Miért kell a globális vízkészletekkel gazdálkodnunk? Dr. Debbie Chapman környezetkutató szerint egészségünk és jólétünk függ tőle – és a megtérülés óriási.

Dr. Chapman elmagyarázza a vízkészletekkel való globális szintű gazdálkodás fontosságát.

A víz életünk egyik alapvető szükséglete. Mindig hallunk arról, hogy mennyi vizet kellene naponta meginnunk, de nem sokat hallunk arról, hogy mennyi vizet pazarolunk, hogy milyen vízhiány van, vagy hogy hogyan csökkenthetjük a felhasználást.

Íme egy megdöbbentő adat. A világ édesvizének mindössze 1%-a könnyen hozzáférhető. Ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy nem egyenletesen oszlik el a Földön, és az emberi tevékenységből eredő szennyezésnek is ki van téve. Még ennél is aggasztóbb, hogy az a régóta fennálló elképzelés, miszerint az édesvíz megújuló erőforrás, mostanra veszélybe került a vízminőség folyamatos romlása miatt, ami a vízi ökoszisztémák pusztulásához vezet, amelyektől az emberi egészség, a megélhetés és a fejlődés függ.

Az édesvíz szűkössége és minőségromlása az évszázad legsürgetőbb környezeti kihívásai közé tartozik. Az ENSZ vízügyi szervezete, az ENSZ édesvízzel és szennyvízelvezetéssel kapcsolatos valamennyi kérdéssel foglalkozó ügynökségközi koordinációs mechanizmusa szerint a Föld 2030-ra 40%-os vízhiánnyal néz szembe, hacsak nem javítjuk drámaian a vízgazdálkodást.

Az ENSZ Környezetvédelmi Szervezete és annak globális vízügyi környezetvédelmi monitoring rendszere (GEMS/Water) partnerein és munkaprogramján keresztül fontos szerepet játszik abban, hogy a fejlődő országok elérjék az ENSZ vízzel kapcsolatos fenntartható fejlődési célját (SDG 6). A GEMS/Water elsődleges célja a monitoring ösztönzése, valamint a vízminőségi adatok kompatibilitásának és összehasonlíthatóságának biztosítása a nemzeti, regionális és globális értékelésekben való felhasználás érdekében.

Az ISOfocusnak nemrégiben lehetősége nyílt beszélgetni Dr. Debbie Chapman környezetvédelmi tudóssal, aki több mint 30 éve dolgozik együtt a GEMS/Waterrel, és világszerte jól ismert a vízminőség ellenőrzésének és értékelésének előmozdításában betöltött szerepéről.

Dr. Chapman alapította az írországi University College Corkban az ENSZ Környezetvédelmi GEMS/vízügyi kapacitásfejlesztési központot, amely világszerte szakértői tanácsadást és képzést nyújt a vízminőség megfigyelése és értékelése terén, és amelynek igazgatója.

Ebben az ISOfocus interjúban Dr. Chapman bemutatja a világ előtt álló legnagyobb globális vízügyi kihívásokat, és elmagyarázza, hogy az ISO-szabványok milyen gyakorlati módon járulhatnak hozzá az erőforrások fenntartható felhasználásának biztosításához.

ISOfókusz: Ön szerint melyek a legnagyobb globális vízügyi kihívások?

Dr. Debbie Chapman: Debbie Chapman: Környezettudósként érdekel annak biztosítása, hogy a vízi környezet most és a jövőben is biztosítani tudja azokat a szolgáltatásokat, amelyektől az emberi populáció függ, miközben fenntartja magát a vízi ökoszisztémát.

Néhány szolgáltatás, amelyre támaszkodunk, az ivóvíz, a szennyvíz asszimilációja, a halászat az élelmezéshez, a víz és a tápanyagok a mezőgazdaság számára, valamint a rekreáció. E szolgáltatások közül sok függ az egészséges vízi ökoszisztémától, amit gyakran figyelmen kívül hagynak.

Minden élő szervezetnek, így nekünk is, a sejtek és szövetek alapvető alkotóelemeként vízre van szükségünk. Nemcsak azért van szükségünk elegendő vízre, hogy ezeket a sejteket és szöveteket hidratált állapotban tartsuk, hanem az is lényeges, hogy a víz ne legyen szennyezett olyan anyagokkal, amelyek mérgezőek lehetnek, mint például fémek, vagy a vízi környezetbe kerülő több ezer egyéb szerves és szervetlen vegyi anyag.

A víz szennyezettsége még alacsony szinten is finom hatásokat gyakorolhat a vízi élőlényekre, ami a fajok és a populáció sűrűségének megváltozását eredményezi, ami végső soron azt jelenti, hogy a természetes ökoszisztéma kiegyensúlyozatlanná és egészségtelenné válik. Egy egészségtelen ökoszisztéma pedig nem támogatja a számunkra szükséges szolgáltatásokat.

Véleményem szerint tehát a legnagyobb globális vízügyi kihívás annak biztosítása, hogy a Földön rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű édesvíz jó minőségű legyen, azaz olyan minőségű, amely nemcsak a növekvő emberi népesség szükségleteit elégíti ki, hanem a vízi ökoszisztémák szükségleteit is.

A megfelelő vízmennyiség biztosítása csak akkor biztosítja a fenntartható jövőt, ha a víz megfelelő minőségű is. A vízminőség nyomon követése elengedhetetlen annak megállapításához, hogy a vízminőség megfelel-e az egyes felhasználási célokhoz szükséges követelményeknek, illetve, hogy romlik-e vagy javul-e a minősége.

A vízkészletekkel nem lehet megfelelően gazdálkodni a vízminőség-ellenőrzési programokból származó információk nélkül. Az ENSZ Környezetvédelmi GEMS/Víz programja több mint négy évtizede ösztönzi a vízminőségi monitoringot azzal a céllal, hogy az adatokat az értékelések, a gazdálkodás és a szakpolitikák kialakítása érdekében megossza.

Ez a tevékenység most új lendületet kapott a környezeti vízminőségre vonatkozó fenntartható fejlődési cél indikátorának, a 6.3.2. SDG indikátornak a bevezetésével. A mutató a folyók, tavak és felszín alatti vizek monitoringjának eredményein alapul az egyes országokban.

Hogyan segíthetnek az ISO-szabványok leküzdeni ezeket a kihívásokat?

A vízminőség ellenőrzése technikai módszerek és jól működő laboratóriumok használatától függ. A vízminőségi adatok régiók közötti és globális szintű megosztása megköveteli, hogy az adatok összehasonlíthatóak legyenek. A különböző országok számos laboratóriumából származó vízminőségi adatok összehasonlíthatóságának egyik módja annak biztosítása, hogy az adatokat megosztó laboratóriumokat arra ösztönzik, hogy jól bevált és tesztelt, szabványosított módszereket használjanak.

Az ISO-szabványok által közvetített módszerek világszerte elismertek és elismertek, és biztosítják a különböző országokból származó adatok összehasonlíthatóságát. A vízminőség-ellenőrzési szabványok széles skálája létezik, a helyszíni technikáktól a laboratóriumi vizsgálatokig, így a megfigyelési program minden aspektusa szabványosítható és összehasonlítható, még a globális szintű megfigyelés esetében is.

Milyen módon jelenthetnek hozzáadott értéket az ISO közelmúltbeli erőfeszítései a higiéniai ágazatban?

A vízminőség romlásához világszerte nagymértékben hozzájárul a nem megfelelően kezelt higiénia. A szennyvízelvezető rendszerek hatékony kezelésére vonatkozó iránymutatások és szabványok biztosítása biztosítja, hogy csökkenjen a vízi ökoszisztémák szennyvízzel való szennyezése, és javuljon a szennyvizet befogadó vizek vízminősége.

Ha a jövőbe tekinthetne, hogyan állunk 2030-ban a fenntartható vízgazdálkodásra vonatkozó 6. fenntartható fejlődési cél elérése tekintetében? Mit kell még tennünk?

Sajnos 2030 túl hamar itt lesz! Bár a vízzel kapcsolatos új fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos lelkesedés világszerte tapasztalható, sok ország alacsony szintről indul a szennyezőforrások kezelése és a források vízminőségre gyakorolt hatásának nyomon követése terén.

Egyre inkább tudatosul a vízminőség megőrzésének szükségessége, különösen az emberi egészség védelme érdekében; a probléma lényege, hogy a politikai döntéshozókat és az erőforrások kezelőit meg kell győzni a víztestek és a vízi ökoszisztémák minőségének nyomon követésének fontosságáról.

Azokban az országokban, ahol jelenleg nagyon kevés monitoringtevékenységet folytatnak, vagy nincs nemzeti szintű monitoringprogram, nehéz lesz programot létrehozni és elegendő adatot gyűjteni ahhoz, hogy 2030-ig a vízminőség javítására irányuló stratégiák irányadóak legyenek. A 6. fenntartható fejlődési cél és a 6.3.2. mutató elérése felé való haladás előmozdításában fontos szerepet játszik majd az oktatás, a képzés és a tudatosítás minden szinten, a közösségtől a politikai döntéshozókig.