Laurel Brunner megosztja a nyomtatási ágazatban a fenntarthatóság terén elért eredményeket, különös tekintettel az ISO-szabványokra és az újrahasznosításra.

A blog indulása óta több mint 500 cikket tettünk közzé a grafikai művészetek fenntarthatóságáról. A cél továbbra is az, hogy felhívjuk a figyelmet az iparág környezeti hatásaira, és a nyomtatott média ellátási láncának minden szereplőjét arra ösztönözzük, hogy komolyan vegye a fenntarthatóságot. Csak az összes szereplő egyéni és vállalati szintű elkötelezettségével lehet változást elérni. Ez akkoriban hálátlan és nehéz feladatnak tűnt, és az is volt. De a jelek jól mutatnak.

Milyen előrelépést értünk el ezzel a projekttel? Talán a legfontosabb mérce az a munka, amelyben szabványügyi szervezeteken és nyomdaipari szövetségeken keresztül veszünk részt. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) grafikai technológiával foglalkozó műszaki bizottsága évek óta rendkívül aktívan dolgozik számos területen, a PDF/X-től a különböző nyomtatási módszerek folyamatszabályozásáig. Az elmúlt néhány évtizedben hatalmas előrelépés történt a fájlkezeléssel és a színminőség-ellenőrzéssel kapcsolatos szabványok terén. Összességében a nyomdaipar és a könyvkiadás sokkal hatékonyabb, mint harminc évvel ezelőtt. A munka nagyrészt az adatkezelés javításáról és a munkafolyamatok automatizálásának elősegítéséről szólt, amelyek mindkettő központi szerepet játszik a nyereségesség szempontjából. Ezek csökkentik a hatékonyságot, de ugyanezek az erőfeszítések a hulladékot is csökkentik, hogy támogassák a környezeti és a kereskedelmi fenntarthatóságot.

2009-ben megalakult az ISO TC130 munkacsoport, amely a nyomtatás környezeti hatásával kapcsolatos szabványokkal foglalkozik. Ez a csoport számos ISO-dokumentumot dolgozott ki a nyomtatás fenntarthatóbbá tétele érdekében, nem utolsósorban környezetvédelmi szempontból. Az évek során számos csatát vívtunk azért, hogy ezek a dokumentumok átmenjenek az ISO munkájának alapját képező konszenzusos eljáráson. Az érdekeltek keményen dolgoztak azon, hogy megakadályozzák a fenntarthatóságot az iparágban, és mindent megtettek annak érdekében, hogy elkerüljék a jobb újrahasznosítási folyamatokat elősegítő rendszerekbe való beruházást. De végül a konszenzus győzedelmeskedett.

Az újrahasznosítás továbbra is a legnehezebben szabványosítható terület, mivel a hatékony újrahasznosítás közös válogatási és feldolgozási modellektől függ. Ez pedig a fogyasztók motivációitól és a megfelelő helyi szolgáltatások elérhetőségétől függ. Egyes országok, mint például Svédország, csodálatosak, mások, mint például az Egyesült Királyság, viszont egy rakás szerencsétlenséget mutatnak. Azt tudjuk, hogy a fejlődő nyomtatási technológiák sokkal árnyaltabb válogatást és feldolgozást igényelnek a nyomtatott anyagok esetében, ha a sikeres újrahasznosítás jelenlegi arányát fenn akarjuk tartani. Ehhez összehangolt nyomást kell gyakorolni a cellulóz- és papírgyárakra, hogy korszerűsítsék létesítményeiket, hogy a festéktelenítési folyamatok minden nyomtatási forma esetében működjenek. Tettünk néhány nagyon apró lépést ennek lehetővé tétele érdekében, de végső soron a papíriparon múlik, hogy gondoskodik-e saját hosszú távú érdekeiről. Nem sokat tehetünk azért, hogy meggyőzzük a még mindig a szálakat mozgató öregeket, de talán az újabb, fiatalabb generációknak lesz bátorságuk a változás elfogadásához. Az iparág és a bolygó függ tőle.

Forrásinformációk: Ez a cikk a Verdigris Project, egy iparági kezdeményezés által készült, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a nyomtatás pozitív környezeti hatásaira. Ez a heti kommentár segít a nyomdaipari vállalatoknak naprakészen tájékozódni a környezetvédelmi előírásokról, és arról, hogy a környezetbarát üzletvitel hogyan segíthet javítani a vállalat eredményeit. A Verdigris-t a következő vállalatok támogatják: Agfa Graphics, EFI, Fespa, Fujifilm, HP, Kodak, Miraclon, RicohSplashPR, Unity Publishing és Xeikon.