Íme a grafikai és ipari nyomtatásban használt leggyakoribb festékekről szóló kezdő útmutató második része. Lásd az 1. részt a vizes, a festékszublimációs és az oldószeres tinták különböző típusairól. Az oldószer-UV hibridekkel a 2. részben foglalkozunk.
5. Latex tinta (más néven gyanta tinta)
Hibrid tinta, amely vízbázisú hordozót használ hőre keményedő gyantákkal (polimerekkel) és adalékanyagokkal (kopolimerekkel), amelyek a pigmenteket a hordozóhoz kötik. Az oldószeres tinták alternatívájának szánják, de a fényerő és tartósság tekintetében hasonló előnyökkel rendelkezik. Nem mérgező, nem használ jelentős mennyiségű VOC-t és nem bűzlik. A nyomtatóból kikerülve gyakorlatilag megszárad, és nincs gázképződés, így azonnal laminálható.
A latex tinták nagyon alkalmasak egyedi falburkolatokhoz. Ezt a képet HP Latex tintasugaras nyomtatóval nyomtattuk.
A HP alkotta meg a Latex nevet, ami kezdetben zavaró volt a brit angolul beszélők számára, akik a latexet a gumilúgokra asszociálták. A HP emulzió értelemben használja, és nincs benne gumi.
A tintát a hordozóra nyomtatják, és a víz elpárologtatásához nagy mennyiségű hőt alkalmaznak alulról és felülről. A hő a tintában lévő gyantaösszetevőket is aktiválja, amelyek a pigmenteket a hordozóhoz kötik, majd kemény, vízálló réteggé száradnak. Ez a hő sok energiát igényel, és korlátozza a felhasználható hordozókat is.
Felhasználható: háttérvilágítású fóliához, bevonatos papírplakátokhoz, fényképekhez, beltéri kijelzőkhöz, értékesítési pontokhoz, banneranyagokhoz, öntapadós vinil és polipropilén, kék hátlapú hirdetőtáblákhoz, tapétákhoz.
Nem használható: hőérzékeny anyagokhoz, például vékony vinilhez.
Nyomtatótípusok: hő- vagy piezofej. Kifejezetten Latexnek nevezett tintákat és nyomtatókat eddig csak a HP és a Mimaki/Ricoh gyártott. Az Epson azonban rendelkezik egy hasonló víz-gyanta hibrid tintával, amelyet eddig csak a SurePress L-4033A és AW keskeny formátumú címkenyomtatóiban használtak.
6. UV kikeményített tinta
Ezek a tinták folyékonyak maradnak, amíg ultraibolya fénynek ki nem teszik őket, majd polimerizáció révén megszilárdulnak, és szinte azonnal megszáradnak, így kemény és tartós színes réteget képeznek. Az UV-keményedés azt is jelenti, hogy a tintáknak kicsi az esélye a nyomtatófejek eltömődésére.
A kültéri élettartamot általában öt évre becsülik, ami megegyezik az oldószerrel, de a tinta azonnal megszilárdul. Az UV tinta literenként többe kerül, mint az oldószeres, de sokkal kevesebbet használ el belőle.
Az UV-hőkezelő lámpák nagyon jól láthatóak ezen az Agfa M-Press-en, egy 1,6x2,2 méteres íves tintasugaras nyomdagépen, amely a Thieme szitanyomó egységekkel együtt is képes üzemelni.
A korai UV-festékek hajlamosak voltak meglehetősen durva, domború nyomtatási felületet eredményezni. Az újabb formulák és a keményítési technikák jelentősen csökkentik ezt a hatást. Néhány nyomtató képes a fényesség szintjét a matt és a fényes között változtatni.
Az UV tinta gyakorlatilag nem tartalmaz VOC-okat, és megfelelően kikeményítve nem veszélyes, de a kikeményítetlen tintával való érintkezés idővel „érzékenyítheti” az emberi bőrt és a légutakat, ami súlyos allergiás reakciókhoz vezethet. A levegő elszívása és szűrése kívánatos és egyes esetekben törvényileg előírt. Az UV-fényt megszilárdító lámpákat gondosan le kell árnyékolni, hogy a kóbor fény ne érje az emberi bőrt vagy szemet. Egyes UV-hőkezelő lámpák ózongázt termelnek, ami egészségügyi kockázatot jelent, ezért ismét kívánatos a levegő elszívása. A hullámhossz gondos beállításával ez elkerülhető.
A hagyományos, alacsony energiafelhasználású lámpák nem termelnek jelentős mennyiségű ózont. Az egyre népszerűbb LED-lámpák sem, amelyek szintén kevesebb áramot fogyasztanak, sokkal hűvösebbek és sokkal hosszabb élettartamúak, mint a csövek.
Felhasználás: eredetileg elsősorban merev, nem nedvszívó közegekhez, mint fém, üveg, ablakgrafika, fa, műanyag. Rugalmasabb formulákat fejlesztettek ki járműfüggönyök, bannerek, hálók és zászlók számára. A még rugalmasabb festékek alkalmasak járműfóliákhoz és hőformázott műanyag tartályokhoz.
Nem használható: elsődleges élelmiszercsomagoláshoz vagy ruházati cikkekhez, mivel fennáll annak a veszélye, hogy a kikeményítetlen festék átvándorol a hordozón és érintkezik az élelmiszerrel vagy a bőrrel. Az UV-tintáknak jellegzetes szaguk is van. A hagyományos fémhalogénlámpák nagyon forróak, ezért nem alkalmasak vékony, hőérzékeny anyagokra, de a LED-es „cold cure” lámpák sokkal hűvösebbek. Nem léteznek UV-fémfestékek, de néhány rendszer vékony fém „hideg fóliát” alkalmaz a festékrétegre a keményítés előtt.
Nyomtatótípusok: csak piezo nyomtatófejek. Majdnem minden síkágyas nyomtató UV-hőkezelést használ. Egyre elterjedtebbek a tekercses UV-nyomtatók.
7. Oldószer-UV hibrid
A tinták új osztálya, amely, mint a neve is mutatja, kis mennyiségű illékony oldószert kever kis mennyiségű UV-hógyuló gyantával, amely a pigmentet a hordozóhoz köti. A latexfesték gazdaságosabb alternatívájának szánják, mivel sokkal kevesebb energiára van szüksége a kikeményedéshez, és nagyobb kültéri tartóssággal rendelkezik.
Az oldószer hígítja a folyékony polimert, így hígabb, fényesebb felületet kap, és segít a műanyag felületekhez rögzíteni. A nyomtatóágyban lévő fűtőberendezések a nyomtatás után elpárologtatják az oldószeres összetevőt, és a tinta elég ideig rögzíti a helyén ahhoz, hogy elérje az UV-lámpákat a végső keményítéshez.
A készítők állítása szerint az eredmény magas fényű, ragyogó nyomtatás, nagyon jó tartóssággal. Ezenfelül – állításuk szerint – nincs oldószer-kigázosodás, így a laminálás azonnal elvégezhető.
Megjegyzendő, hogy az UV-hőkezelés „downstream” jellege azt jelenti, hogy a lámpákat az eddig kifejlesztett két rendszernél a maximális médiaszélességet lefedő sávként kell konfigurálni. Ez azt jelenti, hogy alacsony energiaigényű, fémhalogén UV-lámpákat kell használni, zárókapukkal. Jelenleg túl drága lenne teljes szélességű LED-es vulkanizálólámpák felszerelése, még akkor is, ha ezek elvileg hűvösebbek, hosszabb élettartamúak és alacsonyabb energiafogyasztásúak lennének.
Felhasználható: tekercses alkalmazásokhoz, beleértve a beltéri és kültéri feliratokat, öntapadós vinileket. A Mimaki/Ricoh fehér tintát kínál sötét vagy átlátszó hordozókhoz.
Nem használják: elsődleges élelmiszer-csomagoláshoz, ruházati cikkekhez.
Nyomtatótípusok: piezo nyomtatófejek. A Mimaki bevezette az SUV tintát a tekercses JV400SUV modelljeiben (1,3 és 1,6 m szélességben), az angol Colorific pedig a saját márkájú UV-Light tintáját a Lightbar UV-lámpa átalakító készlettel együtt értékesíti a Mimaki, Mutoh és Roland DG könnyű oldószeres nyomtatóinak egyre szélesebb választékához.
8. Szilárd tinta
Olyan tintatípus, amely normál szobahőmérsékleten viaszos szilárd halmazállapotú, és a nyomtatófejhez történő adagoláskor gélszerű folyadékká melegszik. Ezt a fej fúvókáin keresztül a hűvösebb hordozóra lövik, ahol a tinta szinte azonnal megszilárdul.
Az eljárás működik olcsó, bevonat nélküli papírokkal, textíliákkal és ruházati cikkekkel, valamint számos nem nedvszívó anyaggal, például műanyaggal és fával. A színek élénkek és egyenletesek, mivel nem függnek az abszorpciótól. Másrészt a dörzsölésállóság gyenge lehet, és egyes tinták felemás megjelenésűek és viaszos tapintásúak.
Használható: nagy formátumú poszterek, CAD/GIS/tervek, point-of-sale, esetleg hirdetőtáblák vízálló adathordozókon.
Nem használható: közeli megtekintésre szánt grafikákhoz (például egyes képzőművészeti és fotóművészeti alkotásokhoz), hosszú élettartamú kültéri médiumokhoz, bannerekhez, textíliákhoz.
Nyomtatótípusok: speciális hőfejek. A Tektronix az 1990-es években úttörő szerepet játszott ebben az eljárásban, és a szilárd tintával történő működést később a Xerox vásárolta meg, de ezek a modellek elsősorban kis formátumú alkalmazásokhoz készültek.
Az Océ (ma már a Canon tulajdonában) kifejlesztett egy CrystalPoint nevű változatot, amely a TonerPearls nevű szilárd tintából készült pelleteket használ. A felmelegített gél kristályosodással megszilárdul a hordozón. Az eljárást a Canon ColorWave 550 és 650 nagy formátumú terv- és poszterplottereiben használják.