Számos olyan gyakori probléma van, amely a képernyőnyomtatót megakasztja, de ezek megoldása csökkentheti az elrontott munkák számát és javíthatja a haszonkulcsot.
A szitanyomás alapkoncepciója meglehetősen egyszerű – a képet az egyes komponensek színeihez külön sablonnal reprodukálják, és egy hálós szitára helyezik, hogy a festék a szitán keresztül haladva reprodukálja a képet a hordozón. A lineáris és rotációs nyomógépek és a ruházati anyagoktól a fémekig van némi eltérés, de az alapvető folyamat ugyanaz marad.
Technikai megjegyzés: A nyomószárny pengéje a képernyőszövet alsó része érintkezik a hordozóanyaggal, és a festék felszívódás és kapilláris hatás révén átadja magát. A festékréteg vastagságát az özönvíz vastagsága, valamint a szitaszövet szálainak száma és mérete szabályozza.
Az alkalmazástól függetlenül rengeteg különböző rendszer áll rendelkezésre, az olcsóbb kézi gépektől kezdve egészen a félautomata modellekig, de általában a szitanyomás elég ügyes munka, így elkerülhetetlenül előfordulnak hibák. A problémák elrontott munkákhoz és elpazarolt hordozókhoz vezethetnek, amelyek kijavítása időbe telik, ami az egyes munkákat és az egész üzletet kevésbé nyereségessé teszi.
Az első lépés elkerülhetetlenül annak biztosítása, hogy a személyzetet megfelelően kiképezzék, hogy tudják, hogyan kell megfelelően használni a berendezéseket, és hogy a folyamat minden egyes lépését alaposan megértsék. A szitanyomást érintő egyik legnagyobb probléma a rossz technika, mivel néhány kezelő olyan éles szögben nyomja a nyomógépet, hogy az nem tudja megfelelően átjuttatni az összes festéket a szitanyomóhálón.
Általános szabályként a 75º-os szöget kell megcéloznia – a túl nagy szögnél a festék felhalmozódik a facsaró lapáton, míg a túl alacsony szögnél a festék kifolyik.
Technikai megjegyzés: A szög ellaposításával megnöveli az érintkezési felületet, így nagyobb festékátvitelt eredményez, de a festéklerakódás élessége (élmeghatározása) csökken.
Fontos, hogy az adott munkához a megfelelő szűrőhálót használja, és biztosítsa, hogy a valószínűsíthetően szükséges szűrőhálók teljes választékával rendelkezzen. A különböző hálószemek széles választéka áll rendelkezésre, de a szitanyomdák gyakran csak egy kis készlettel próbálnak megúszni.
Így a nagy szemű, 200+ szitaszemek féltónusokhoz és finom vonalakhoz alkalmasak, míg a 110-es szitaszemek vastagabb betétekhez és speciális felületkezeléshez.
Technikai megjegyzés: Ezek a számok a hüvelykenkénti szálakra vonatkoznak: 110 és 200, és az Egyesült Államokon és az Egyesült Királyságon kívül a világ nagy része metrikusan beszél, ez 78 szál/cm vagy 43 szál/cm szűrőháló lenne.
Ugyanilyen fontos ismerni az egyes sziták jellemzőit, mivel a nagy szemű sziták használata kevesebb festékréteg lerakását és ezáltal kevesebb száradási időt eredményez, mint egy vastag festékréteg lerakása esetén.
Fontos a féltónusok használatának elsajátítása is, amihez nagyobb szemű képernyőkre lesz szükség. Megfelelően használva a féltónusok jobb minőségű eredményeket eredményeznek, ami több munkát eredményezhet, vagy magasabb árakat indokolhat. A féltónusok az idő és a költségek csökkentését is elősegíthetik azáltal, hogy ugyanazon szín különböző árnyalatai keverhetők, ahelyett, hogy további színeket kellene használni. A féltónusok azonban összetettebbek is, mivel a különböző színek közötti kölcsönhatásnak meglehetősen következetesnek kell lennie.
Egy másik tipikus probléma egyszerűen a rossz karbantartás. Fontos, hogy mindent tisztán tartson, mivel a régi tinta megkeményedhet és eltömítheti a képernyőket. A piszkos munkaterület nagyobb valószínűséggel teszi valószínűbbé, hogy véletlenül rossz helyre maszatolja a tintát, és elrontja az egyébként kifogástalan munkákat A legjobb tanács az, hogy tartsa magát és a munkaterületét a lehető legtisztábban.
Magát a hálót is egészséges állapotban kell tartani, megfelelően megfeszítve és lyukak nélkül. Magától értetődik, hogy a legjobb eredmény elérése érdekében a szűrőhálókat tisztán kell tartani. Jó ötlet rendszeresen ellenőrizni a szitahálót, és a sérülteket ki kell cserélni.
A problémák másik gyakori oka a képernyők feszítése. Különösen fontos, hogy a nagyobb szembőségű szitákkal és félszitákkal való munka során a szitaszemeket feszesen tudja tartani.
Ha a képernyők meglazulnak, ez a különböző képernyők összehangolásával kapcsolatos problémákhoz vezethet, ami elmosódott képeket eredményezhet. Néha ez azért van, mert a gép egyszerűen nem alkalmas a feladatra, vagy az alkatrészek elhasználódtak és cserére szorulnak. A legjobb gépeknek lehetővé kell tenniük a mikrobeállításokat, hogy minden megfelelően igazodjon.
A plasztiszol alapú tintáknál gyakori probléma, hogy a tintákat nem megfelelően keverik össze, ami elengedhetetlen a foltosodás csökkentéséhez és a megfelelő konzisztencia eléréséhez. Nagyon kevés tinta valóban készen áll arra, hogy a különböző szemcsék teljes skáláját közvetlenül a kádból kivéve használhassa. A nagy szembőségű szitákhoz hígabb tintára van szükség, amely simán folyik, ami viszont több tintát visz át a munkára, és kevesebb takarítást igényel.
A vízbázisú tinták esetében gondoskodnia kell a megfelelő mennyiségű tintáról. A túl kevés tinta foltos területeket eredményezhet, de ha túl sok tinta kerül a képernyőre, az foltos területekhez vezethet, bár ez általában orvosolható a nyomógép szögének növelésével, hogy több tintát nyomjon át.
Ha a képernyőhálót rossz irányban tölti be, fordított képet kap. Ha dupla körvonal van, az általában azt jelenti, hogy a keret a lerakás és a nyomtatás között elmozdult. A homályos körvonalak azonban azt is jelezhetik, hogy a szitaháló szennyeződött, például beszáradt tintától vagy akár portól.
Ezt általában le lehet húzni, ha a tinta megszáradt. De azt is jelezheti, hogy a sablon alatt vérzett a tinta, amit általában az okoz, hogy túl sok tinta került fel, vagy maga a tinta túl híg és folyós. Bizonyos esetekben a tinta bevérezhet a szita alá, ami általában azt jelenti, hogy a tinta valószínűleg túl híg (nem elég viszkózus).
Természetesen lehetetlen minden egyes hibát kiküszöbölni. Végső soron a legtöbb probléma kiküszöbölhető a folyamatok jobb ellenőrzésével, ami lehet olyan egyszerű, mint a személyzet megfelelő képzése. Bizonyos esetekben szükség lehet a berendezések javításába való beruházásra, de ebből természetesen következik, hogy a kevesebb hiba alacsonyabb költségeket eredményez, és ezáltal javítja a végeredményt.