értéket. A nyomdai szolgáltatók között túl gyakran beszélgetnek a nyomtatási folyamatról, például a DtG vagy a DtF nyomtatás relatív költségeiről. Ez azonban csak a legolcsóbb textíliák és a legolcsóbb nyomtatás közötti versenyfutáshoz vezet. Pedig vannak más lehetőségek is, a ruházati cikkektől a csúcskategóriás divatig, valamint az olyan lakberendezési cikkekig, mint a paplanhuzatok, ahol a dekoráció adott, és az értéket maga az anyag minősége adja.
Minden textília természetes vagy szintetikus szálakra bontható. Általános szabályként a természetes szálak puhábbak, könnyebbek és könnyebben újrahasznosíthatók, mint a szintetikus szálak, a szintetikus szálakat viszont olcsóbb előállítani, és olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a gyűrődésmentesség és a vízállóság. Ezenkívül számos olyan keverék is létezik, amely mindkét világ legjobb tulajdonságait igyekszik ötvözni.
Természetes szövetek
A természetes rostok tovább bomlanak növényi alapúakra, amelyek főként cellulózból állnak, és állati alapúakra, amelyek főként fehérjékből állnak, kis mennyiségű zsírral és viasszal, úgynevezett lipidekkel. A messze legelterjedtebb természetes szövet a pamut, amely a gyapotnövény magjai körül nő. Széles körben használják pólókhoz, zoknikhoz, fehérneműkhöz és ágyneműkhöz. A pamutból készülnek továbbá törölközők és fürdőköpenyek, valamint farmer és kordbársony.
A pamutnak többféle fajtája létezik. A legolcsóbb és legelterjedtebb a normál pamut, ahol a szálakat összecsavarják, hogy a fonalat, amelyből a pamutot szőni fogják. A legtöbb DtG-nyomdában a költségmegtakarítás érdekében normál pamutot használnak. Ettől magasabb kategóriába tartozik a gyűrűs pamut, ahol a szálakat összecsavarják és elvékonyítják, hogy a pamutszálakból puha köteleket hozzanak létre, így a végső anyag puhább, könnyebb és tartósabb lesz. Ez egyúttal simább felületet is eredményez, ami élesebb nyomatokat tesz lehetővé. Ezután következik a fésült pamut, ahol a szálakat úgy fésülik, hogy azok mind párhuzamosak legyenek, és a rövidebb szálakat eltávolítják. Ez egy erősebb, simább tapintású anyagot eredményez, amely magasabb értékű pólókhoz és ruhákhoz alkalmas. Végül a biopamut, ahol a gyapotot organikusan, gyomirtó szerek és növényvédő szerek nélkül termesztik, ami környezetbarátabb megközelítést kínál, de ennek ára van.
A vászon néha a pamut alternatívájaként használatos. A len a közönséges len növény rostjaiból készül, amely egy virágos növény, amelyet lenmagnak is neveznek. Könnyű és erős, nagyon nedvszívó és gyorsabban szárad, mint a pamut, ezért alkalmas a meleg időjárásra szánt ruházathoz. A len egyik hátránya, hogy könnyen gyűrődik, de pamuttal keverve gyűrődésmentes ruházatot is készíthetünk belőle, amely erősebb és könnyebb, mint a len önmagában.
A pamut és a vászon egyaránt nyomtatható reaktív tintával vagy vízbázisú pigmenttintával. A reaktív tinták olyan festékeket használnak, amelyek kötődnek a természetes szálakhoz, de a nyomtatás után gőzölést és mosást igényelnek. A pigmentfestékekkel hasonló kézérzet érhető el, de a festékek rögzítéséhez gőzölés helyett hővel rögzítik a festéket, és nem igényelnek ugyanolyan mértékű mosást, ami víz- és energiatakarékos. A pigmentfestékek mind a hengeres, mind a DtG-nyomtatáshoz alkalmasak.
Számos nagyobb értékű alkalmazásban, különösen a divatban, selymet használnak. Ezt selyemhernyók termelik, leggyakrabban a Bombyx mori selyemhernyóból, amely eperfán él. A selyem az egyik legerősebb természetes szál hírében áll. Emellett meglehetősen puha, nagyon könnyű, rendkívül légáteresztő és jó nedvességelvezető. A szálaknak ráadásul háromszög alakú prizma-szerű szerkezete van, amely különböző szögekben veri vissza a fényt, és így optikai csillogást eredményez.
A legjobb nyomtatási eredményt a savas festékkel készült tinta adja, amelyhez a nyomtatott anyagot gőzölni kell a színek rögzítése érdekében, majd többször ki kell mosni, hogy ne maradjon rögzítetlen festék.
A savas festéktinták más állati eredetű természetes szálakkal, például gyapjúval is használhatók, amelyek szintén működnek a reaktív és pigmenttintákkal. A gyapjú jellemzően elég terjedelmes, és jól tartja a hőt, így meleg ruházathoz a legjobb. Az alapállattól függően különböző típusok léteznek, mint például az alpaka, valamint a kecskékből származó mohair vagy kasmír. A juhgyapjúnak is számos változata létezik, például a merinó, amely puhább és könnyebb, és a cotswoldi, amely durvább, és mindkettő különböző juhfajtákból származik. A gyapjú minősége határozza meg a legmegfelelőbb tintatípust, például a merinó gyapjúval kapcsolatos legtöbb alkalmazásnál a savas tintát.
Szintetikus textíliák
A legtöbb szintetikus szál általában jobban elzárja a vizet, ami jó a vízálló ruházathoz, de azt is jelenti, hogy az izzadság megrekedhet a ruhadarabok belsejében. Jó rugalmassággal vagy nyújthatósággal rendelkeznek, így nagyon alkalmasak sportruházathoz. Főként fosszilis tüzelőanyagokból származnak, és általában nem rendelkeznek jó tűzállósággal.
Talán a legelterjedtebb a poliészter, amely meglehetősen könnyű és jó légáteresztő képességgel rendelkezik, ezért népszerű a sportruházatban. A poliészter az észtercsoportból származó polimer, de a poliészter változatok előállításának számos különböző módja van. A legelterjedtebb az etilénpoliészter vagy PET, sőt létezik a poliészternek egy növényi alapú formája is, ahol az etilén természetes forrásokból, például cukornádból származik.
A legjobb eredmény általában akkor érhető el, ha transzferpapírra nyomtat, majd a tintákat az anyagra szublimálja, így a pigment a szálakhoz kötődik. Ez kiváló kézérzetet és jó mosásállóságot eredményez. Ennek ellenére egyes gyártók kínálnak poliészterhez DtG-nyomtatókat, amelyek alapozót használnak, hogy a tinta a szálakhoz tapadjon.
Számos olyan kevert anyag is létezik, amely a természetes szálak tapintását a szintetikus anyagok funkcionalitásával kombinálja. Mivel azonban a különböző szálak különböző módon tartják meg a pigmenteket, ügyelni kell a kevert anyagok százalékos arányára. A poli-pamut például legalább 70 százalék pamut és 30 százalék poliészter aránya mellett működik a legjobban.
A legtöbb textilnyomtatással foglalkozó gyártó olyan pigmenttintákat fejleszt ki, amelyek megülnek az anyag felületén, és amelyeknek számos különböző típusú anyaggal kell működniük, hogy ez ne jelentsen problémát. Azonban alapozókra támaszkodnak, hogy a tinta a felületen maradjon, és lágyítószerekre, hogy javítsák a nyomatok kézérzetét. A mosásállóság még mindig kérdéses, így ez sok gyártó esetében még mindig folyamatban van.