Mi a különbség a címkék és a csomagolások között a keskenynyomógépes nyomtatás tekintetében?

Nessan Cleary megosztja, hogy a címkézés mindig is elkülönült a csomagolástól, de a határok egyre inkább elmosódnak közöttük.

A közelmúltbeli Fespa szakkiállítások egyik meglepőbb aspektusa a megjelenő címkézőgépek száma. Ez részben azért van így, mert a széles formátumú berendezéseket értékesítő gyártók közül sokan a címkeipart is kiszolgálják, részben pedig azért, mert sok nyomdai szolgáltató a címkézésben látja az üzleti tevékenység diverzifikálásának egyik járható útját. A digitális címkézőgépek első generációja keskeny nyomtatószalagú gépek voltak, amelyek célja az volt, hogy kis példányszámú nyomtatási lehetőséget biztosítsanak a címkefeldolgozók számára. A legújabb digitális címkézési megoldások közül azonban sokan túlmutatnak ezen, és most már a kis példányszámú csomagolási piacot is megcélozzák.

A keskenynyomógépes nyomtatás tekintetében a címkék és a csomagolóanyagok mint alkalmazások közötti fő különbség a nyomtatási szélességben rejlik. A korai tintasugaras gépek a régebbi flexo címkenyomtatók 240 mm-es nyomtatási szélességét utánozták. Ma azonban a legtöbb digitális címkenyomtató 340 mm körüli szélességű, és lassan már 440 mm, sőt 510 mm szélesebb gépekkel is találkozhatunk. Ez nagyobb termelékenységet tesz lehetővé, mivel több címkepályát lehet egymás mellé helyezni. De ami még fontosabb, minél szélesebb a nyomdagép, annál több csomagolási alkalmazást tud kezelni.

A leggyakoribb ilyen alkalmazás a tasakok, amelyek a rágcsálnivalóktól és a kedvtelésből tartott állatok eledelétől kezdve a folyékony szappanadagolók utántöltéséig sokféleképpen használhatók. A tasakok általában költséghatékony csomagolási formának számítanak folyékony termékek, például levesek, de más élelmiszerek, például mikrózható rizs esetében is, sőt, szilárd termékek, például otthoni nyomtatók tintapatronjai esetében is használhatók. A világjárvány bebizonyította a digitálisan nyomtatott tasakok életképességét, mivel lehetővé teszi a márkák számára, hogy a fogyasztói igények változásának megfelelően gyorsan átállítsák termelésüket.

A legtöbb tasak általában elég kicsi, jellemzően egy ropogós csomag mérete körüli, így egy 330-350 mm-es nyomtatási szélességű címkenyomtató elég széles sok ilyen alkalmazáshoz, és mindenképpen jó kiindulási pont.

Számos olyan technológiai változás van, amely a címkézőgépeken keresztül szűrődik át, és amely a csomagolást is előnyösen érinti. Ezek közül a legnyilvánvalóbb az UV-keményedő festékekről a vízalapú festékekre való várható átállás. Ez előnyös lesz az élelmiszer-csomagolás számára, mivel az UV-tinták esetében fennáll a veszélye annak, hogy egyes vegyi anyagok, főként a használt fotoiniciátorok, a csomagoláson keresztül a benne lévő élelmiszerbe vándorolnak. Sok címkenyomógép kínál alacsony migrációs képességű UV tintakészleteket ennek kiküszöbölésére, de a vízalapú tinták kiküszöbölnék ezt a kockázatot. Számos gyártó utalt már arra, hogy vízbázisú tintákkal ellátott címkézőgépeket fog fejleszteni, de még nem sok ilyen gépet láttunk ténylegesen elérhetőnek. Érdemes megjegyezni, hogy ez a széles formátumú piacra szánt gyanta- vagy latexfestékek fejlesztését is ösztönözni fogja.

A keskenynyomtávú digitális nyomdagépek nyomtatási sebessége javult, de még mindig sokkal lassabb, mint a megfelelő flexo-nyomdáké. A szélesebb szélességre való áttérés tehát az általános termelékenység javulását is elősegítheti azáltal, hogy több címkepálya egymás mellé kerül, valamint a jövedelmezőbb csomagolási alkalmazások is megnyílnak. Ennek ellenére az átlagos nyomtatási sebesség 70mpm körül van, bár egyes digitális berendezések elérhetik a 100mpm-t is. Sok flexo berendezés azonban több mint 200mpm-es sebességgel is képes működni.

Egy másik kérdés a nyomtatási felbontás, mivel a legtöbb digitális címkenyomtató 600 dpi felbontással nyomtat. Azonban már látunk egy új generációt, amely 1200 dpi felbontásra képes, és a címkeipar egyértelműen ebbe az irányba halad. Túl sok digitális címkenyomtató létezik ahhoz, hogy itt mindet felsoroljuk, de példaként a Durst gyártja a Tau ipari címkenyomtatókat, amelyek között megtalálható a Tau RSCi csúcsmodell. Ezek Fujifilm Samba nyomtatófejeket használnak, és 1200 dpi felbontást képesek előállítani 100mpm-en. Az alapmodell 330 mm nyomtatási szélességű, de 420 mm és 510 mm szélességben is kapható. Az alapkonfiguráció CMYK tintákat használ, de lehetőség van narancssárga, lila, zöld és fehér tinták hozzáadására is, amelyek különösen hasznosak a csomagolásoknál, mivel a márkák a szélesebb színskálát részesítik előnyben a termékképek kiemelése érdekében.

Lehet, hogy a tintasugaras nyomtatás a domináns digitális technológia, de vannak alternatívák. A HP Indigo értékesíti a 200K-t, egy olyan rotációs gépet, amely akár 762 mm széles hordozókat is képes nyomtatni, és áthidalja a címkék és a csomagolás közötti szakadékot. Tintasugaras helyett folyékony tonert használ, és mind rugalmas fóliákra, például PET-re, BOPP-re és PETG-re, mind pedig PE címkékre nyomtat.

A skála másik végén az Oki bemutatta az üres tasakokra történő nyomtatást a Pro 9542 száraz tonernyomtatóval. Ezt eredetileg megfizethető árú irodai fénymásolónak tervezték, de számos kereskedelmi nyomtatási alkalmazáshoz is jól alkalmazhatónak bizonyult. Mint a legtöbb tonernyomtató, ez sem túl kényes a hordozókra, bár a használni kívánt anyagokat előzetesen tesztelni kell, mivel egyesek érzékenyek lehetnek a fixálóegység hőjére. Nem nyomtat teljes átfutású nyomtatást, de a fehér színt is tartalmazza, és az üres tasakok ésszerű választéka is rendelkezésre áll.

Egy másik általános trend a digitális és a flexo egységeket kombináló hibrid nyomdagépek felé mutat, különösen a szélesebb címkenyomtatók esetében. Gyakran a digitális nyomtatást használják az alapvető CMYK-színek előállítására, a flexóegységek pedig speciális effektusokat, például fóliázást alkalmaznak. Így a Bobst kifejlesztett egy hibrid címkenyomtatót, a Digital Master-t, amely tintasugaras nyomtatást használ a színek előállításához, az ügyfelek pedig szabadon meghatározhatják, hogy a speciális hatásokhoz és bizonyos konvertáláshoz mely flexoegységeket kívánják. Ez 330 mm és 510 mm szélességben is elérhető.

A nyomtatók mellett a feldolgozó gépeket is figyelembe kell vennie. Számos olyan címkefeldolgozó berendezés létezik, amelyek többféle feldolgozási folyamatot tartalmazó „minden az egyben” megközelítést kínálnak. Ha azonban csomagolásról van szó, akkor valószínűleg minden csomagolási típushoz külön konvertálósorra lesz szüksége.

A címkézőgépek leggyakoribb csomagolási alkalmazása a tasakok készítése, amely több lépést foglal magában. Miután a grafikát az alaprétegre nyomtatták, a következő lépés egy további réteg laminálása, amely alkalmazásonként eltérő. Ezek a rétegek jellemzően speciális funkciókat adnak hozzá, például oxigéngátlást az élelmiszerek eltarthatóságának megőrzése érdekében. Ezt követi a hasítás, amellyel az egyes tasakokat leválasztják a tekercsről. Ezután a tasakot formázzák, az anyagot két oldalra hajtogatva, majd ezeket az oldalakat lezárják. Innen az üres tasakot a töltősorra lehet küldeni, ahol megtöltik és lezárással látják el. Ez magában foglalhatja egy aljzat hozzáadását, hogy a tasak felálljon, vagy egy kiöntőcsonkot a könnyű kiöntés érdekében.

Összefoglalva, a címkézőgépbe való befektetés nem egyszerű dolog. A nyomdagépen kívül szüksége lesz a tervező- és munkafolyamat-szoftverre és a befejező sorra is. A potenciális nyereség azonban óriási, különösen, ha a címkézés mellett a csomagolási piacot is figyelembe vesszük, így mindenképpen érdemes megfontolni ezt a lehetőséget, mint a vállalkozás diverzifikálásának és jövőbiztosításának egyik lehetőségét.

Ha szeretné megismerni a legfrissebb tartalmakat, amelyek az ágazatok széles körét lefedik, beleértve a címkenyomtatást és a csomagolást, iratkozzon fel a FESPA ingyenes havi hírlevelére, a FESPA Worldre, amely angol, spanyol és német nyelven érhető el.