Simon Eccles kulcsfontosságú tippeket és technikákat ad a képek előkészítéséhez, hogy azok nagy formátumban a lehető legjobban nézzenek ki.
A történet 1. részében azt vizsgáltuk, hogy a felbontás megértése és szabályozása mennyire fontos, ha fényképeket és más műalkotásokat akarsz reprodukálni nagyon nagy formátumú nyomtatáshoz.
Ezúttal olyan egyéb dolgokat vizsgálunk meg, amelyek befolyásolhatják a képminőséget közelről nézve, mint például a fájltömörítés és a kép élesítése. Először azonban azt vizsgáljuk meg, hogy mit tegyünk, ha olyan munkafájlt kapunk, amely nem csak egyetlen nagyítandó fénykép.
Layout fájlok és PDF-ek
A felbontási és egyéb képi problémák javítása kevésbé egyszerű, ha az eredeti képeket olyan layout programba helyezték, mint az Adobe InDesign vagy Illustrator, QuarkXPress vagy CorelDraw, ahol a fényképeket vektoros elemekkel, például szöveggel és dobozokkal kombinálják.
Ezek a programok nem adnak számszerű értéket a kihelyezett oldal végső pixelfelbontásáról, bár néhány (különösen az InDesign) reális előnézetet mutat, amely előre jelzi a felbontási problémát, amennyiben a képernyőn 100%-os felbontásban nézzük. Néhány tervező azonban csak a megfelelő munkaformát fekteti le, de a végleges méretet nem, így ez sem működne.
Az elrendezési fájlokat gyakran PDF formátumban küldik el a nyomdáknak. A PDF lényegében „csomagolópapírként” szolgál a benne lévő képek és egyéb elemek megjelenítéséhez és nyomtatásához.
Ha van egy PDF, és ellenőrizni és növelni kell a felbontást, akkor az Adobe Acrobat Pro (vagy az aktuális DC) segítségével kivonhatja (azaz „kicsomagolhatja”) a képfájlokat, és külön-külön mentheti őket, majd a Photoshopban megnyithatja a megfelelő képeket, hogy ellenőrizze és javítsa a felbontási problémákat. Egyszerűbb az Adobe Illustrator használata, amely több eszközzel képes megnyitni és szerkeszteni a PDF-eket, mint amennyit az Acrobat biztosít.
Az Acrobat az Optimalizált PDF menüben növelheti a pixelszámot, de csak a „legközelebbi szomszéd” technikával, így a minőség nem javul.
Célszerűbb egy dedikált PDF-szerkesztőt használni, amelyek közül az Enfocus PitStop Pro a legolcsóbb (608 eurótól indul, de az éves előfizetési opció 261 euró). Ez az Acrobat plug-injeként fut, és széles körű kézi és automatikus szerkesztőeszközöket, valamint előzetes ellenőrzést biztosít. Jobb interpolációs eszközökkel rendelkezik, mint az Acrobat (Bicubic, Bilinear és Bicubic B-Spline, de még mindig jobban jár, ha a képeket exportálja, felskálázza vagy kicseréli egy megfelelő képszerkesztő programban, majd újra importálja őket.
A javítási munkák nagy része attól függ, hogy mennyi időd van, és hogy az ügyfél eléggé érti-e a képminőség alapelveit ahhoz, hogy a nyomtató a rossz képeket vissza tudja küldeni azzal a kéréssel, hogy javítsák ki.
Műtárgyak
Egy veszteségmentes LZR tömörítésű TIFF fájl szakaszai, összehasonlítva egy közepes méretű, 5-re állított tömörítésű JPEG-fel.
A felbontáson kívül a másik két fő tényező, amely befolyásolja a képminőséget a nagyobb nagyításoknál, az, hogy a képeket élesítették-e valaha (és ha igen, mennyire), valamint hogy használtak-e valaha veszteséges JPEG tömörítést a képen (és ha igen, mennyire).
Mindkettő látható hatásokat és mintákat eredményezhet a képen, amelyek fájdalmasan nyilvánvalóvá válnak, ha a képet később nagyra nagyítjuk. Jellemzően halvány vagy sötét halókat láthatsz a szélek mentén, a részletek elmosódását és négyzet alakú blokkokat olyan területeken, amelyeknek sima árnyalatoknak kellene lenniük, mint például az ég színei és a bőr tónusai.
Ideális esetben egy nagy formátumú nyomtatásra szánt képet soha nem szabad JPEG fájlként elmenteni. Ez a „veszteséges” technika úgy működik, hogy a kép részletei fokozatosan eltűnnek, hogy a fájl mérete jelentős mértékben csökkenjen. Az ügyfelek szeretik a JPEG-képeket, mivel így a fájlméretek az e-mailezéshez megfelelőek maradnak. Hajlamosak azonban túlzásba vinni a kiválasztott mennyiséget.
Az enyhe tömörítés (10 vagy 12 a Photoshop skálán) általában megfelelő, és általában az eredeti ötödére vagy tizedére csökkenti a fájl méretét anélkül, hogy jelentős képminőség-romlást okozna. A minőségi skálán lejjebb lévő, 8-as, 5-ös vagy rosszabb minőséget használó ügyfeleket érdemes lebeszélni a használatról.
A probléma az, ha egy képfájlt egy kicsit továbbadtak. Valaki egy korábbi fázisban esetleg arra vetemedett, hogy nagy tömörítésű JPEG-t alkalmazzon, anélkül, hogy Ön tudott volna róla. Az elvesztett minőséget soha nem lehet visszanyerni, így még ha a fájlt meg is nyitják, és újra mentik enyhe tömörítéssel, a kár örökre megmarad.
A legjobb munkafolyamat a legjobb minőség biztosítása érdekében az, ha az eredeti fényképezőgép-fájlból indulunk ki (ami egy tisztességes fényképezőgép esetén Raw lesz), és LZW veszteségmentes tömörítéssel TIFF formátumban mentjük el. Így a kép teljes minősége megmarad az eredeti fájlméret körülbelül felénél, és bármelyik szabványos layout programban elhelyezhető.
Ha egy elrendezést InDesign, QuarkXPress vagy hasonló programban PDF-be kell konvertálni, akkor vagy kapcsolja ki a tömörítést a PDF-beállítások vezérlőelemeinél, vagy válassza a High Quality Print (Magas minőségű nyomtatás) opciót, amely minimális JPEG tömörítést alkalmaz.
Élezés
A Photoshop Smart Sharpen előnézetének használata annak megítélésére, hogy nagy nagyításnál mikor lesz tolakodó a hatás.
A vektorgrafikák minőségromlás nélkül nagyíthatók. A tigrisszem görbéi 1600%-os nagyításnál is tökéletesek.
Eddig csak a pixelekből álló bittérképes képeket vettük figyelembe. Ezek általában fényképek, de lehetnek festőprogrammal, például a Corel Painterrel készített alkotások is.
A másik fő grafikai programtípus a vektorokat, azaz a vonalak és alakzatok matematikai leírását, valamint az elegyeket használja. Ezeket tetszőleges méretre lehet felnagyítani minőségromlás nélkül, tökéletes görbékkel, átlósokkal, betűtípusokkal és színátmenetekkel. A legnépszerűbb vektoros programok az Adobe Illustrator, a CorelDRAW, a CADlink SignLink, a SAI Flexi (korábbi nevén PhotoPrint) és egy relatív újonc, a Serif Affinity Designer.
Az Illustrator és a CorelDraw olyan festőeszközöket tartalmaz, amelyek ecsetszerű effektusokat helyeznek el a vektorvonalak és -formák mentén. Ezek az effektek a végtelenségig méretezhetők minőségromlás nélkül. Raszterből vektorba konvertáló eszközöket is tartalmaznak, amelyek alapvetően valódi fényképeket vesznek, és akár 256 tónusú vektorképpé alakítják őket. Ha van egy alacsony felbontású képed, és nagyon fel kell nagyítanod, érdemes lehet kísérletezni ezekkel az eszközökkel.
A layouttervezési programok vektorokkal is dolgoznak: Az Adobe Illustrator és a QuarkXPress ma a legfontosabbak (megjegyzendő, hogy a legtöbb „tervező” program egyoldalas képek layoutolására is alkalmas). Minden általuk létrehozott alakzat és színkitöltés, valamint minden betűkészlet vektor lesz. A tervezőprogramokból is tudnak vektorokat importálni és megőrizni.
Egy importált és elhelyezett, pixelekből készült bittérképes kép azonban pixel marad, amikor kinyomtatja. A tervezőprogram fájljában elhelyezett pixeles kép nagyítása nem interpolálja azt, és ha eleve alacsony felbontású, akkor nagy formátumban kinyomtatva is látni fogja a pixeleket. Fontos, hogy a megfelelő felbontást állítsa be, mielőtt egy képet elhelyez egy elrendezési fájlban.
Ez a pár történet gyors bevezetés volt a nagy nagyítású képek előkészítésének szempontjaiba és technikáiba, hogy a képek a lehető legjobban nézzenek ki. A tapasztalt felhasználók mindezekről és még sok minden másról is tudnak már, de ritkán találunk olyan írásos anyagot, amely a nagyon nagy formátumú képek előkészítésével foglalkozik.
A bal oldalon a lila kromatikus aberrációt mutató nagyított metszetek, a jobb oldalon a Photoshop Raw-ban eltávolítva.
A finom részletek körüli zöld vagy lila színű sávok (vagy halók) gyakori forrása a kromatikus aberráció (az élesítő halók általában a szomszédos színek világos vagy sötét változatai). Ez egy optikai hatás, amelyet a legdrágább fényképezőgép-objektívek kivételével minden fényképezőgép-objektív produkál, és amelyet a fényképezőgép érzékelője eltúlozhat. Azok a fényképezőgépek, amelyek a Raw helyett JPEG formátumot exportálnak, gyakran automatikusan eltávolítják ezt a hibát, de ahogy máshol is láttuk, a Raw formátum jobb a képek végső részletességéhez.
A legtöbb nyers konverter (például Photoshop Raw, Adobe Lightroom, Corel Aftershot Pro, DXF Optics Pro, PhaseOne Capture One) rendelkezik a képek kromatikus aberrációjának csökkentésére szolgáló eszközökkel. Egyesek kézi vezérlésűek, mások előre beállíthatók és elmenthetők bizonyos fényképezőgép/objektív kombinációkhoz.
Ha olyan képet kaptál, amelyet nem javítottak ki a Raw szakaszban, akkor a Photoshop CC Raw szűrője rendelkezik egy menüvel, a Lens Corrections (Objektív korrekciók) menüvel, amely nagyon jól adaptálható „Defringe” csúszkákkal rendelkezik a zöld és lila sávok számára.
Félhomályos eredetiek
A fenti kép egy 1948-as könyvből szkennelt 133 lpi-s féltónusú képként indult, majd folyamatos tónusúvá dolgozták fel.
Amint azt az 1. részben említettük, a kiskereskedelmi üzletek, bankok, sőt még a művészeti galériák is gyakran helyeznek ki nagyméretű falfestményeket, amelyek a helyi területük múltját mutatják be. Ezek gyakran régi fekete-fehér fényképekből, néha pedig újságokból vagy útikönyvekből származnak, amelyeket eredetileg féltónusokban nyomtattak. Ha felnagyítunk egy szkennelt féltónust, láthatjuk a pontokat. Nagyon gyakran ez egy adott korszakot idéz, és pontosan ezt akarja a tervező.
Azonban lehetséges, hogy a pontokat láthatatlanná tegyük. A legtöbb síkágyas szkenner kínál egy „szitamentesítés” opciót, ahol megmondja, hogy nagyjából mekkora volt az eredeti féltónus felbontás, és a szkenner a pontok csoportjait addig homályosítja, amíg azok egyforma szürkék (vagy színűek) nem lesznek. Ez néha jól működik, néha nem. A fekete-fehér féltónusokkal általában jobban működik, mint a színesekkel, de sok történelmi fényképet egyébként is fekete-fehéren nyomtattak.
Egy alternatív technika, amelyet egy tíz évvel ezelőtt egy újra kiadott könyvben használtam monokróm féltónusoknál, az, hogy kikapcsoljuk a szitakép-eltávolítást, és a képet szürkeárnyalatosként szkenneljük be a legnagyobb felbontásban. Ez egy hatalmas fájlt eredményez, amelyben minden egyes pont éles részletességgel jelenik meg. Ezután kísérletezzünk a Photoshop elmosó eszközeivel, éppen csak annyit alkalmazva, hogy a pontok eltűnjenek és kisimuljanak.
Ezután átméretezi a képet a nyomtatni kívánt kimeneti felbontásra. Végül kísérletezzen a képjavító eszközökkel, különösen a tónusgörbékkel, a kontraszttal és az élességállítással, amíg jó eredményt nem kap. Úgy tapasztaltam, hogy ez jobban működik, mint a beépített szkenner szűrtelenítése, de sokkal tovább tart.
Vektorgrafika
Az élesítésből adódó artefaktumok szintén nehezen javíthatók, ha az eredmény nagyításkor túlságosan nyilvánvalóvá válik. A legtöbb digitális fénykép és szkennelés legalább némi élesítést igényel, ami valóban javíthat a megjelenésen. A hatás azonban általában részben a szélek körüli kontraszt növelésén alapul (a környezettől függően sötétíti vagy világosítja azokat), és ez később nagyításkor glória formájában jelenhet meg.
A legtöbb képszerkesztő program vagy Raw konverter élesítő eszközöket biztosít (például a Photoshop Smart Sharpen vagy Unsharp Mask). Ahol a menük manuális vezérlést biztosítanak, az egyik ilyen vezérlő általában a pixelekben megadott szélességet tartalmazza, amelyre az effektus kiterjed. Egy 24 mp-es képen 1-2 pixel közötti érték általában megfelel a legtöbb megfelelően fókuszált kép esetében.
Ez a hatás a kép későbbi nagyításakor nyilvánvalóvá válhat, de az is lehet, hogy nem. A legjobb, ha az átméretezési eszközökkel együtt játszadozik a különböző hatások előnézetével, ami nem biztos, hogy lehetséges, ha az ügyfél már élesített képet küldött.
Ha a képen zaj vagy filmszemcsék vannak, az élesítési folyamat eltúlozhatja ezeket. Ezt némileg csökkentheti, ha a mennyiség és a küszöbérték beállításaival babrál, ha van ilyen. Egyébként egy időigényesebb technika az égbolt, a sima bőrtónusok és minden más, nem élesítendő dolog elmaszkírozása, mielőtt az Élesítés menübe lépne.
Ha olyan képet kapott, amelyen az élesítés eltúlozza a szemcsézettséget, ezt csökkentheti a zajosnak tűnő területek maszkolásával és enyhe elmosódással. A maszkokhoz puha szélű ecsetet használjon, különben átmeneteket láthat az éles és a nem éles között.