Napjaink nagy kérdése, hogy a hatásukat tekintve működnek-e a jelenlegi üzleti és gazdasági modelljeink? A „piaci mechanizmusok” egyensúlyban tartják-e a keresletet és védik-e a bolygót, valamint annak valamennyi szolgáltatását és erőforrását?

Úgy tűnik, hogy nem, hiszen az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés sok helyen pusztítást okoz, a biológiai sokféleség csökkenése rohamosan növekszik, az erőforrások kimerülése pedig egyre súlyosabb. A „csepegtetett” gazdaság valóban csepegtetett? A leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti szakadék évről évre nő, tehát úgy tűnik, hogy nem. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak (SDG-k) megvalósítása pedig fájdalmasan lassan halad. Vajon ésszerű-e a végtelen növekedés, az egyre növekvő GDP folytatása egy olyan világban, ahol az erőforrások végesek?

Sok, a fenntarthatósággal foglalkozó ember és csoport, köztük jó néhány közgazdász nem így gondolja, és új megközelítéseket dolgoztak ki. A legismertebb koncepciók talán a körforgásos gazdaság és a fánk-gazdaságtan; az előbbit az Egyesült Királyságban és Európában is a politika és a jogalkotás alapjául használják, többek között más helyeken, városokban és vállalkozásokban, az utóbbi pedig elkezdte átalakítani a városokat, régiókat, közösségeket és más helyeket, hogy fenntarthatóbbá és igazságosabbá váljanak.

A körforgásos gazdaság rendszerábrája.

A kép forrása: Ellen Macarthur Alapítvány.

A körforgásos gazdaság valószínűleg a legismertebb, és gyökerei messzire nyúlnak vissza. Olyan fogalmak, mint a bölcsőtől a bölcsőig, a teljesítménygazdaság, a biomimikri, az ipari ökológia, a természetes kapitalizmus, a kék gazdaság és a regeneratív tervezés mind-mind az Ellen MacArthur Alapítvány munkájához vezettek, amely az Egyesült Királyságból indult, és amelynek célja, hogy támogassa a társadalmat a körforgásos, regeneratív és helyreállító gazdaság felé való elmozdulásban. Az alapítvány honlapja fantasztikus tanulási és ötletelési forrás, érdemes meglátogatni.

Egy ilyen gazdaság nem „csak az újrahasznosításról szól”, hanem a gondolkodás, a tervezés és a munka teljes megváltoztatását jelenti. Néhányan visszanyúlnak a nagyon régi modellekhez, amelyekben az áruk vásárlása helyett inkább egy szolgáltatásért fizetnek – akik elég idősek, talán emlékeznek arra, amikor a televíziót nem megvásárolták, hanem kibérelték, és megjavították, ha elromlott. Az áruk szolgáltatásként történő értékesítésének újabb változatai innovatív módon közelítik meg ezt a kérdést – a világításért való fizetéstől kezdve a rendszer megvásárlása helyett a luxonkénti fizetésen át a babaruhák bérléséig az első néhány hónapban, amikor a gyerekek olyan gyorsan nőnek.

A körforgásos gazdaság célja, hogy semmi ne vesszen kárba, ne keletkezzen szennyezés, és a természeti rendszerek regenerálódjanak.

Ez megköveteli az iparágtól, hogy innovatív megközelítést alkalmazzon – és a nyomtatás egy olyan iparág, amely elképesztő innovációs múlttal rendelkezik. Mint minden ilyen modell, ez is rendszerszemléletű gondolkodást igényel. A tervezésnél és a specifikációknál nemcsak a termék felhasználási fázisát kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy miből és hogyan készül. Az Ön által használt anyagok hatásai – mind az alkotóelemeik bányászata vagy betakarítása, mind a gyártás során, beleértve a keletkező hulladékokat is – ugyanolyan fontosak, mint az Ön saját gyártási hatásai. Az életciklus másik végére is gondolni kell: mit tehetnek az üzletek az eladásra szánt anyagokkal utána, például ha nem lehet azokat újrafelhasználásra felújítani, és hogyan lehet velük együttműködni ebben. A dolgokat úgy kell megtervezni, hogy azok újrafelhasználhatók legyenek, minimális mennyiségű anyagot használjanak fel, és egyszerűen újrahasznosíthatók legyenek. A rendszerben a teljes értéklánc részt vesz.

Mivel a körforgásos gondolkodásnak és termelésnek a tervezési szakaszban kell kezdődnie, a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó politikák, amelyek célja a körforgóság előmozdítása, az életciklus végén a „gyártóra” – általában a márkatulajdonosra (vagy importált áruk esetében az importőrre) – hárítják a felelősséget a termékekért. Itt vannak a döntéshozók. A csomagolási hulladékra vonatkozó, közelgő brit EPR-szabályozással kapcsolatban a szándék az, hogy nemcsak a csomagolási mennyiségek csökkennek, hanem a modulált díjak is ösztönözni fogják az újrahasználatra vagy újrahasznosításra való tervezést.

A Kate Raworth által kidolgozott Doughnut Economics sokkal szélesebb körű, és nem csak a túllépéssel foglalkozik – vagyis azzal, hogy milyen mértékben használjuk túl az erőforrásokat és adunk hozzá szennyező anyagokat a bolygó regenerációs képességét meghaladó mértékben -, hanem az emberek alapvető szükségleteinek kielégítésében mutatkozó hiányosságokkal is. Ezért a fánk – amint láthatják, ez egy gyűrűs fánk, és a gyűrűn belül van a biztonságos hely. A középen lévő lyuk az, ahol az emberek kimaradnak; a fánk külső széle pedig az a vonal, amelyen belül kell maradnunk, hogy megvédjük a világunkat. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljairól szóló korábbi cikkekben már sok témát érintettünk. A honlapon ismét rengeteg gondolatébresztő és inspiráló anyag található.

A társadalmi és planetáris határok fánkja.

Hitel: Kate Raworth és Christian Guthier. CC-BY-SA 4.0

Sokat írnak arról, hogy a lakosság jólétének mérése jobb mérőszám lenne, mint a GDP mérése, de a jólét elérhetetlen azok számára, akiknek az alapvető szükségletei nincsenek kielégítve. A kihívás az, hogyan lehet ezen változtatni. Az Ön értéklánca is szerepet játszik: még ha Ön tisztességes munkaadó is, aki gondoskodik a munkatársairól, ha olyan beszállítókat és vállalkozókat alkalmaz, akik rossz vagy igazságtalan foglalkoztatási gyakorlatot folytatnak a vállalkozásukban vagy az ellátási láncukban, akkor az Ön vállalkozása is a probléma része; ugyanez vonatkozik a vállalatvezetés számos aspektusára. És ez az egyik oka annak, hogy oly sok nyomda (és természetesen mások) felé is olyan sok ellátási láncra vonatkozó kérdőív és audit érkezik. Csak kérdezéssel és ellenőrzéssel lehet megtudni, és a lánc tetején lévő szervezetek kérdeznek, így a következő szinten lévő szervezetek is kérdeznek, és így tovább. És iparágunkban minden vállalkozásnak megvan a maga szerepe a lánc befejezésében. A másik nagy kérdés tehát nem az, hogy „jól csináljuk-e a dolgokat”, hanem az, hogy „helyesen csináljuk-e a dolgokat”.

Ha további információkat és további olvasnivalót szeretne a témában, az alábbiakban talál egy listát hasznos forrásokról és eszközökről, amelyeket alkalmazhat a vállalkozásán belüli koncepciókra.

Ellen MacArthur Alapítvány: https://www.ellenmacarthurfoundation.org
Doughnut Economics: https://doughnuteconomics.org
United National Sustainable Development Goals: https://www.un.org/sustainabledevelopment/