A textíliák nagymértékben eltérnek egymástól, ami hatással van a kezelésükre, a nyomtatásukra és a végtermék értékére. A természetes (pamut, len, selyem, gyapjú) és szintetikus (poliészter) szálak, keverékeik és a kompatibilis tinták (reaktív, pigment, savas festék, szublimációs) ismerete alapvető fontosságú. Nessan Cleary osztja meg velünk annak fontosságát, hogy az anyagminőséget a nyomdaköltséggel szemben előtérbe helyezzük, ami a textilnyomtatást a nagy értékű alkalmazások birodalmába emeli.
Könnyű a textíliákat egyetlen hordozóanyag-családként csoportosítani, de a különböző textíliatípusok különböző gyökerekből származnak, eltérő kezelést és feldolgozást igényelnek, és eltérő felhasználásra alkalmasak. Ez hatással van arra, hogy hogyan nyomtatunk ezekre a szövetekre, és a textilnyomtatás különböző piaci alkalmazásaira, például a Direct-to-Fabricre.
Sőt, a szövet közvetlenül befolyásolja a végtermék mögötti értéket. A nyomtatási szolgáltatók között túl gyakran a nyomtatási folyamatról folyik a vita, például a DtG- vagy a DtF-nyomtatás relatív költségeiről. De ez csak egy versenyfutáshoz vezet, hogy a legolcsóbb textíliát használják a legolcsóbb nyomtatással. És vannak más lehetőségek is, a ruházati cikkektől a csúcskategóriás divatig, valamint az olyan lakberendezési cikkekig, mint a paplanhuzatok, ahol a dekoráció adott, és az értéket maga az anyag minősége adja.
Minden textília természetes vagy szintetikus szálakra bontható. Általánosságban elmondható, hogy a természetes szálak puhábbak, könnyebbek és könnyebben újrahasznosíthatók, mint a szintetikus szálak, de a szintetikus szálak előállítása olcsóbb, és olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a gyűrődésmentesség és a vízállóság. Emellett számos olyan keverék létezik, amely mindkét világból a legjobbat igyekszik nyújtani.
Természetes szövetek
A természetes rostok tovább bomlanak növényi alapúakra, amelyek főként cellulózból állnak, és állati alapúakra, amelyek főként fehérjékből állnak, kis mennyiségű zsírral és viasszal, úgynevezett lipidekkel. Messze a legelterjedtebb természetes szövet a pamut, amely a gyapotnövény magjai körül nő. Széles körben használják pólókhoz, zoknikhoz, fehérneműkhöz és ágyneműkhöz. Pamutból készülnek továbbá törölközők és fürdőköpenyek, valamint farmer és kordbársony.
A pamutnak többféle fajtája létezik. A legolcsóbb és legelterjedtebb a szabályos pamut, ahol a szálakat összecsavarják, hogy a fonalat készítsék, amelyből a pamutot szőnek. A legtöbb DtG-nyomtatás a költségmegtakarítás érdekében normál pamutot használ. Egy lépcsőfokot jelent a gyűrűsfonott pamut, ahol a szálakat összecsavarják és elvékonyítják, hogy puha pamutszálakból álló köteleket hozzanak létre, így a végeredmény puhább, könnyebb és tartósabb lesz. Ez egyúttal simább felületet is eredményez, ami élesebb nyomatokat eredményez. Aztán van a fésült pamut, ahol a szálakat úgy fésülik, hogy azok mind párhuzamosak legyenek, és a rövidebb szálakat eltávolítják. Ez egy erősebb, simább tapintású anyagot eredményez, amely alkalmas magasabb értékű pólók és ruhák készítésére. Végül pedig létezik a biopamut, ahol a gyapotot organikusan, gyomirtók és növényvédő szerek nélkül termesztik, ami környezetbarátabb megközelítést kínál, de ennek ára van.
A vászon néha a pamut alternatívájaként használatos. A lenmag néven is ismert virágos növény, a len rostjaiból készül. Könnyű és erős, nagyon nedvszívó és gyorsabban szárad, mint a pamut, ezért alkalmas a meleg időjárás ruházatához. A vászon egyik hátránya, hogy könnyen gyűrődik, de pamuttal keverve gyűrődésmentes ruházatot is készíthetünk belőle, amely erősebb és könnyebb, mint a vászon önmagában.
A pamut és a vászon egyaránt nyomtatható reaktív tintával vagy vízbázisú pigmenttintával. A reaktív festékek olyan festékeket használnak, amelyek kötődnek a természetes szálakhoz, de a nyomtatás után gőzölést és mosást igényelnek. A pigmentfestékekkel hasonló kézérzet érhető el, de a festékek rögzítéséhez gőzölés helyett hővel rögzítik a festéket, és nem igényelnek ugyanolyan mértékű mosást, ami víz- és energiatakarékos. A pigment tinták tekercses és DtG nyomtatáshoz egyaránt alkalmasak.
Számos nagyobb értékű alkalmazásban, különösen a divatban, selymet használnak. Ezt a selyemhernyók, leggyakrabban az eperfán élő Bombyx mori selyemhernyó termeli. A selyem az egyik legerősebb természetes szál hírében áll. Emellett meglehetősen puha, nagyon könnyű, rendkívül légáteresztő és jó nedvességelvezető. A szálak háromszög alakú prizma-szerű szerkezettel rendelkeznek, amely különböző szögekben veri vissza a fényt, és így optikai csillogó hatást kelt.
A legjobb nyomtatási eredményt a savas festékkel készült tinta adja, amelyhez a nyomtatott anyagot gőzölni kell a színek rögzítése érdekében, majd többször ki kell mosni, hogy ne maradjon rögzítetlen festék.
A savas festéktinták más állati eredetű természetes szálakkal, például gyapjúval is használhatók, amelyek szintén működnek a reaktív és pigmenttintákkal. A gyapjú jellemzően elég terjedelmes, és jól tartja a hőt, ezért a legjobb meleg ruházatnak. A származási állattól függően különböző típusok léteznek, mint például az alpaka, valamint a kecskékből származó mohair vagy kasmír. A juhgyapjúnak is számos változata létezik, például a merinó, amely puhább és könnyebb, és a cotswoldi, amely durvább, és mindkettő különböző juhfajtákból származik. A gyapjú minősége határozza meg a legmegfelelőbb tintatípust, például a savas tintát a legtöbb merinó gyapjúval kapcsolatos alkalmazáshoz.
Szintetikus textíliák
A legtöbb szintetikus szál általában jobban elzárja a vizet, ami jó a vízálló ruházathoz, de azt is jelenti, hogy az izzadság megrekedhet a ruhadarabok belsejében. Jó rugalmassággal vagy nyújthatósággal rendelkeznek, így nagyon alkalmasak sportruházathoz. Ezek főként fosszilis tüzelőanyagokból származnak, és általában nem rendelkeznek jó tűzállósággal.
Talán a legelterjedtebb a poliészter, amely meglehetősen könnyű és jó légáteresztő képességgel rendelkezik, ezért népszerű a sportruházatban. A poliészter egy polimer típus az észter csoportból, de számos különböző módon lehet poliészter változatokat létrehozni. A legelterjedtebb az etilén-poliészter vagy PET, sőt létezik a poliészternek egy növényi alapú formája is, amelyben az etilén természetes forrásokból, például cukornádból származik.
A legjobb eredmény általában akkor érhető el, ha transzferpapírra nyomtat, majd a tintákat az anyagra szublimálja, így a pigment a szálakhoz kötődik. Ez kiváló kézérzetet és jó mosásállóságot eredményez. Ennek ellenére egyes gyártók kínálnak poliészterhez DtG nyomtatókat, amelyek alapozót használnak a tinta szálakhoz való rögzítéséhez.
Számos olyan kevert anyag is létezik, amely a természetes szálak tapintását a szintetikus anyagok funkcionalitásával kombinálja. Mivel azonban a különböző szálak különböző módon tartják meg a pigmenteket, óvatosnak kell lennie a kevert anyagok százalékos arányát illetően. A poli-pamut például legalább 70 százalék pamut és 30 százalék poliészter aránya mellett működik a legjobban.
A legtöbb textilnyomtatással foglalkozó gyártó olyan pigmenttintákat fejleszt ki, amelyek megülnek az anyag felületén, és amelyeknek számos különböző típusú anyaggal kell működniük, hogy ez ne jelentsen problémát. Ezek azonban alapozókra támaszkodnak, hogy a festéket a felülethez rögzítsék, és lágyítószerekre, hogy javítsák a nyomatok kézérzetét. A mosásállóság még mindig kérdéses, így ez sok gyártó számára még mindig folyamatban van.