Paul Lindström megosztja, hogy mit kell figyelembe vennie, amikor digitálisan nyomtatott textíliákhoz terveket készít.

A textilre történő digitális nyomtatás fantasztikus lehetőség az új ötletek nyomtatásban történő közlésére a szövetek felhasználásával. A digitális nyomtatás és a textíliák kombinálásával rengeteg lehetőség kínálkozik a digitális nyomtatás és a textíliák kombinálásával, a feliratoktól kezdve a ruházaton át a belsőépítészetig. Az olyan kültéri alkalmazások, mint a táblák vagy a sátrak és pavilonok tervezési szempontjai eltérnek a belsőépítészet és a ruházat esetében alkalmazottaktól. Van azonban néhány olyan technikai aspektus, amely számos digitális nyomtatási projektben közös.

A szövetekhez és textíliákhoz alkalmas digitális nyomtatókkal történő nyomtatási projektek előkészítésekor ugyanazt az ellenőrző listát használhatja, mint a hagyományos, azaz analóg nyomtatás, például az ofszet-, a szitanyomás vagy a flexónyomtatás esetében. Ha azonban valaki azt a tájékoztatást adta Önnek, hogy a digitális nyomtatás esetében nincsenek különleges technikai követelmények a műtárgyak előkészítésének módját illetően, akkor sajnos téved, vagy alábecsüli a kihívásokat.

Fontos figyelembe venni a képek felbontását, valamint a vektoralapú illusztrációk és a pixelalapú képek esetében a legmegfelelőbb fájlformátumtípus használatát a grafikai munkák áttekintésekor. Egyéb technikai tényezők, amelyeket figyelembe kell venni és optimalizálni kell, többek között a kivágás, a felülnyomás (vagy annak hiánya), a csapdázás, a mintaismétlés (ha van ilyen), a használt betűtípusok stb. A színkezelés tekintetében nem minden szín reprodukálható minden nyomtatón és minden hordozón. Ne higgyen senkinek, aki mást állít, mert ez nem igaz. Ha aggódik a nyomtatási projektje színpontossága miatt, van néhány alapvetés, amelyet már az elején szem előtt kell tartania.

Néhány gyakori hiba a Preflightban

A „Preflight” kifejezést eredetileg már 1935-ben használták a repülésben. A kifejezés azokra az ellenőrzésekre utal, amelyeket a pilótának és a földi személyzetnek el kellett végeznie, mielőtt a repülőgépet felszállásra engedélyezték. Chuck Weger, a grafikai ipar egyik tanácsadója 1990-ben arra a következtetésre jutott, hogy valami hasonlóra van szükség az elektronikus műalkotások kezeléséhez, mielőtt azokat nyomtatásra küldik. A nyomtatás előtti ellenőrzőlista lehet olyan egyszerű, mint egy írásos lista, amely a „ne felejtsd el ellenőrizni ezt”. .”, vagy egy speciális szoftver segítségével ellenőrizni a fájlokat, mielőtt elküldenénk a nyomdába.

Mire kell figyelni a műalkotás előkészítésénél

A leggyakoribb hiba a nyomdába gyártásra küldött grafikáknál az, amikor a képek túlságosan alacsony felbontásúak ahhoz, hogy nyomtatni lehessen őket. Néhány nagy formátumú gyártás esetében azonban, amikor a nyomtatott anyagot messziről kell nézni, nem kell követni a 300 ppi körüli felbontás (pixel per inch) általános szabályát. De jóval 100 ppi effektív felbontás felett kell maradnia még textilnyomtatás esetén is. Az „effektív” alatt azt értjük, hogy mekkora a felbontás, miután beillesztette a képet és felnagyította azt a layout szoftverben. Ha egy képet mondjuk 300 ppi-vel adsz be, de aztán 200%-kal felnagyítod a képet, akkor az effektív felbontás a felére csökken, és a grafikában 150 ppi lesz. Ha a képet közelről kell nézni, akkor a kép kissé elmosódottnak tűnhet. Másrészt viszont a szövet természeténél fogva olyan hordozó, amely nem teljesen sima. Ezért. megúszhatja egy meglehetősen alacsony felbontással a képeken. De erre azért figyeljünk oda. Mindig jobb, ha még azelőtt rendben van, mielőtt elküldi a munkát nyomtatásra.

A „bleed” olyan nyomtatásra utal, amelynek teljes egészében el kell érnie az alapanyag szélét. Ez a kifejezés arra az esetre használatos, amikor a nyomtatott területet le kell vágni, de a képet a levágott szél fölé akarja helyezni. Mindig ügyeljen arra, hogy a képen mindig legyen 3-5 mm átfutás, hogy ne maradjon rés, amikor a szövetet kivágják vagy összevarrják akár a ruhadarab más részeivel, akár a belső dekorációhoz.

A „csapdázás” kifejezés arra utal, amikor a különböző színek összeérnek a mintában, és a tinta jellemzőitől függően a szín nem szándékos megváltozása következhet be a fedési területen. Például, ha egy tiszta sárga és egy másik ciánkék (kék) színű terület egymás mellett van, akkor a nyomtatási folyamat során bekövetkező enyhe hibás regisztráció miatt az átfedés zöld színű lesz. Szerencsére azonban a legtöbb digitális nyomdagép rendkívül pontosan adagolja a festéket. Ezért a legtöbb esetben ez nem jelenthet problémát. Ha azonban kétségei vannak, akkor egyeztetnie kellene a szerződött nyomdája nyomdai előkészítő részlegével, mivel ők tudnak utasítást adni arra vonatkozóan, hogy kell-e kompenzálni a csapdázást a művében. Néha ezt jobban meg lehet oldani az előkészítő részlegben használt munkafolyamat-rendszerben. Ha igen, akkor meg fogják mondani a terveiket. Akárhogy is, fontos, hogy feltegye a kérdést.

Hogyan készítsük el a műalkotást

A legtöbb nyomdai szolgáltató, amelynek tapasztalata van a textilre történő digitális színes nyomtatásban, útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy hogyan kell előkészíteni a grafikát egy adott típusú gyártáshoz és projekthez.

Számítania kell arra, hogy a nyomtató milyen fájlformátumot részesít előnyben a képek és logók esetében. Az Adobe Illustrator programmal készített műalkotások tekintetében normális esetben azt javasolják, hogy az illusztrációkban és logókban szereplő szöveget alakítsák át vektorokká. A vektorizálás a szöveget kontúrokká alakítja át, hogy elkerülje a műalkotásokban hiányzó betűtípusokkal kapcsolatos problémákat.

A nyomtatótól a színkezeléssel kapcsolatos utasításokat is várnia kell, különösen azt, hogy milyen színprofilokat preferálnak az RGB munkákhoz, és milyen ICC-profilokat ajánlanak a CMYK munkákhoz. Ha a művében a színeket meghatározott spot színekként címzi, akkor biztosnak kell lennie abban, hogy a nyomtató képes-e kezelni a valódi spot színeket, vagy a színeket a nyomtatóeszköz színterére (tintabeállítására) konvertálja. Ha a spot színeket konvertálják, fontos, hogy ellenőrizze, hogy a színek megfelelnek-e az elvárásainak, ezért a végső nyomtatás előtt mindenképpen kérjen színpontos proofokat.

Számos professzionális tervező, aki magas színvonalú grafikai termékek előállításához készít műalkotásokat, külön szoftvert használ a preflight ellenőrzéshez. A legismertebb szoftverek közé tartozik a Callas PDF Toolbox, az Enfocus PitStop és a Markzware FlightCheck. Ha az Adobe CC-t használja, akkor az InDesignban van néhány alapvető preflight funkció, a Callas PDF Toolbox „light” változata pedig be van ágyazva az Adobe Acrobat Pro programba. Ha ezt még nem próbálta ki, akkor érdemes lesz, mivel az Acrobat Pro preflight funkcióiban számos javítás érhető el.

Képaláírás: Bár a műveket nagymértékben saját maga is előfényezheti és optimalizálhatja, a végső előkészületek és az optimalizálás egy részét a nyomdai előkészítő osztályokon használt speciális szoftverekkel lehet elvégezni. Itt a Roland DG számára kifejlesztett ErgoSoft RIP speciális verzióját használják a ruhadarabok különböző darabjainak a hordozóanyagra történő pozicionálásához.

A grafikai munkák néhány végső beállítását és optimalizálását a nyomdai előkészítő osztályon használt professzionális szoftverek végzik. Ilyenek például a munkafolyamatok és a raszteres képfeldolgozó rendszerek (RIP) olyan gyártóktól, mint az EFI a Fiery RIP sorozatával, amelyet számos gyártó, köztük a HP is használ, és a grafikai ipar által preferált RIP minden iparágban. Ezen túlmenően léteznek speciális változatok szövetekre történő digitális nyomtatáshoz, amelyeket az Ergosoft fejlesztett ki a Roland DG számára. Azonban, bár ezek a RIP-rendszerek sokat elérhetnek a műalkotás feljavításában, nem biztos, hogy képesek kijavítani a súlyos hibákat vagy hiányosságokat. Ezért kulcsfontosságú, hogy megtanulja, mely kulcsfontosságú preflight lépésekre kell odafigyelnie, és biztosítsa, hogy bölcsen készítse elő a művét. Így érheti el a kitűzött csúcsminőségű végeredményt.