Paul Lindström a képjavítás alapjait és a fejlettebb lehetőségeket tárgyalja, beleértve a Camera RAW és a nagy dinamikatartományú (HDR) fényképezést.

Volt idő, amikor minden nyomtatásra előkészített képet képalkotó szakemberek ellenőriztek, és gyakran alaposan retusáltak és optimalizáltak. Ma már nem így van: sok képet többé-kevésbé egyenesen a digitális fényképezőgépből használnak fel, anélkül, hogy sokat dolgoznának rajtuk. Ez többnyire rendben is van, de a digitális képalkotás néhány általános szempontja még mindig érvényes, így még a fejlettebb képfeldolgozás is megérheti a fáradságot. Vegyünk át néhány alapvetést, majd röviden érintsünk meg néhány fejlettebb lehetőséget.

Bár a modern digitális tükörreflexes fényképezőgépek, sőt, még a legjobb mobiltelefonok is nagyon jó fényképeket készítenek, manuális szerkesztés nélkül, van néhány alapvető szempont, ami egy fényképet technikailag igazán jónak tesz. Az alábbi lista nem feltétlenül a legfontosabbak sorrendjében készült, mivel ez némileg szubjektív. Gyakran attól függ, hogy milyen motívum van a képen, és milyen felhasználási módja lesz a képnek. De az egyik első szempont az élesség, ha a felbontás elég nagy. A következő a kontraszt, vagyis, hogy a fehér területek valóban fehérek-e, vagy szürkés színűek? És a mélyfeketék tényleg olyan feketék, amilyennek lenniük kellene? Ha nem, akkor a kép laposnak és tompának fog tűnni.

Aztán ott van a szürkeegyensúly, ahol nem minden fényképezőgép képes optimálisan feldolgozni a nyers képet, amit az érzékelő rögzített. Ha a szürkeegyensúly rossz, akkor az összes többi szín is kissé rosszul néz ki. Végül pedig itt van a színhelyesség kérdése. A kulcsszínek megfelelnek-e annak, amit a valóságban is ismerünk? Ha nem, akkor van néhány olyan intézkedés, amivel kijavíthatjuk a problémát, akár kézzel, akár a legjobb tudásunk szerint színkezeléssel. Egyenként végigmegyünk ezen a négy lépésen, és megnézzük, mit tehetünk a különböző szoftverekben, hogy javítsuk képeinket, és optimalizáljuk őket a végső nyomtatáshoz.

Élesség

Az, hogy egy kép mennyire élesnek tűnik, számos tényezőtől függ. Az egyik az a felbontás, amellyel a képet rögzítették, de az objektív minősége is, valamint az, hogy a felvétel a fényképezőgép mozgatása nélkül készült. Itt nem lesz helyünk egy teljes fotóleckére, amelyben leírnánk, hogyan készítsünk tökéletes fotót, de ehelyett tegyük fel, hogy meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy megpróbáljuk élesíteni a nem tökéletes fotót. Természetesen gondoskodtunk arról, hogy hozzáférjünk az eredeti képhez, és az összes rendelkezésre álló képadatot felhasználhatjuk. Az ökölszabály továbbra is érvényes: egy fényképnek kétszer akkora felbontásúnak kell lennie Pixels Per Inch-ben ( PPI), mint a nyomtatásban használt felbontás, Lines Per Inch (LPI). Innen ered az általánosan javasolt 300 ppi képfelbontás, mivel az ofszetnyomtatásban sokáig a 150 lpi-s képernyőfelbontás volt többé-kevésbé alapértelmezett. Bár a digitális nyomtatásban a kimeneti képernyő típusai és felbontásai eltérnek az analóg nyomtatási módszerekétől, a 300 ppi képfelbontás még mindig jó általános javaslat. Ha a képet távolról kell megtekinteni, a szükségtelenül nagy fájlméret elkerülése érdekében alacsonyabb képfelbontással is beéri.

Képaláírás: Bár a kép élesítése csak korlátozottan lehetséges, az Unsharp Mask eszköz például az Adobe Photoshopban néha jelentősen javíthat egy képen. Egy másik eszközzel a kép kiválasztott területein extra élességet alkalmazhatunk.

A leggyakoribb trükk, amellyel egy képet élesebbé tehetünk, az egy élesítetlen maszk alkalmazása például a Photoshopban. A szó furcsának tűnhet, de a régi kézi módszerből származik, amelyet a repro fényképezőgépen végeztek, amikor a kép színszeparációját készítették el. A képről egy másolatot készítettek, amelyhez egy szórófóliát használtak, hogy a másolatot kissé elmosódjon. Ezt a másolatot aztán megfordították, és az eredeti kép tetejére helyezték. A képen lévő tárgyak széleinél egy kontúr jelent meg, amelyet a fekete szeparáció végleges képére másoltak. Ez a vékony kontúr vizuális hatást keltett, hogy a kép élesebbnek tűnjön. Ezt a funkciót a szoftverben némi mértékkel és óvatossággal használja, mert ha túlságosan élesíteni próbálja a képet, az furcsán fog kinézni, és a tárgyak körüli kontúrok zavaróan fognak kiemelkedni.

Az egyik trükk az, hogy csak a kép kiválasztott területeit élesíti, például egy személy szemét, vagy a kép egyes tárgyait, például egy ékszert. A kép többi részét pedig hagyja úgy, ahogy van, még akkor is, ha az nem olyan éles, mint amilyennek szeretné.

Kontraszt

A leggyakoribb módja annak ellenőrzésére, hogy a képen elegendő-e a kontraszt, a hisztogram képelemző funkció megnyitása (a Photoshopban a Szintek nevet viseli). Itt láthatod, hogy aminek közel fehérnek vagy közel feketének kellene lennie, az a tónusgörbe végpontjain van-e. Ha nem, állítsd be a görbét úgy, hogy a valójában fehérnek tűnő pixelek azt a pixelértéket kapják, (közel RGB 255, 255, 255, 255), míg a mélyfeketéknek közel RGB 0, 0, 0, 0. Most már sokkal jobban kell kinéznie a képnek, és egy korábban laposnak és unalmasnak tűnő kép hirtelen életre kel.

Képaláírás: Ennek oka lehet, hogy a fehér és fekete pontok nincsenek megfelelően beállítva. A tónusszintek ellenőrzésével és szükség szerinti beállításával helyreáll a kontraszt, és a kép életre kel (lásd a Dongó méhecskét a bal felső sarokban lévő dobozban a Szintek beállítása után!

Szürke egyensúly

Bár minden fényképezőgép megpróbálja beállítani a fehérpontot és a szürkeegyensúlyt, hogy az helyes legyen, néhány kép nem éppen megfelelőnek tűnik. Előfordulhat, hogy a fénykép készítésekor uralkodó fényviszonyok színárnyalatot hoztak létre, például kékes színárnyalatot, ha a fénykép szabadban készült, és a képen az árnyékos területek dominálnak. Vagy ha a fénykép mesterséges fényben készült, és a fényforrás zöldes vagy sárgás színárnyalatot eredményezett. Ha hozzáférhet a fénykép nyers képfájljához, akkor a fehérpontot beállíthatja például az Adobe Lightroomban vagy más Camera RAW képfeldolgozó programban, például a DxO PhotoLabban. A fehérpont módosítása a teljes szürkeegyensúlyt is befolyásolja. Ha ez nem elég, tovább módosíthatja a szürkeegyensúlyt. A Photoshopban ezt a Levels (Szintek) funkcióval lehet megtenni, ugyanabban az ablakban, mint amit korábban említettünk (a Image/Adjustments/Levels (Kép/beállítások/Szintek) menüben található).

Színpontosság

Sok esetben azt szeretné, ha a kép kulcsszínei a lehető legpontosabbak lennének, tehát a fűnek zöldnek, a kék égboltnak kéknek, a csokoládénak finom barnának stb. kellene látszania. Ha ez nem így van, akkor vagy kézzel végezhet szelektív színmódosításokat, vagy megpróbálhatja kalibrálni a fényképezőgépét, hogy eleve pontosabb színű képeket készítsen.

Az egyes színek módosításához kipróbálhatja a Photoshopban a Szelektív szín eszközt, ahol a piros, zöld, kék, cián, magenta, sárga alapszínekből indulhat ki, valamint módosíthatja a fehér, semleges (szürke) és fekete területeket. Ha ezzel az eszközzel nem kapod meg a remélt eredményt, kipróbálhatod a Replace Color eszközt, és kiválaszthatod a képen azokat a területeket, amelyeket módosítani kell.

Ha Ön rendelkezik a képen használt fény felett, például ha stúdióban fényképez, akkor kalibrálhatja a fényképezőgépét, és készíthet egy testreszabott ICC-profilt az adott fénykörnyezethez. Így közvetlenül a fényképezőgépről sokkal színhelyesebb képeket kaphat, és kevesebb manuális beállításra lesz szüksége. Ez azonban csak az azonos fényviszonyok között készült fotók esetében működik, és csak akkor érdemes elvégezni, ha sok képet készít egyazon munkamenet során. A digitális fényképezőgéphez készített egyedi ICC-profil csak az adott fényviszonyokra vonatkozik, nem pedig a különböző fényviszonyok között készült fotókra.

Fejlettebb képjavítások

A fentiek a már elkészült képekkel foglalkoznak, amelyekből utólag próbálod a legtöbbet kihozni. Most néhány olyan technikát ajánlunk, amelyekkel jobb minőségű képeket kaphat, ha eleve befolyásolni tudja a fényképek készítésének módját.

Képaláírás: A tónusdinamikai tartomány bővítésének egyik módja, ha több expozíciót egyesítünk egybe. Ezt nevezik nagy dinamikatartományú (HDR) képalkotásnak. Itt három különböző expozíciót kombináltak egyetlen végső képpé. Az egyik expozíció a fényképezőgép normál beállításaival készült, a másik kettő pedig alul- és túlexponált. A nagyon nagy dinamikatartomány segítségével mind az árnyékos, mind a fényes területeken részleteket lehet rögzíteni.

A Camera RAW-t már említettük korábban, és a profi fotósok általában ezt használják, hogy a legtöbbet hozzák ki a fényképezőgépükből. De ahogy a neve is mutatja, ez a képfájlformátum nem dolgozza fel a képeket, hanem a rögzített képadatokat feldolgozatlanul menti el, kicsit úgy, mint a régi színes negatívok esetében. A képadatok 16 bites tónusmélységgel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a kép feldolgozása vagy szerkesztése során több mint 65 000 szürkeárnyalattal játszhat. Ha a képet sRGB vagy Adobe RGB formátumban mentjük, az általában 8 bites, tehát RGB csatornánként csak 256 szürkeárnyalatot tartalmaz. Ez csökkenti a kép módosításának lehetőségét anélkül, hogy a folyamat során a színadatok elvesznének. Használja tehát a Camera RAW formátumot, ha teheti, vagy javasolja a fotósnak, hogy ezt tegye az Ön által megrendelt képek esetében, és így később több helye és lehetősége lesz a végső módosításokra.

A lenyűgöző képek készítésének másik módja a nagy dinamikatartományú (HDR) technika használata. Ez azt jelenti, hogy ugyanarról a jelenetről több expozíciót készítünk, majd ezeket egyetlen végső képpé kombináljuk. Míg az egy expozícióval készült fénykép dinamikatartománya talán 12-14 f-stop (ahol az árnyékos és a fényes területeken is láthatók a részletek), a HDR használatával ez a tartomány talán 24 f-stopra vagy még többre növelhető. Három expozícióval készít egy normál, optimális expozíciójú felvételt, jellemzően a középtónusok tónusértékei alapján, majd egy túlexponált és végül egy alulexponált képet. A Photoshopnak van egy alapfunkciója az ilyen képek egyesítésére a végső HDR-változatba, de léteznek erre a célra kifejlesztett szoftverek is, például a Skylum Software Aurora HDR programja.

Hozza ki a legtöbbet a képekből, mielőtt elküldi őket nyomtatásra. Gyorsan menjen végig a fent említett négy alaplépésen, és ha tovább szeretne menni, kísérletezzen a különböző RAW-képfeldolgozókkal és a HDR-fotózással.

A Wild Format útmutatók célja, hogy bővítse a széles formátumú digitális nyomtatási eszközökkel létrehozható őrültségek ismeretét és megértését, a padlótól a lámpaernyőig és minden másig. Ezeket az útmutatókat a Digital Dots-szal együttműködő gyártók egy csoportja teszi lehetővé. Ezt a cikket a HP és a Digital Dots támogatja.