Miért játszik az anyagbeszerzés és -előkészítés olyan fontos szerepet a digitális textilnyomtatásban? A gyakorlatlan szem számára két szövetspecifikáció akár azonosnak is tűnhet, fizikailag ugyanúgy néznek ki és ugyanolyan tapintásúak lehetnek, de a gyártásuk és az előkészítésük nem lesz azonos.

 

Sokan dönthetnek úgy, hogy a költséget választják a vásárlás paramétereként, de ez nem lenne a legbölcsebb lépés – kivéve, ha biztosak lehetnek a származásban és a digitális textilnyomással való kompatibilitásban.Minden szövet ellátási láncát, akár digitálisan nyomtatjuk, akár nem, alaposan fel kell kutatni. A szálaktól a szövetekig a szálak származása, termesztése, sőt, akár a kontinensek közötti eltérések, valamint a szálakat érintő kikészítési folyamatok a digitális textilgyártás szempontjából is problémát okozhatnak.

A pamut jelenleg főként digitálisan, két különböző nyomtatási eljárással készül: Pigment és reaktív tintákkal. Mindkét eljárásnak van egy fontos közös jellemzője, mégpedig az, hogy a digitális nyomtatást megelőzően előzetesen bevonatot kell alkalmazni.

Mielőtt azonban a bevonatokkal foglalkoznánk, felfelé kell haladnunk az ellátási láncban, mivel a szövetek gyártási útvonala is kritikus jelentőséggel bír:

Mercerizálásnak nevezzük azt a széles körben alkalmazott eljárást, amikor a szövetet a fehérítés után szódabikarbóna (NaOH) koncentrált oldatának teszik ki, hogy javítsák a szálak szilárdságát, zsugorodásállóságát, fényét és festékaffinitását. Ebben az eljárásban a maróoldat tulajdonképpen átrendezi a cellulózmolekulákat a szálban, hogy olyan szerkezeti változásokat idézzen elő, amelyek javítják a festékfelvételt és a szakítószilárdságot, segítenek csökkenteni a szövet zsugorodását, és lágy fényt kölcsönöznek.

Képhitel: CIBITEX.

A mercerizációs eljárás eredménye egy puha tapintású, egyenletes fehérségű és zsugorodással szemben ellenálló szövet. Az eljárás azonban drága – mivel a gyártók egyre olcsóbb forrásokat keresnek, és mivel a pigmentnyomás egyre nagyobb teret nyert, a pamut digitális textilnyomtatására vonatkozó, nyomtatás előtti fehérítési előírásokat enyhítették. A fehérítést olyan fontos közös szabványok nélkül határozták meg, mint a fehérség állandósága és a teljes méreteltávolítás.

Az olcsóságra való törekvés eredménye, hogy az anyag előkészítésének eltérései komoly gondot jelentenek a digitális textilnyomtatók számára. Ahol a drága vegyi anyagok, például a hidrogén-peroxid vagy a nátrium-hipoklorit folyamatos fehérítési folyamat során történő felhasználásán spóroltak, az így előállított szövetek fehérsége és fogása gyakran eltéréseket mutat, ami hatással van a végtermék ismételhetőségére és vonzerejére.

A fehérség négyszögesítése érdekében a szövetgyártók egyre inkább az optikai fehérítőszerekre (OBA-k) támaszkodnak, hogy a fehérítési folyamatok hiányosságait pótolják. Ez egy újabb nemkívánatos változót vezet be, mivel az OBA-k különböző színvisszaverődési értékekkel és árnyalatokkal rendelkeznek, aminek következtében a digitális textilnyomtató nem tudja garantálni a szövet reprodukcióját egyik szövetszállítótól a másikig – még az ugyanattól a szállítótól származó tételek is eltérnek.

Ez tovább súlyosbodott, amikor a digitális pigmentnyomtatás mennyisége növekedni kezdett, mivel a szöveteket előzetesen be kell vonni, hogy növeljék a színskálát és a nyomtatás tartósságát.

A fehérítésen túl – a szövet előkészítésének következő lépése az előbevonatolás biztosítása. Az előbevonó készítmények megakadályozzák a „nedvszívást”, amely a nyomtatás után a szín véletlenszerű szétterjedését vagy elvándorlását jelenti. Az előbevonatolás elengedhetetlen ahhoz, hogy a szövet felületén éles nyomdajelet vagy nyomdanyomatot lehessen létrehozni. A bevonó vegyszerek széles választéka áll ma már rendelkezésre, ami a különböző alkalmazási módszerekkel együtt – a permetezéstől a foulardrendszerekig – újabb problémás területet teremt, különösen a kezelhetőség és a színvisszaverő képesség változatossága tekintetében.

A digitális textilnyomtatás kezdeti időszakában, amikor még nagyrészt reaktív festékeket használtak, sok szövetet alapos előkezelésnek vetettek alá, hogy a festékek színskálája a lehető legszélesebb legyen. A reaktív eljárásnak azonban jelentős hátrányai voltak a költségek és a fenntarthatóság tekintetében. A bonyolult, sokkal hosszabb ideig tartó folyamat, a nagymértékű energia- és vízfelhasználás pazarló, és fokozatosan az iparág a pigmentnyomás mint környezetbarát megoldás felé fordult.

A pigmentnyomás egyszerű eljárást biztosít, amely magában foglalja a nyomtatást és a hőfixálást hőpréssel vagy szövetsütővel. A pigmentnyomás esetében azonban a színskála és a szövet színtartóságának javítása szempontjából az előbevonatolás is elengedhetetlen.

Az előbevonatolás elkerülhetetlenségével szembesülve a digitális textilnyomtatók két fontos választás előtt állnak: először is a vegyi anyagok, másodszor pedig a szövetek előbevonatolásához használt gépek kiválasztása. Ami a vegyi anyagokat illeti, a nyomdászok számára a termékek széles skálája áll rendelkezésre. Sok esetben a festékgyártók a festékgyártók festékeinek használatához párosítva kínálnak bevonatkészítményeket.

Ezen a területen a főbb gyártók közé tartozik az Epson Genesta Inks Pre-Gen, a Neo Coat a Swiss Performance Chemicals-tól és a P601 Pre-Coat a Pigmentinc-től. Azonban számos vegyipari vállalat önállóan is szállít kiváló előbevonó vegyszereket, ezek közé a vállalatok közé tartozik az amerikai Lubrizol, a holland Tanatex, a német Rudolf Chemicals és az indiai Sarex.

Általánosságban elmondható, hogy ezek a gyakran sűrítőanyagokat és térhálósító anyagokat használó előbevonatkészítmények javítják a nyomtatás nyomdafestékét és színintenzitását, valamint a szövet mosás- és dörzsölésállóságát.

A szövetek és vegyi anyagok kiválasztásán túl a digitális nyomdáknak a nyomtatás előtt a szövetek előbevonására szolgáló gépek és folyamatok széles választéka áll rendelkezésükre. A legegyszerűbben fogalmazva, a foulard (párnázógép) és az azt követő feszítőgép használata széles körben elterjedt, ahol a folyamatot vagy mártással, vagy folyamatos, sebességgel történő hátulról történő bevonással végzik. A folyamat javítására ma már különböző tartozékok állnak rendelkezésre, amelyeknél az érintkezés nélküli vagy minimális vegyszeralkalmazást alkalmaznak az egyszerű „mártásos” előbevonási módszerhez képest a jobb kezelhetőség érdekében.

Az osztrák Zimmer Magnorol, az amerikai Baldwin Technologies TexCoat™ és az olasz Cibitex easyCOAT-DRY termékei az élen járnak, amelyek mindegyike hatékony kiegészítője bármely digitális textil előbevonó vonalnak.

A technológia fejlődésével ma már számos hibrid megoldással rendelkezünk, ahol az in-line gépek a digitális textilnyomással párhuzamosan működnek, így egylépéses folyamatot biztosítanak.

Az egylépcsős ágazatban az izraeli Kornit, az egyesült királyságbeli Swiftjet, a japán Mimaki és a holland Setema a vezető szereplők, amelyek mindegyike egylépcsős megoldást kínál a digitális textilnyomtatáshoz, ahol az előbevonási folyamat a nyomtatóval egy vonalban történik, ami a sebesség és a munkaerőköltség megtakarítását eredményezi.

Bár az előbevonási ágazat kiterjedt és technikailag kompetens terület, a gép, az eljárás és a vegyi anyagok helyes és tájékozott megválasztása jelentős költség-, idő- és munkamegtakarítást eredményez a digitális textilnyomdák számára.

A gépeken és a textiltechnikusok új készségeinek elsajátításán túl tehát hogyan kezeli a digitális textilnyomtató ezt az aknamezőt?

Az egyszerű válasz az, hogy keressen egy jó hírű szövetszállítót, és ragaszkodjon az ő termékükhöz, hogy biztosítsa a szövetminőség folyamatosságát. Ezt egy ésszerű, de egyszerű házon belüli szövetvizsgálati lehetőséggel és színkezeléssel kell támogatni. Nyomtatás előtt a beérkező anyagtételeket fehérség és szálsűrűség szempontjából ellenőrizni kell a textilvizsgáló cégek, például a James Heal vagy az SDL Atlas (UK) egyszerű eszközeivel.

Számos módja van a színkezelési technológia alkalmazásának a következetes digitális nyomtatás érdekében, ami a digitális textilnyomtatók számára sok órányi mintavételt és hulladékot takarít meg. Gondoskodni kell arról, hogy a színfolytonosságot a tételek között is biztosítani lehessen. A mintanyomtatás után a szövetet színegyeztető szekrény segítségével ellenőrizni kell a jóváhagyott szabványmintákkal, a szövetet pedig gyűrődésvisszanyerő készülékkel lehet ellenőrizni a drapéria szempontjából – mindezeknek a tényezőknek meg kell felelniük az ügyfél előírásainak.

A digitális textilnyomdának szilárd belső tesztelési folyamatot kell létrehoznia, és a színkezelés mellett a gyártási szabványokat is érvényesítenie kell. Ezek az intézkedések kritikus mértékű biztonságot nyújtanak, és biztosítják, hogy a szállított nyomtatott szövet megfeleljen mindenki elvárásainak.

Fedezze fel a digitális textilnyomtatás legújabb vívmányait a Global Print Expo 2021, Európa vezető kiállítása a szitanyomás és a digitális széles formátumú nyomtatás, a textilnyomtatás és a jelzések területén. Fedezze fel a legújabb termékeket, lépjen kapcsolatba hasonlóan gondolkodó személyekkel és fedezze fel az új üzleti lehetőségeket. Regisztrálja érdeklődését itt.