Gondolkodik azon, hogy soft signage-t kínáljon?

A tintasugaras textilnyomtatók számának növekedése mögött elsősorban a ruházati és a lakberendezési piac áll, de hol marad a soft signage?

Kétségtelen, hogy az elmúlt években drámai növekedés volt tapasztalható a soft signage, azaz a display grafikák textil alapanyagra történő nyomtatása terén. Ennek számos oka van, nem utolsósorban az, hogy a grafikákat könnyebb tárolni, szállítani és összeszerelni, valamint újrahasznosíthatóak. Ezenkívül sokan úgy érzik, hogy a háttérvilágított textil sokkal jobban néz ki, mint a háttérvilágított fólia.

Érdemes azonban megkérdezni, hogyan nyomtatják a puha feliratokat. A legkézenfekvőbb módszer a festékszubnyomtató használata, akár transzferhordozóra, akár közvetlenül textilre nyomtatva. A festékszublimáció arra kényszeríti a tintát, hogy mélyen behatoljon a szövet szálaiba, így a pigmentek olyan eredendő kötést képeznek a hordozón belül, amely túléli a mosást, a hosszú napsugárzást és a rossz időjárás káros hatásait. Ráadásul a szövet megőrzi textúráját, bár ez a legtöbb felirat esetében nem igazán jelent gondot.

A hosszú ideig tartó kültéri használatra való képesség azt jelenti, hogy a festékszublimáció alkalmasabb az olyan termékekhez, mint a zászlók vagy transzparensek, amelyeket valószínűleg több évig használnak. Amikor azonban rövid távú promóciós bannerekről vagy beltéri kiállítási grafikákról van szó, sok vállalat úgy találja, hogy az öko-oldószer, a latex vagy akár az UV teljesen elfogadható.

Így nem meglepő, hogy sok nyomdaipari vállalat a meglévő széles formátumú nyomtatóit használja a soft signage előállítására, ahelyett, hogy a speciálisabb festékszubnyomtatókba fektetne be.

Ennek számos oka van, bár a legtöbb jelkészítő számára a legfőbb akadály a festékszublimációs folyamat befejezéséhez szükséges további beruházás, a hőprés vagy a naptár beszerzése. Ha ehhez hozzáadjuk a befejező berendezéseket, például egy varrógépet, akkor ez akár 50 000 font vagy annál is több kiadást jelenthet. További gondot jelent az alapterület biztosítása és a szükséges készségekkel rendelkező személyzet megtalálása, különösen a befejezéshez.

A másik kérdés a megfelelő hordozók elérhetősége, ahogy Phil McMullin, az Epson UK profi grafikáért felelős értékesítési vezetője elmagyarázza: „A reklámiparban szerzett tapasztalataim szerint azok a reklámkészítők, akik már befektettek oldószeres nyomtatókba, azt tapasztalják, hogy a rendelkezésre álló hordozók választéka mostanra robbanásszerűen megnőtt, és jó eséllyel a legtöbbet el tudják készíteni a meglévő berendezésükkel.”.

A legtöbb viszonteladó valóban az ökooldószeres nyomtatók számára készült bevonatos textíliák egészséges értékesítéséről számol be. Sok oldószergyártó magánemberként hálás a HP-nak, amely a latexnyomtatóit textilhasználatra is erőltette, így a nyomtatóvásárlók jobban tudatosították a lágy feliratok relatív előnyeit, és akaratlanul is arra ösztönözték a hordozógyártókat, hogy olyan bevont termékeket fejlesszenek ki, amelyek egyaránt alkalmasak oldószeres és UV-felhasználásra, valamint latexre.

A Spandex például olyan textilanyagokat forgalmaz, amelyek között zászlók, vásznak és transzparensek is találhatók, és amelyek alkalmasak oldószeres, latex és UV nyomtatókkal való használatra. Steve Jacques, a Spandex UK fogyóanyagok értékesítési vezetője becslése szerint a textilanyagok értékesítése „az elmúlt három évben évről évre körülbelül 20 százalékkal nőtt”.

Bár a bevont textíliák választéka meglehetősen jó, ezek általában többe kerülnek, mint a festékszublimációval használható bevonat nélküli hordozók. Ez viszont alacsonyabb haszonkulcsot jelent a hagyományosabb anyagok használatához képest, így kevésbé ösztönzi a reklámkészítőt arra, hogy meggyőzze az ügyfelet, hogy próbálja ki a textilbannert mondjuk egy PVC vinillel szemben, ahol a reklámkészítő rendkívül versenyképes árajánlatot tud adni.

Ez magyarázatot adhat arra is, hogy a textilipar növekedésének legnagyobb része a ruházati cikkek és a lakberendezési cikkek terén történt. A textíliák használata azonban országonként eltérő, a legtöbb európai ország, különösen Németország és Spanyolország, már több mint egy évtizede lelkesen alkalmazza a puha jelzéseket.

Más országok, mint például Amerika és az Egyesült Királyság, lassabban aratták le az előnyöket, főként történelmi okokból, mivel a vásárlók szívesen használták az olyan hagyományos anyagokat, mint a PVC. Mike Horsten, a Mimaki európai marketingmenedzsere azonban megjegyzi: „Az elmúlt öt évben az Egyesült Királyság felzárkózott, mert a nagyobb kiskereskedők alternatívákat kerestek.” Horsten azt is elmondja, hogy az Egyesült Királyság Hollandia mellett a zászlók nagy piaca, amit a helyi tervezési szabályoknak tulajdonít.

A legtöbb eladó úgy véli, hogy a festékszublimációban óriási lehetőség rejlik, de a táblagyártók csak akkor tudják ezt megvalósítani, ha egy területre specializálódnak. Így McMullin szerint az Epson azt tapasztalta, hogy széles formátumú festékszublimációs nyomtatói leginkább olyan nagyáruházakhoz mennek, amelyek nagyon rövid átfutási idővel szeretnének márkás ruhadarabokat gyártani, valamint promóciós cikkeket, például táskákat, bögréket és pólókat gyártó vállalatokhoz.

Néhány jelkészítő cég a festékszublimációt speciális mellékvonalak kialakítására használta, például zászlók vagy asztalterítők gyártására. Sok nyomtatógyártó azonban úgy véli, hogy a lágy feliratok terén a jövőben a növekedés az oldószeres és a latexnyomtatásból fog származni, és ez a megfelelő hordozók egyre szélesebb választékától és természetesen ezen anyagok alacsonyabb árától függ.