Az ISO 20690 segít meghatározni a digitális nyomdagépek energiafelhasználását, és egyszerűsíti az üzemeltetési költségek összehasonlítását, beleértve a szénlábnyomot is.
Manapság a berendezések vásárlói számos kritérium alapján hozzák meg beruházási döntéseiket, amelyek között szerepelhetnek a havi szolgáltatási díjak, a tőkeköltség, a finanszírozási költségek, a fogyóeszközök költségei, a támogatás és a hely. A vásárlók emellett lehetőség szerint igyekeznek figyelembe venni a berendezés energiaköltségét is.
A közelmúltban az ISO a FOGRA-val, a Német Médiatechnológiai Kutatóintézettel és a Ricoh Europe-ral, a grafikai ipar egyik legaktívabb fenntarthatósági lelkesítőjével közösen elkészített egy új szabványt, amely ezt elérhetővé teszi.
Az ISO 20690 segít tökéletesíteni a digitális nyomdagépek energiafelhasználásának meghatározására szolgáló módszert, és ezáltal egyszerűsíti az ilyen berendezések működési költségeinek összehasonlítását, beleértve a szénlábnyomukat is. Ez az új szabvány az ISO 16759 természetes partnerének mondható, amelyet eredetileg ugyanabban az ISO-bizottságban dolgoztak ki, mint az ISO 20690-et. Az ISO 16759 a nyomtatott sajtótermékek szénlábnyomának számszerűsítésére és kommunikációjára összpontosított.
Az energiafelhasználás kiszámítása általában a készülék csatlakoztatott terhelése alapján történik, amely a gép villamosenergia-ellátó rendszeréhez csatlakoztatott alkatrészek wattban mért teljes terhelése. Ide tartoznak a be- és kikapcsolt lámpák, az interfészpanelek, a fedélzeti számítógépek és egyebek is, amelyek viszont akkor is beleszámítanak az energiaszámításba, ha nem működnek. Ezért a csatlakoztatott terhelés számítása nem kifejezetten pontos.
Ehhez képest az ISO 20690 más megközelítést alkalmaz, amely szerint a számítások az elektromos áramkörön lévő tényleges elektromos terhelésen alapulnak. Ennek az új szabványnak a használatával a tulajdonosok és a gyártók pontosan meghatározhatják a digitális nyomtató tényleges energiáját, ami nagyban megkönnyíti a különböző digitális nyomtatóberendezések energiafelhasználásának összehasonlítását. Jonny Dörig, a Gallus Ferd, egy svájci címke- és nyomtatási szolgáltató termékmenedzsere bevezette az ISO 20690 szabványt, és megjegyezte, hogy „lehetővé tette számunkra, hogy egyszerűen és gyorsan meg tudjuk határozni a nyomtatási rendszerünk energiahatékonyságát”.
Az ISO 20690 szabványt olyan digitális nyomtatási rendszerekben kívánják alkalmazni, amelyeket úgy terveztek, hogy egyetlen munkát hosszú időn keresztül futtassanak, ami különösen fontos a tranzakciós és könyvnyomtatási rendszerek esetében. Követelményeit az 1000 A4-es lap nyomtatásához szükséges kilowattóra kiszámításával állapítják meg, egy szabványos tesztlap felhasználásával. Az új dokumentumban foglalt követelmények betartásával az üzemeltetési költségek várhatóan pontosabbak lesznek, és ez az információ segítheti a beruházástervezést. Ezen túlmenően a gyártók olyan referenciaadatokkal fognak rendelkezni, amelyekkel összehasonlíthatják az új technológiák energiafelhasználását. Az ISO 20690 szabvány olyan helyeken is előnyös lesz, mint például Németország, ahol az energiahatékonyabb berendezésekbe beruházó vállalatok támogatásban részesülnek.
Forrás: Ez a cikk a Verdigris projekt keretében készült, amely egy iparági kezdeményezés, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a nyomtatás pozitív környezeti hatásaira. Ez a kommentár segít a nyomdaipari vállalatoknak naprakészen tartani magukat a környezetvédelmi előírásokkal kapcsolatban, és abban, hogy a környezetbarát üzletvezetés hogyan segíthet javítani az eredményüket. A Verdigris projektet a következő vállalatok támogatják: Agfa Graphics, Spindrift.click, EFI, FESPA, HP, Kodak, Kornit Digital, Ricoh, Splash PR, Unity Publishing és Xeikon.