Nessan Cleary megosztja a képzőművészeti nyomtatás és más nyomtatási munkák közötti különbséget, valamint megvitatja a Giclee nyomtatás előnyeit, a kiváló minőségű hordozók használatának és a pontos színkezelésnek a fontosságát.

A képzőművészeti nyomatok a teljes széles formátumú nyomtatási piac kis, de nem elhanyagolható részét teszik ki. Ezeket jellemzően múzeumok, galériák és természetesen művészek értékesítik. Többnyire egyedi műalkotások, például festmények, kollázsok stb. reprodukcióiról van szó, bár ugyanez az elv alkalmazható a fényképekre is.

Természetesen ezek a nyomatok egy nagyon nagy felbontású szkennelésből, vagy a modern fotográfia esetében egy eredeti digitális fájlból indulnak ki. A tényleges nyomtatás azonban változhat. Elméletileg minél több nyomatot tud készíteni, annál nagyobb a hozam. Tehát néhány ezer nyomat egy ofszet litógépen ideális megoldásnak tűnik. Egy másik alternatíva lehet az igény szerinti nyomtatás egy web-to-print rendszer részeként, amelyhez egy termelési nyomtatót kell használni A3-as méretig, vagy egy széles formátumú nyomtatót bármilyen méretű nyomtatáshoz.

Azonban azok a nyomatok, amelyek sokkal magasabb gyártási értéket tudnak felmutatni, olyan értékkel bírhatnak, amely messze túlmutat egy átlagos nyomaton, különösen akkor, ha limitált kiadás részeként kerülnek értékesítésre. Az ilyen nyomatokat gyakran nevezik Giclée-nyomatoknak, de mit is jelent ez a kifejezés?

Általában Jack Duganne amerikai grafikusnak tulajdonítják, hogy ő használta először a Giclée kifejezést a tintasugaras nyomtatóval készült képzőművészeti nyomatokra. Maga a szó a francia gicleur szó (fúvóka) és a hozzá kapcsolódó gicler (fröcskölni, spriccelni) ige kombinációjából származik.

Duganne szerigrafikus nyomdakészítőként dolgozott, ami lényegében azt jelenti, hogy szitanyomást alkalmaznak képzőművészeti munkákhoz. 1991 körül kezdett el dolgozni az akkoriban újonnan alakult Nash Editions képzőművészeti nyomdával. A céget a zenész Graham Nash (a Crosby, Stills and Nash együttesből) finanszírozta, aki maga is kiváló fotós volt. Kezdetben Nash saját Iris Graphics 3047 tintasugaras nyomtatóját használták, amelyet 2005-ben a Smithsonian Múzeumnak adományoztak. A Nash Editions még mindig működik, de ma már Epson nyomtatókat használ.

A bizonyos korú olvasók emlékeznek arra, hogy elég nagy türelem, ügyesség és puszta szerencse kellett ahhoz, hogy tisztességes nyomatot csalogassanak ki azokból a korai Iris gépekből, és mégsem volt semmi más, ami akkoriban megközelítette volna ugyanazt a nyomtatási minőséget. A Nash és társai különböző tintakészletekkel kísérleteztek, hogy leküzdjék az Iris néhány sajátosságát, és végül a Giclée kifejezést használták, hogy megkülönböztessék az általuk elért eredményeket az Iris gépek által általában használt standard próbanyomatoktól.

A Giclée-képek fogalmának nincs egységes definíciója, és a modern széles formátumú gépek lényegesen fejlettebbek, mint a régi Iris nyomtatók. Következésképpen számos modern nyomtató képes azokra a tulajdonságokra, amelyeket Duganne el akart érni, és amelyeket ma a Giclée kifejezéssel társítunk, bár elkerülhetetlen, hogy egyes gépek alkalmasabbak, mint mások. Mindazonáltal van néhány terület, amellyel mindenkinek, aki képzőművészeti nyomatokat reprodukál, tisztában kell lennie.

Ezek közül a legnyilvánvalóbb a nagy felbontású képminőség, amelyet a legtöbb kereskedelmi nyomtató ma már könnyedén kezel. Aztán ott van a színskála, amelyre a legmegfelelőbbek az Epson, a Canon és a HP által forgalmazott csúcsfotónyomtatók. Ezek mind vízbázisú tintákat használnak, amelyek pigmentekkel, nem pedig festékkel dolgoznak, így garantálják az élénkebb, hosszabb ideig tartó színeket.

Ez a Canon ImagePrograf Pro 6600 12 színű Lucia Pro II tintakészletet használ, kifejezetten a magas színvonalú fotó- és képzőművészeti piacra.

Ezek a nyomtatók jellemzően 12 színig terjedő tintakészlettel rendelkeznek, amelyek képesek a legszélesebb színskála reprodukálására. Általában a jobb gradáció érdekében világos színeket, valamint a szokásos CMYK mellett más színeket, például vöröset és kéket is tartalmaznak. A fekete körül több változatot is kínálnak, például szürke és világosszürke, valamint matt fekete, hogy elkerüljék a túl sok tükröződést, miközben a monokróm fényképek esetében is teljes tónustartományt adnak vissza. Ezek a nyomtatók a fényességkülönbség kezelésére is tartalmaznak megoldásokat, amikor a fényesség szintje a nyomtatványon belül eltérő, valamint a bronzosító hatás kezelésére, amelyet a hordozóról a tintákon keresztül visszaverődő és különböző irányokba szóródó fény okoz.

Érdemes megjegyezni, hogy egyes modern UV-hőkezelhető tintakészletek is képesek viszonylag széles színskála reprodukálására. A legtöbb ilyen nyomtató általában négy vagy hat színre korlátozódik, de vannak olyanok is, amelyek akár 10 színnel is konfigurálhatók a színskála javítása érdekében. Az ilyen UV-nyomtatók az UV-tintarétegek alkalmazásával textúrázott effektusokat is létrehozhatnak. Mivel minden egyes tintacsepp azonnal megszilárdul, lehetőség van arra, hogy az egyes megszilárdult cseppek tetejére egymást követő cseppeket nyomtassanak, így barázdákat és egyéb textúrákat hozhatnak létre. Így lehetséges egy olajfestmény tökéletes reprodukálása egészen az egyes ecsetvonásokig, bár ez nem tekinthető követelménynek ahhoz, hogy egy Giclée-nyomatnak minősüljön.

A másik kulcsfontosságú elem a hordozók választéka, amelyek nagy szerepet játszanak a képzőművészeti nyomatok érzetének kialakításában. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a Giclée-nyomatoknak archív minőségűnek kell lenniük, ami azt jelenti, hogy 100-200 éves élettartamra hitelesítettek. Ez részben azért van így, mert az Iris nyomatok a fakulás hírében álltak, amit Duganne megpróbált ellensúlyozni. De főként azért, mert a hosszú élettartam növeli a nyomat értékét, és az érték alapvető fontosságú minden képzőművészeti alkotáshoz kapcsolódó dologban.

Ez általában vastag, pamutalapú, sav- és ligninmentes archív papírokra történő nyomtatást jelent, amelyeket úgy terveztek, hogy a képet egy meghatározott ideig, jellemzően több mint 200 évig megőrizzék. Egyesek olyan anyagokat is használhatnak, mint a vászon, amely még hitelesebb megjelenést kölcsönözhet a festménynek.

Összefoglalva, a Giclée-nyomtatás alapvető előnye, hogy magasabb értékű terméknek tekintik, ami azt jelenti, hogy aki ezt a szolgáltatást kínálja, magasabb árat számíthat fel, és magasabb haszonkulcsot határozhat meg. Megfelelő nyomtatóval kell rendelkeznie, és kiváló minőségű hordozóanyagokat kell használnia, valamint képesnek kell lennie arra, hogy a nyomtatást az eredeti műalkotás színének megfelelően pontosan kezelje. Ideális esetben tanácsot kell adnia az ügyfeleknek, hogyan tartsák a nyomtatást a közvetlen napfénytől távol, hogy a nyomtatás élettartama a lehető leghosszabb legyen. És természetesen az, hogy képes reklámozni a Giclée-nyomatok készítésének képességét, segít az üzlet más részein is.

Ha szeretné megismerni a legfrissebb tartalmakat, amelyek a legkülönfélébb ágazatokra – többek között a képzőművészetre, a széles formátumú nyomtatásra és a színkezelésre – vonatkoznak, iratkozzon fel a FESPA ingyenes havi hírlevelére, a FESPA Worldre, amely angol, spanyol és német nyelven érhető el.