Miért van az, hogy ha vörös, zöld és kék fényt adunk össze, akkor fehér fényt kapunk, de ha vörös, zöld és kék tintát vagy festéket keverünk, akkor feketét (vagy sötétbarnát)?

A válasz létfontosságú a színes nyomtatáshoz használt tinták megértéséhez.

A különbség a fény szemünkbe jutásának módja miatt van. Ha valami olyan dologból származik, amely saját fényével világít, például a nap, az izzók vagy a LED-es jelzések, akkor ezt additív színnek nevezzük. Ez az a fény, amely közvetlenül a szemünkbe esik, például ha a napba nézünk (ne tegyük), vagy egy villanykörtébe (biztonságosabb, általában).

Az additív színforrások közé tartoznak még a CRT televíziók és monitorok, a LED-alapú világítási rendszerek és jelzőtáblák, de az LCD/TFT monitorok és televíziók nem, mivel ezek szubtraktív színűek, mivel színes szűrőket használnak.

A szubtraktív szín a nyomdafestékek működési módja. Ugyanaz az elv érvényesül, mint a természetben minden olyan tárgy esetében, amely nem ragyog a saját fényétől, mint például a levelek, a homok, a cocker spánielek és a paradicsom. A fény visszaverődik ezekről a tárgyakról, és bizonyos színhullámhosszúságok útközben elnyelődnek.

Zavaró? Igen. Lássuk, miért. Bár a nyomtatás szubtraktív módon működik, kezdjük az additív színnel, mert így könnyebb megérteni.

Amint azt az első részben láttuk, az emberi szem a színeket a látható fény különböző hullámhosszúságainak hatására érzékeli. Ezeket a legegyszerűbben vörös, zöld és kék színként definiálhatjuk, és ezeket az additív rendszer elsődleges színeinek is nevezik. A digitális fényképezőgépek, filmek és szkennerek általában úgy vannak beállítva, hogy a színeket is vörös-zöld és kék keverékként rögzítsék.

Ha mindhárom hullámhosszt egyformán keverjük, akkor a látható fény összességét kapjuk, amelyet fehérnek érzékelünk. Az egyenlő arányú keverékek fényerejét csökkentve a semleges szürke egyre sötétebb árnyalatait kapjuk, és ha egyáltalán nincs fény, akkor fekete lesz.

Mellesleg oka van annak, hogy a Nap sárgának tűnik, ha közvetlenül belenézel (óvatosan), de ettől még mindent fehér fénnyel világít meg. Ennek semmi köze a nyomtatáshoz, de a szórakozás kedvéért nézz utána a Wikipédián a Rayleigh-szórásnak.

A fény hullámhosszának különböző keverékei az, ahol az adalékanyag része jön be. Például a tiszta, sugárzó vörös fény és a tiszta, sugárzó kék fény egyenlő mennyiségének kombinációja (additív) olyan kevert színt eredményez, amelyet a szemünk a magenta színnek nevezett vörös-lila színként érzékel. A magenta szín világosabbnak is tűnik, mint a különálló kék és piros komponensek, mivel megduplázza a fény mennyiségét.

Ha arányosan kevesebb a kék fény, mint a vörös, akkor a vörös tónusok sötétebbek lesznek (mivel kevesebb az összes fény). Ha több kéket adunk hozzá, mint vöröset, akkor lila/ibolya árnyalatokat kapunk, amelyek világosabbak. Ha a vörös + kék keverékhez adunk egy kis zöldet, akkor kevésbé telített, pasztellszerűbb, világosabb árnyalatokat kapunk.

A nyomtatás szempontjából különösen fontos színes fénykeverékek a kék + zöld (cián), a piros + zöld (sárga) és a kék plusz vörös (magenta) keverékei. A vörös, zöld és kék színeket általában RGB, míg a cián, magenta és sárga színeket CMY rövidítéssel szokták jelölni.

A cián, a magenta és a sárga a piros, a zöld és a kék komplementer színei, vagyis a színkörön velük szemben helyezkednek el. A tiszta cián nem tükröz vöröset, a tiszta magenta nem tükröz zöldet, a tiszta sárga pedig nem tükröz kéket. A ciánra, a sárgára és a magentára akkor térünk vissza, amikor a színes nyomtatáshoz használt színes tintasugaras nyomtatókat vizsgáljuk.

Aki az iskolában keverte a piros, zöld és kék poszterfestékeket, az rájön, hogy így nem lehet szép élénk színeket kapni. Sáros sötétbarna színt kapunk. Ennek az az oka, hogy a festék, akárcsak a nyomdafesték, nem generálja a fényt és nem adalékos színeket hoz létre, hanem szelektíven visszaveri és elnyeli a hullámhosszakat. Ezt nevezik szubtraktív színnek.

Tegyük fel, hogy van egy piros tintád. Nem ragyog a vörös fénytől, hanem visszaveri azt. Ha fehér fényt (egy villanykörte napfényéből) bocsátasz a vörös tintára, akkor az történik, hogy a kék és zöld hullámhosszakat a tinta elnyeli, de a vörös hullámhosszakat visszaveri.

A kék tinta visszaveri a kék hullámhosszt, és elnyeli a vörös és zöld hullámhosszt. A zöld tinta a zöld hullámhosszt veri vissza, a vöröset és a kéket pedig elnyeli. Más színű tinták két vagy több színt is elnyelhetnek, például a narancssárga tinta főleg a vörös, de némi zöld fényt is visszaveri.

Ez az a hely, ahol a sárgásbarna kezd megjelenni. Ha vörös, kék és zöld tintát vagy festéket (vagy ezek ellentétpárját, az ismert ciánt, magentát és sárgát) keverjük, akkor minden szín elnyelődik, ami azt jelenti, hogy az additív színek fehérje helyett feketét kell kapnunk. A festékek és tinták azonban nem teljesen tiszta vörös, zöld és kék (vagy tiszta CMY) színek, ezért van némi visszaverődés, és általában sötétbarna színt látunk.

Végezetül vegye figyelembe, hogy a háttérvilágítású grafikák nem használnak additív színeket, még akkor sem, ha látszólag világítanak. A háttérvilágítás egy fehér fény, amely aztán egy átlátszó tintával nyomtatott átlátszó előlapon halad át. Ezek a tinták szűrőként működnek: egyes hullámhosszakat elnyelnek, másokat pedig átengednek, tehát szubtraktív színekről van szó.

Hasonlóképpen, a folyadékkristályos dióda (LCD) monitorok és televíziók is szubtraktív színt használnak: a folyadékkristályos tömb elé átlátszó vörös, zöld és kék szűrőkből álló rácsmintázatot helyeznek, a tömb mögött pedig fehér háttérvilágítással.

Az átlátszó tinták fontosságával részletesebben foglalkozunk, amikor legközelebb a folyamatszínekkel foglalkozunk.