Clare Taylor megvitatja, hogy mi történt a novemberben a skóciai Glasgowban tartott COP 26-on. Az egyik legnagyobb eredmény az volt, hogy nemcsak a COP-on részt vevő felek, hanem vállalatok, pénzintézetek és egyéb szervek nagy csoportja is elkötelezte magát a nettó zéró mellett.

 

Idén tavasszal írtam az akkor közelgő COP26-ról – miről szólt, és mit várhatunk tőle. A valóság vegyes képet mutatott: volt némi előrelépés, és a lendület is érezhetően megnövekedett, ugyanakkor sok mindent elhalasztottak még egy évvel, annak ellenére, hogy a Glasgow-i Éghajlatváltozási Paktumban a felek konferenciája „riadalmát és legnagyobb aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberi tevékenység eddig mintegy 1,1 °C-os globális felmelegedést okozott, és hogy a hatások már minden régióban érezhetők”, és hangsúlyozza a cselekvés sürgősségét.

Kép hitel: ENSZ Éghajlatváltozás

Ez rossz hír az üzleti élet, az éghajlat és a bolygónk minden élőlénye számára, mivel folyamatos bizonytalanságot jelent azzal kapcsolatban, hogy milyen politikai követelményekre számíthatunk, és sokkal szigorúbb intézkedésekre lesz szükség, amikor a politikát végül végrehajtják. Ez azonban nem is meglepő, mivel ennyi különböző ország tárgyal egymással, és a technikai fejlődés vagy az éghajlatváltozás hatásainak megtapasztalása során ennyire különböző szakaszokban tartanak tárgyalásokat.

Szóval, mi történt?

A párizsi megállapodás része volt, hogy a COP részes felei mindannyian vállalják a csökkentési kötelezettségeket, az úgynevezett nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásokat (NDC), és ezeket ötévente emelik. Glasgow előtt ezek a vállalások növekedtek, ami jó, de nem elégséges: még ha mindet teljesítenék is, a várható felmelegedés még mindig 2,4°C lenne, ami veszélyesen magas. És persze a célok önmagukban semmit sem érnek el; olyan konkrét tervekre van szükség, amelyek megvalósítják őket. Ezek még mindig hiányoznak, még az Egyesült Királyságban is, amely 2022 novemberéig megtartja az elnökséget.

Kép hitel: ENSZ Éghajlatváltozás

A 1,5 fokos felmelegedés betartása azonban még mindig nagyon is élő cél, és a megnövekedett lendülethez az is hozzájárul, hogy a Glasgow-i Éghajlatváltozási Paktum ezúttal nem öt, hanem egy éven belül kéri az új nemzeti fejlesztési terveket, amelyeket kellően megerősítettek, hogy igazodjanak az 1,5 fokos célhoz, és különösen a 2030-ra vonatkozó rövid távú célokra összpontosítanak, amikorra a szén-dioxid-kibocsátást 2010-hez képest 45%-kal kell csökkenteni a kívánt pálya eléréséhez.

Ami az üzleti életet illeti, Glasgow talán legnagyobb eredménye, hogy nemcsak a COP-ban részt vevő felek, hanem vállalatok, pénzintézetek és egyéb szervezetek nagy csoportja is elkötelezte magát a nettó zéró mellett. Ez most már nagyon szilárdan beágyazódott a globális üzleti napirendbe.

Kép hitel: ENSZ Éghajlatváltozás

A szén-dioxid-mentesítés nagy részét az energiaágazat teszi ki, de a kibocsátásoknak minden ágazatban csökkenniük kell, és a fogyasztóknak is ki kell venniük a részüket. Ez az iparág arra számíthat, hogy a fogyasztók részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik majd rá a csökkentéshez való hozzájárulásával kapcsolatban, és hogy a McKinsey egyik, a COP utáni jelentését idézzem: „a kibocsátás csökkentése az egyik legkényesebb értéklánc-ügy, amelynek tanúi voltunk”. A nyomdaiparnak többek között az energia- és erőforrás-hatékonyság javításával, a megfelelő adat- és információközléssel kell foglalkoznia mind a vállalaton belül, mind az ellátási láncban, valamint a szén-dioxid-kibocsátásmentes szállításra való áttérés szükségességével, mind befelé, mind kifelé.

Az áruszállítás nagy kihívást jelent, mivel nemcsak megfelelő járművekre, hanem infrastruktúrára is szükség van, és a nehéz tehergépjárművek esetében még hosszú út áll előttünk. Világszerte léteznek azonban különböző kezdeményezések, amelyek a nulla károsanyag-kibocsátású közúti fuvarozás megvalósítására irányuló együttműködésre irányulnak, köztük az Európai Tiszta Tehergépjármű Szövetség és a Világgazdasági Fórum Road Freight Zero elnevezésű kezdeményezése.

A nettó nullára vonatkozó kötelezettségvállalásokat bejelentő vállalatok közül sokan még nem tettek közzé részletes terveket, így nehéz megjósolni, hogy a nyomdák, amelyeknek ügyfélköre széles és sokszínű, milyen hangsúlyos pontokra helyezik az ügyfelek nyomását, de a British Retail Consortium Éghajlatvédelmi cselekvési ütemterve jó iránymutatást ad egy ágazat számára. Az adatok itt erőteljesen megjelennek: az egyik útvonal az üvegházhatású gázokra vonatkozó adatokat helyezi az üzleti döntések középpontjába, egy másik pedig az ellátási lánc átláthatóságát keresi a fenntartható beszerzés érdekében. A kiskereskedelmi termékek jelentik a fő hatásukat, így valószínűleg a lista élén állnak, de a nyomtatás sem maradhat ki a felsorolásból.

Kép hitel: ENSZ Éghajlatváltozás

Két további nagyszabású kötelezettségvállalás – a metánra és a szénre vonatkozó – hatása közvetlenül más iparágakat jobban érint majd, mint a nyomdaipart, bár lehetnek árképzési kihatásai. Az aláírók között is voltak figyelemre méltó kivételek.

A metán 2030-ig történő 30%-os csökkentésére tett vállalás jelentős, ha betartják: természetéből adódóan a metán 20 éves időtávlatban 84-szer erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Az ember által okozott kibocsátások mintegy harmada az energiaágazatból származik, és a csökkentés elősegítése érdekében a Nemzetközi Energiaügynökség közzétett egy jelentést, amely gyakorlati intézkedéseket, valamint egy ütemtervet és eszköztárat tartalmaz. A másik fő ágazat, ahol intézkedésre lesz szükség, a hulladék és a mezőgazdaság.

A szénre vonatkozó ígéret, annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban felhígították, szintén nagy előrelépés. Egyes országok számára sokkal nehezebb lesz, mint mások számára – az Egyesült Királyságban például a szén minimális mértékben járul hozzá a nemzeti energiahálózathoz – miközben ezt írom egy sötét, esős és hideg estén, az Egyesült Királyságban az elektromos áramnak mindössze 4%-át adja a szén, és idén hosszú időszakokban egyáltalán nem használták. Más országokban azonban a szén az egyik fő energiaforrás, és a fejlődő országok számára ez az egyik olyan terület, ahol a pénzügyi és technológiai segítségnyújtási megállapodások lépnek életbe: hogy megkönnyítsék a szénfüggőség azon szakaszainak átugrását, amelyeken mi és sok más ország átesett.

Kép hitel: ENSZ Éghajlatváltozás

Érdekes lesz látni, mi történik az erdőirtás 2030-ig történő megszüntetésére és visszafordítására tett ígérettel, mivel 2014-ben is tettek egy hasonló ígéretet, de nem sok mindent tettek érte. A leginkább veszélyeztetett és védelemre szoruló erdők azok, amelyeket más célokra irtanak ki, nem pedig azok, amelyek a nyomdaipart látják el papírral, de a papírt használó nyomdák számára hasznos lehet, ha a papírral és az erdőkkel kapcsolatos összes tényt kéznél tartják, ha az érintett ügyfelek érdeklődnének. Az EU válaszul törvénytervezeteket dolgozott ki a marhahús, a pálmaolaj, a szója, a kávé, a kakaó és más, az erdőirtással összefüggésbe hozható termékek EU-ba történő behozatalának betiltására, és hasonló kereskedelmi intézkedések várhatóak a világ más részein is.

Az alkalmazkodás szükségességét is határozottan elismerik – a változás már most is zajlik, és elkerülhetetlenül fel fog gyorsulni. Ez egy másik kérdés a vállalkozások számára, amelyeknek fel kell készülniük és képesnek kell lenniük arra, hogy a változó éghajlattal és a súlyos időjárási események növekedésével együtt dolgozzanak. Ez is egy olyan terület, ahol finanszírozásra és támogatásra van szükség a gazdag iparosodott országoktól, amelyek a legtöbb üvegházhatású gázt juttatták a légkörbe, a fejlődő országoknak – amelyek aránytalanul nagy mértékben szenvedik el a hatásokat.

Összefoglalva tehát: történt előrelépés, bár nem eléggé, és a vállalkozások még mindig várják a kormányok világos terveit, hogy megismerjék a jövőbeli irányt. Eközben sokan többen maguk is a Net Zero irányába törekednek, és elvárják, hogy ellátási láncuk támogassa őket, és iparágunk részese lehet és kell, hogy legyen ennek a lépésnek.