Laurel Brunner megosztja az ENSZ Globális Megállapodásának fontosságát. A tagok között van a Mercedes-Benz, a Pearson és az Unilever, és most csatlakozott a Heidelberg is.
Az ENSZ Globális Megállapodás(UNGC) egy 2020-ban indított kezdeményezés, amelynek célja, hogy a világ vállalatai a bolygó életkörülményeinek javításáért dolgozzanak. A résztvevők tíz vezérelv, valamint az ENSZ tizenhét fenntartható fejlődési céljai(UNSDG) mellett kötelezik el magukat. Az ENSZ az UNGC-projektet „a világ legnagyobb fenntarthatósági kezdeményezésének” nevezi, és valószínűleg így is van. Heidelberg mellett olyan cégek is tagjai a szervezetnek, mint a Mercedes-Benz, a Pearson és az Unilever.
Heidelberg lépése többről szól, mint egy jó ötletet támogató szájhősködésről. És ez többről szól, mint a fenntarthatósági alapú marketinghez szükséges anyagok beszerzéséről. Az UNGC megköveteli a vállalatoktól, hogy valódi kötelezettségeket vállaljanak az emberi jogok javítása, a fenntartható jövőért való felelősség megosztása, a korrupció elleni küzdelem és a szociális normák javítása terén. Közel 21 000 vállalat írta alá, hogy – legalábbis elméletben – elkötelezi magát az UNGC elvei mellett. Nem világos, hogy az ENSZ hogyan ellenőrzi és méri a paktum betartását, ezért megkérdeztük. Ha megkapjuk a választ, tájékoztatjuk Önöket.
A Heidelberg elmondása szerint azért csatlakozott az UNGC-hez, hogy üzleti és fejlesztési stratégiáját összhangba hozza az UNGC alapelveivel, amelyek az emberi jogokra (két alapelv), a munkaügyi (4), a környezetvédelmi (3) és a korrupcióellenes alapelvekre vonatkoznak. Dr. Ludwin Monz, a Heidelberg vezérigazgatója az UNGC-tagságot „logikus lépésnek nevezi azon törekvéseinkben, hogy iparágunkban a legkisebb ökológiai (sic) lábnyomot hagyjuk a teljes értékláncban”. Ez úgy hangzik, mintha a Heidelberg más iparági szereplőkkel, például a munkafolyamat-menedzsment és a befejezés területén együttműködve támogatná az iparág nagyobb környezeti elszámoltathatóságát, különösen a Scope 3 kibocsátások tekintetében. Ezek azok a kibocsátások, amelyek felett egy szervezetnek nincs befolyása, ellentétben azokkal a kibocsátásokkal, amelyekért közvetlenül felelős (Scope 1) és közvetetten felelős, mint például az energiával kapcsolatos kibocsátások (Scope 2). A Heidelberg kijelentette, hogy 2030-ra az 1. és 2. hatókörök tekintetében klímasemlegességre törekszik, csökkentési és kompenzációs erőfeszítések révén. A túlélésre összpontosító legtöbb iparági szereplőhöz hasonlóan a Heidelberg is azon dolgozik, hogy termékei és létesítményei energiahatékonyságát javítsa, csökkentési erőfeszítésekkel és a megújuló energiaforrások használatára való átállás felgyorsításával. Az elkerülhetetlenCO2-kibocsátást „semlegesítik … önkéntes kompenzáció révén”. Csúnyán hangzik. A vállalat 2040-ig minden szükséges semlegesítést el kíván végezni, legalábbis a Scope 1 és 2 kibocsátások tekintetében.
Ez az előrelépés része Heidelberg átalakulásának, hogy boldoguljon a változó világban. A vállalat már tett lépéseket annak érdekében, hogy csökkentse függőségét a nyomdagépek értékesítésétől. Ennek része az elektromos járművek töltőrendszerei felé való elmozdulás is. De az alapvető kompetenciáinak kihasználása a zöldebb életmód támogatására talán sokkal erőteljesebb szándéknyilatkozat, mint az UNGC-hez való csatlakozás. Lehet, hogy az UNGC egy újabb felelőtlen beszélgetőpartner, de legalább egy közös keretet jelent. Alapelvei közös hivatkozási alapot jelentenek a fenntarthatóbb jövő támogatására, és reméljük, hogy a nyomdaipar és a kiadói ágazat szereplői közül még többen követik a példát.
Borítókép: Egyesült Nemzetek Szervezete Globális Megállapodás