A nagy formátumú digitális nyomtatás szinte bármilyen típusú anyagra nyomtatható, a színmegjelenítés kezelése azonban kihívást jelent. Paul Lindström megvitatja az egyes hordozókra vonatkozó korlátozásokat, és a festékkombinációk segíthetnek a kielégítő végeredmény elérésében.

A belsőépítészeti dekoráció a digitális nyomtatás egyik leggyorsabban bővülő üzleti területe, mivel a tervező vagy a forgalmazó nagyon kis példányszámban készíthet egyedi termékeket, a hagyományos nyomtatással járó hátrányok, például a magas kezdeti induló költségek nélkül. A digitális nyomtatás leküzdötte a minőséggel kapcsolatos kezdeti problémák többségét, és ma már valóban jobb minőséget kínál, például a fényképes képek reprodukálásakor, mint a hagyományos szitanyomás. De minden nyomtatási módszernél minden hordozóanyagtípushoz – legyen az textil, fa, fém, üveg, műanyag vagy papír – megfelelő típusú festékre van szükség. A digitális nyomtatásnál a tinta határozza meg, hogy milyen típusú digitális nyomtatót kell használni. A színek nagyon széles skálájának eléréséhez pedig nem feltétlenül elegendőek a szabványos CMYK-folyamatszínek.

Fényképes képek és vektorgrafikák

A grafikának két fő kategóriája van, de mindkettő színkezelhető. A logókat, mintákat és vonalas illusztrációkat jellemzően vektorgrafikaként készítik és mentik, és mint ilyenek, szabadon, minőségromlás nélkül nagyíthatók vagy méretezhetők. A vektorgrafikák általában monokrómok, és gyakran spot színekkel, például a Pantone-színek valamelyikével színezik őket. Ez az első kihívás a digitális széles formátumú gyártás színkezelésében: hogyan lehet ezeket a spot színeket a legjobban átalakítani a CMYK-folyamatszínek megfelelő keverékévé. Míg a belső dekorációk számos típusa, például a tapéták, hagyományosan több elemből álló mintákat használnak, amelyek hagyományos szitanyomás esetén egy-egy meghatározott spot színt használnak, ez a digitális nyomtatásban nem feltétlenül lehetséges. Tervezőként tisztában kell lennie azzal, hogy a CMYK színskála a spot színeknek csak körülbelül 65-70%-ával egyezik meg, a hordozótól és a tinta típusától függően. Ha spot színekkel szokott dolgozni, és a meglévő terveket át kell alakítania folyamatszínekre, akkor lehet, hogy el kell fogadnia, hogy a spot színek némelyikét nem lehet 100%-os pontossággal megfeleltetni csak a CMYK színskálával.

A pontos egyezés ellenőrzése

Úgy ellenőrizheti, hogy a színek CMYK változata megfelel-e a spot színnek, ha spektrofotométerrel méri a színeket. A színkülönbség mértékegységét ∆E-nek (Delta E) nevezik, és ideális esetben a reprodukált szín nem térhet el nagyobb mértékben, mint mondjuk 2,5 ∆E, különben észrevehetjük a színárnyalat enyhe eltérését. A legtöbb ember valószínűleg azt mondja, hogy ha a színeltérés meghaladja a ∆5-öt, akkor az már nem a megfelelő szín. De mindez attól függ, hogy az illetőnek az átlagosnál jobb-e a színlátása, erről majd később.

Képaláírás: Sok, de nem minden spot szín pontosan reprodukálható a CMYK-folyamatszínekkel. Ha a digitális nagyformátumú nyomtatásban az összes spot színt pontosan kell reprodukálnia, akkor a nyomdai szolgáltatóval kell egyeztetnie. Nekik olyan nyomtatóval kell rendelkezniük, amely rendelkezik a kiterjesztett színskálájú tintabeállítással, a narancssárga, a zöld és az ibolyaszín kiegészítő színekkel, mint ebben a Pantone színmintában.

Ha olyan belső dekorációkat szeretne készíteni, amelyeknek meg kell felelniük egy bizonyos spot színnek vagy spot színsorozatnak, akkor a nyomdai szolgáltatóval egyeztetnie kell, hogy a digitális nyomtatójuk képes-e a kiterjesztett tinta beállítására. Ez jellemzően narancssárga, zöld és ibolyaszínnel egészíti ki az alap CMYK-folyamatszíneket. Ekkor a digitális nyomtató hirtelen a speciális spot színek közel 99%-át képes reprodukálni, ismét attól függően, hogy milyen hordozót használ.

RGB-CMYK konverziók

A fényképészeti elemek reprodukálásakor a színkezelés kihívása nem közvetlenül a spot színekkel kapcsolatos, hanem inkább azzal, hogy a fényképeket milyen pontosan alakítják át az RGB-ről a CMYK-folyamat színeire. Az additív színskála elsődleges színei a vörös, a zöld és a kék, és ezeket a színeket a nyomtatásban a cián, a magenta és a sárga keverékével érjük el (a fekete tinta neve K, mint a Key colour (kulcsszín), és nem befolyásolja a színárnyalatot, csak az árnyékterületek dinamikai tartományát). A CMYK színrendszer szubtraktív, így a vörös, a zöld és a kék színek a másodlagos színek, amelyeket két vagy több elsődleges szín keverésével érünk el. Ezek a másodlagos színek kevésbé telítettek, mint az elsődleges színek, és a vörös, narancssárga, zöld, kék, ibolya stb. színeket nehéz, néha lehetetlen CMYK-színnel megfeleltetni. Ha a vad formátumú grafikai munkák egy része olyan fénykép, ahol a zöld, narancssárga és ibolya árnyalatok elengedhetetlenek a tervezéshez, akkor olyan nyomdai szolgáltatót kell igénybe vennie, amelynek digitális nyomdagépei képesek a CMYK-n túl a tintakészletet legalább a narancssárga, zöld és ibolya színre kiterjeszteni. Ezt nevezik kibővített színskálának, és egyre több gyártó fogadja el gyorsan, és egyes digitális nyomtatómodelljeikhez hozzáadják.

A digitális nyomtatás egyik előnye a hagyományos nyomtatással szemben, hogy a mintanyomatok ugyanabban az eszközben készíthetők el, amelyet a végső gyártáshoz használnak. Amennyiben a nyomdai szolgáltató megfelelő nyomdai előkészítő szoftvert és raszteres képfeldolgozót használ a szükséges színkezeléshez, Ön meg tudja határozni, hogy a tervei mely részeinek kell megfelelnie a megnevezett spot színeknek. Győződjön meg arról, hogy a próbanyomatok (mintanyomatok) ugyanazon az eszközön készülnek, mint amelyet a tényleges gyártás során használnak, és gondosan ellenőrizze a próbanyomatokat. A piacon kapható és a nagy formátumú gyártás során rendkívül népszerű munkafolyamat-megoldások között van az EFI Fiery RIP, amely kiváló funkciókkal rendelkezik a spot színek kezelésére.

Teszteld a színlátásod!

Amikor azt mondtuk, hogy a legtöbb ember szerint a ∆E5-nél nagyobb színeltérés elfogadhatatlan, ez valójában attól függ, hogy mennyire jó a színlátásod. Ha sok kritikus színértékelést végez, érdemes ezt ellenőrizni, mert mind a férfiaknak, mind a nőknek csak körülbelül 10%-a rendelkezik tökéletes színlátással, vagy ahogyan ezt nevezik, kiváló színmegkülönböztető képességgel.

A legelterjedtebb színlátásvizsgálat az FM100 teszt, azaz a Farnsworth-Munsell színárnyalat-teszt. A teszt eredetileg száz különböző színmintából állt, amelyeket a vizsgált személynek színsorrendbe kellett rendeznie. Később kiderült, hogy csak 85 csempével lehet stabil eredményeket elérni, de az elnevezést megtartották. Az F-M 100 teszt messze túlmutat azon, hogy csak azt vizsgálja, hogy színvak-e az illető. Bár több férfi, mint nő az úgynevezett színvak (gyenge színmegkülönböztető képesség), a legtöbbünk – nők és férfiak egyaránt – színmegkülönböztető képessége a meglehetősen gyengétől az átlagoson át a meglehetősen jóig terjed. Vannak, akiknek az egymáshoz közel álló zöldekkel, másoknak a vörös és narancssárga árnyalatokkal, megint másoknak a kék árnyalataival vannak gondjaik. Ha professzionális szinten dolgozik színekkel, érdemes elvégezni az F-M 100 tesztet.

Metamerizmus

OK, tehát elégedettek vagyunk a nyomtatási mintáinkkal, a színek jól illeszkednek. De borzalom a borzalomban, amikor felakasztjuk vagy elhelyezzük a szép belső dekorációnkat ott, ahová való, a színek valahogy másnak tűnnek! Megtapasztaltad a metamerizmust. Ez a jelenség akkor következik be, amikor a festékekben vagy tintákban használt pigmentek másképp reagálnak a különböző fényekre, amelyekkel szemléljük őket. A metamerizmus meglehetősen jól ismert a grafikai iparban, és ez volt az egyik fő oka annak, hogy úgy döntöttek, hogy szabványosított fényt használnak a nézőkabinokban a próbanyomatok (minták) és a végleges nyomatok értékelésénél. Az ISO 3664 szabvány meghatározza a fényképek és nyomatok megtekintési körülményeit, a D50 nevű, 5000 K hőmérsékletű szabványos nappali fényt használva. A K egység a kelvin, és azt írja le, hogy a fény mennyire „meleg” vagy „hideg” a néző számára.

Képaláírás: Ha professzionális szinten dolgozik színekkel és értékeli azokat, érdemes elvégeznie az F-M100 tesztet, hogy ellenőrizze, valóban hibátlan-e a színmegkülönböztető képessége.

Vannak más ilyen szabványok is, például a D65 6500 K, amely „hidegebb” fényt jelent, mint a D50, és amelyet az RGB-szabványokban, például az Adobe RGB-ben és az sRGB-ben használnak. A D50 specifikáció fontos része a fényforrás spektrális eloszlása és fényereje. Ha a nyomatokat például egy irodában vagy üzletben mérik vagy nézik, a színek a fény spektrális eloszlásától függően nagyon különbözőnek tűnhetnek. Ha tehát aggódik amiatt, hogy belső dekorációi hogyan néznek ki ott, ahol látni vagy eladni fogják őket, hogy vegye a fáradságot, hogy ott, a helyszínen értékelje ki őket. Nem csak a lámpák fényének spektrális eloszlása számít, hanem a megfelelő fényerő is. Ha túl alacsony a fényerősség, akkor nem sok színt látunk.

A különböző fényviszonyok kezelésére, a színkezeléshez használt szoftverben történő beállításra vagy adaptálásra a sarkon túl is vannak megoldások. De amíg az ICC-szabványt nem frissítik, addig a lehető legjobban fel kell készülnünk, és ki kell értékelnünk a nyomatokat a végső fényviszonyok között. A szükséges beállítások többé-kevésbé manuális finomhangolások és finomhangolások. Ez elvégezhető, de meglehetősen időigényes. Az ICC 5. verziója, amelyet iccMAX-nek is neveznek, egyszerűsítheti az ilyen típusú beállításokat, de ez még a jövő, bár a közeljövő.

Forrás: A Digital Dots csapata a digitális nyomdai előkészítési, nyomtatási és kiadói technológiákra vonatkozó tanácsadásra és szerkesztésre szakosodott. Ez magában foglalja a kiadók, nyomdák és nyomtatási vásárlók számára nyújtott kutatási, tesztelési, értékelési és tartalmi szolgáltatásokat. Ez a harmadik Wild Format Series sorozat a legújabb a grafikai szakemberek, köztük a tervezők és tartalomkészítők számára készült oktatási projektek hosszú sorában. Kiadjuk továbbá a https://spindrift.click címet, egy előfizetők által támogatott prémium tartalmú weboldalt, amelynek olvasói a világ minden táján megtalálhatók, és amelynek középpontjában a technológia áll. Számos ISO-bizottságban dolgozunk a nyomdaipari és környezetvédelmi szabványok kidolgozásában, valamint akkreditált auditorok vagyunk az ISO 12647-2 és az ISO 9001 szabványok tekintetében az Egyesült Királyságban és Svédországban. Többet megtudhat rólunk a https://digitaldots.info weboldalon .

A FESPA új színkezelési funkciója, a COLOUR L*A*B* először a müncheni Global Print Expo 2019 kiállításon mutatkozik be. Célja, hogy segítse a látogatókat saját nyomtatási vállalkozásuk színkezelési gyakorlatának javításában. A funkció egy sor szakosodott beszállító reprezentatív technológiáinak sétáló bemutatóját, élő bemutatókat, vezetett túrákat a kiállításon, valamint oktatási előadásokat biztosít a témában jártas szakértők részéről.