Megfelelő tinta van a hordozóhoz és az alkalmazáshoz? A piacon lévő sokféle lehetőség mellett ez egy trükkös döntés lehet, amely mindig kutatást igényel.

Tintasugaras tinták és azok hatásai

1. rész: Vizes, festékszublimáció, erős oldószer, öko oldószer

A tintasugaras nyomtatás rendkívül sokoldalú eljárás, amely a folyadékok széles skálájának kivetítésére (vagy „sugárzására”) alkalmas, és nem csak a tintákéra. Olyan sokféle tinta és folyadék létezik, hogy a kezdők számára eltarthat egy ideig, amíg kitalálják, hogy melyik mire képes, és különösen, hogy melyik a legalkalmasabb egy adott típusú nyomtatási feladathoz.

Ennek elősegítésére íme a grafikai és ipari nyomtatásban használt leggyakoribb festékekről szóló kétrészes mini-bevezetésünk első része. Itt a vizes és oldószeres tintákat, a nagy formátumú alkalmazásokban leggyakrabban használt két típust, valamint a textil és transzfernyomtatásban népszerű festékszublimációt tekintjük át.

Kizárjuk az „anyagleválasztásos” nyomtatási típusokhoz, például az elektronikus áramkörökhöz és a 3D „additív gyártáshoz” használt tintákat az orvosbiológiai, mérnöki és hasonló alkalmazásokhoz.

A jövőbeni Tanulási görbékben részletesebben megvizsgáljuk az egyes festékeket, valamint a FESPA tagjai által használt nyomtatási eljárások széles skáláján belül más technikai és felhasználási kérdéseket is bemutatunk.

Ne feledje, hogy a legtöbb nyomtatót egy adott tintatípushoz tervezték, és nem lehet cserélgetni őket.

1. Vizes

Mi ez: olyan tinta, amelyben a fő hordozóanyag a víz, a színezőanyagok pedig festékekből vagy pigmentekből készülnek. A színezékek fényesek és olcsók, de gyorsan kifakulnak, a pigmentek drágábbak, de ellenállnak a kifakulásnak, ha vigyázunk a nyomatokra. A fényképészeti minőségű pigmenttinták egy évszázadig vagy még tovább is ellenállnak a fakulásnak, ha távol tartja őket a közvetlen napfénytől és a szennyeződésektől.

A képzőművészethez és fotózáshoz használt vizes tintás nyomtatók sok színnel és árnyalattal rendelkezhetnek – ez a Canon iPF6100 12 színnel rendelkezik.

 

A vizes tinták nem mérgezőek a nyomtatás alatt és után. Nem büdösek, ellentétben egyes oldószerekkel. A legjobb minőség eléréséhez azonban speciális felületi bevonatra van szükség a hordozón, amely felszívja a tintát, és megakadályozza annak szétterjedését, mielőtt a víz elpárologna. Ez megnöveli az árat az oldószeres és az UV médiumokhoz képest.

Felhasználás: főként papír és kártya hordozókhoz. Plakátok, fényképezés, képzőművészet, POS, beltéri bannerek és feliratok, béléspapírok, kezelt vászon, hullámpapír, olyan tárgyak, ahol a nem mérgező hatás fontos, mint például az elsődleges élelmiszercsomagolás. A legtöbb irodai és otthoni tintasugaras nyomtató vizes tintát használ.

Nem használható: kültéri alkalmazásokhoz, nem nedvszívó hordozókhoz (bár egyes fóliák és műanyagok, sőt vékony fémek is kaphatók speciális, tintasugaras festékfelvételre alkalmas bevonattal).

Nyomtatótípusok: lap- vagy tekercses adagolású, hő- vagy piezofejjel. Nincs akadálya annak, hogy nagyméretű síkágyas vizes nyomtatót építsenek, de nem tudunk ilyenről.

2. Szublimációs festék

Poliészter textíliákba vagy szilárd tárgyak bevonatába történő felszívódásra szánt festékek. Piezo-fejekkel nyomtatják őket, gyakran ideiglenes hordozó transzferpapírra. Száradás után a papírt a poliészter anyagokhoz nyomják, és hőt alkalmaznak. A tinta elpárolog (szublimálódik), és a poliészter felszívódik, erős, tartós színkapcsolatot képezve.

 

A nagyméretű textiltekercseket a transzferpapírhoz lehet nyomni fűtött hengeres berendezésekben, úgynevezett kalanderekben, miközben a hordozópapírt lehúzzák. Kisebb darabok esetében általában lapos lemezekkel ellátott hőpréseket használnak. A hengeres tárgyakhoz, különösen az ivóbögrékhez alakos hőprések használhatók.

Közvetlen szublimációs nyomtatás is lehetséges, általában poliészter textíliákra. Itt az anyagot a tintasugaras nyomtatóba vezetik, és a tintát közvetlenül ráfújják. A nyomtatás után a képet egy hőprés vagy hengerek rögzítik, így az a szálakba szublimálódik.

Használható: textíliákhoz (ruházati cikkek, lakberendezési tárgyak, puha feliratok), valamint bármilyen szilárd és ésszerűen sík vagy egyszerűen ívelt felülethez, amely poliészterrel bevonható és hőprésbe helyezhető. Ilyenek például a mobiltelefon-borítások, táblagép-borítások, műanyagból, fából, üvegből, fémből, kerámiabögrékből és -tányérokból készült plakettek és táblák stb.

Nem használható: mindenre, ami nem poliészterből készülhet, vagy nem lehet vele bevonni. Bonyolult ívű, domború vagy homorú felületek.

Nyomtatótípusok: Piezo nyomtatófejek tekercses nyomtatókban.

3. Erős oldószer

A színezőanyagok hordozására szolgáló illékony oldószeren alapuló festékek, amelyeket széles körben alkalmaznak kültéri feliratokhoz. Az eredmények nagyon tartósak, és jól működnek műanyag hordozókkal és hirdetőtáblás papírokkal. Az oldószer beleoldódik a műanyagok felső felületébe, így az oldószer elpárolgása után a festék- vagy pigment színezékek rögzülnek benne. A műanyagokra általában ötéves kültéri élettartamot adnak meg.

Az erős oldószer azonban VOC-okat (illékony szerves vegyületeket) tartalmaz, amelyek száradás közben és utána még hosszú ideig erős szagot árasztanak. Ezáltal a nyomtatott termékek nem alkalmasak beltéri vagy zárt helyiségekben való használatra. A koncentrált gőz a nyomtató kezelőire nézve veszélyes, ezért szükség van kényszerített szellőztetésre és elszívásra. A folyékony tinta közelében védőruházatra van szükség.

Használható: kültéri feliratokhoz és hirdetőtáblákhoz, bannerekhez, hálóhoz, járműburkolatokhoz és függönyoldalakhoz.

Nem használható: beltéri alkalmazásokhoz, csomagoláshoz, nem nedvszívó közegekhez.

Nyomtatótípusok: piezo nyomtatófejes modellek, gyakran nagyon nagy formátumúak a 2,0-5,0 méteres szélességtartományban.

4. Eco Solvent

Az Eco Solventeket a 2000-es évek elején fejlesztették ki az erős szagú és veszélyes, erős oldószeres festékek alternatívájaként. Kevesebb veszélyes vegyületet tartalmaznak, és nincs jelentős szag a nyomtatás alatt vagy után. Nincs szükség kényszerszellőztetésre, és az ökooldószeres nyomtatók irodai környezetben is használhatók. A kültéri élettartamot a műanyagokon általában 18 hónaptól három évig terjedő időtartamra adják meg, szemben az erős oldószerek öt évével.

A színek fényereje is csökkent egy kicsit, bár az öko oldószerek egymást követő generációi minden téren javultak. Néhány gyártó kifejlesztett fémes és átlátszatlan fehér öko oldószeres tintákat.

Bár a fűtőberendezések gyorsan szárítják a tintát, így az biztonságosan kezelhető, a további párolgás akár 24 órán keresztül is eltarthat. Ez azt jelenti, hogy várnia kell, ha lamináló fóliát szeretne alkalmazni, különben buborékok keletkeznek.

Az „öko” kifejezés fülbemászó, de meglehetősen értelmetlen, és a gyártók között nincs egységesítés. A tinták nem kifejezetten „zöldek”, ezért egyes gyártók azt állítják, hogy ez a „gazdaságos” kifejezést jelenti, ami szintén vitatható. Néhány kísérlet a megújuló energiaforrásokból (kukorica vagy szója termés) származó „zöld” bio oldószeres tinták bevezetésére nem bizonyult sikeresnek a piacon, főként a korlátozott fényerő és élettartam miatt.

Bár a terminológia kissé pontatlan, az oldószeres festékeknek van egy harmadik osztálya is, amelyet gyakran „enyhe oldószereknek” neveznek. Ezek jellemzői az erős és az eco típusok között helyezkednek el, élettartamuk jobb, mint az eco típusoké, de még mindig van némi szaguk és szellőztetésre van szükségük.

Felhasználható: beltéri és kültéri feliratok és displayek, hirdetőtáblák, értékesítési pontok, öntapadós vinylek, polipropilén, háló, járműburkolatok.

Nem használatos: nem nedvszívó közegek esetén.

Nyomtatótípusok: piezo nyomtatófejek, a tekercses és hibrid konfigurációk igen széles skáláján, 20 hüvelyktől egészen 5,0 méterig. Ritkák a dedikált öko oldószeres síkágyak.

A kezdőknek szóló útmutató 2. része az oldószer-UV hibridekkel és egyebekkel foglalkozik.