
A múlt havi, Dominic Harrisszel a CarbonQuota-tól készített interjúnk folytatásaként megkértük, hogy adjon mélyebb betekintést egy nagyon ismerős kifejezésbe, amelyet biztosan mindenki felismer: a szén-dioxid-kiegyenlítés.
Dominic először is kifejtette, hogy a nyomtatásban és más ágazatokban túl sok vállalkozás használja a kompenzáció kifejezést olyan módon, amely nincs összhangban az éghajlati tudományokkal. Bár ezt a helyes okokból teszik, a környezetvédelmi szakértői közösségen belül ez sok vitát és cinizmust vált ki. Valójában a Science Based Targets Initiative (Tudományos Célkitűzések Kezdeményezés), amely a szén-dioxid-kibocsátás kezelésének globális vezetője, és amelyet a Természetvédelmi Világalapot is magában foglaló konzorcium hozott létre, nem fogadja el az ellentételezést mint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének módját.
2021 végére a Mark Carney által vezetett Voluntary Carbon Markets Integrity Initiative nevű projekt célja, hogy nemzetközi iránymutatást dolgozzon ki a vállalkozások számára. Ez biztosítani fogja, hogy az ellentételezéssel a „szén-dioxid-semlegessé” vagy „nettó nullává” válással kapcsolatos állítások hitelesek legyenek. Amíg erre az iránymutatásra várunk, mi megpróbáljuk kitölteni a hiányosságokat, hogy segítsünk Önnek a tervek elkészítésében.
Mi az a beszámítás?
A szén-dioxid-kiegyenlítés egy gyűjtőfogalom, és a nettó nulla vagy a szén-dioxid-semleges kifejezéshez hasonlóan helytelenül használható olyan rendszerekre, amelyekről nem igazolták, hogy csökkentették vagy eltávolították a szén-dioxidot a légkörből. Sok faültetés vagy a meglévő erdők megőrzése nem rendelkezik független igazolással.
A szén-dioxid-semlegesség az ellentételezés alkalmazásával azt jelenti, hogy egy tevékenység (pl. egy termék előállítása) által kibocsátott szén-dioxidot ma ugyanolyan mennyiségű szén-dioxid csökkentésével vagy eltávolításával ellensúlyozzuk. Ezt olyan ellenőrzött és nyomon követhető ellentételezési rendszereken keresztül kell megvalósítani, amelyek biztosítják, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése valós és tartós legyen.
Mi a legjobb megközelítés tagjaink számára?
Dominic kifejtette, hogy az ellentételezés csak egy kimerítő szén-dioxid-csökkentési programot követhet. A fenntartható vállalkozásoknak elsősorban egy ambiciózus szén-dioxid-csökkentési cél elérésére kell összpontosítaniuk, és csak akkor kell kompenzációt alkalmazniuk, ha a maradék szén-dioxid-kibocsátás nem távolítható el – a kompenzáció nem a megoldás, hanem a történet része!
Elmondta továbbá, hogy milyen nemzetközi szabványokat kell követni a kompenzáció mérlegelésekor. Ha például egy szervezet szén-dioxid-semlegessé szeretne válni, akkor fontos, hogy a PAS 2060 szabványt alkalmazza, mivel ez segít hitelesen bizonyítani az üvegházhatású gázok kibocsátásának kezelésére és csökkentésére irányuló erőfeszítéseit.
Csak a legjobb minőségű rendszerekből, például a Gold Standard és a VCS rendszerekből származó szén-dioxid-kibocsátás-csökkentő termékeket válasszon. Az ilyen típusú rendszerek olyan portfólió-megközelítést kínálnak, amely több kezdeményezést használ, mint például a tiszta tűzhelyek, a tiszta víz, a biogáz, a megújuló energiaforrások és egyes erdészeti rendszerek. Ez csökkenti az áremelkedés, a hírnév és a rendelkezésre állás hiányának kockázatát. Ezek a rendszerek szélesebb körű társadalmi-gazdasági előnyöket is biztosítanak a helyi közösségek számára, beleértve a foglalkoztatást, az egészségi állapot javulását, a biológiai sokféleséget és számos más tényezőt, amelyek hozzájárulnak az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz.
Vannak más lehetőségek is?
A nagyvállalatok, például az áruházláncok ritkán beszélnek a kompenzációról, és erőfeszítéseik középpontjában az olyan beszállítókkal való együttműködés áll, amelyek aktívan csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Ez a nagy márkák számára kritikus terület, és az ellátási láncukkal szembeni elvárásaik napról napra magasabbak. Az Unilever kijelentette, hogy minden árajánlaton és számlán látni akarja a szénlábnyomot, és ez egyértelműen azt jelenti, hogy a beszállítóiknak meg kell találniuk a módját, hogy ezt megtegyék!
Ez egyértelmű üzenet: tagjainknak a fenntarthatósági útjuk során a legjobb választásként a szén-dioxid-kibocsátásuk alapszintjét és csökkentését kell választaniuk.
Faültetési és újraerdősítési programok
Ezek létfontosságúak a biológiai sokféleség újjáélesztéséhez, és segítenek megelőzni a természet emberi tevékenységek miatti esetleges összeomlását. Rövid távon azonban általában nem tekinthetők szén-dioxid-semlegesnek, mivel évtizedekbe telhet, amíg egy új fa elkezdi eltávolítani a szén-dioxidot a légkörből. Ezek a rendszerek sok szempontból ajándékot jelentenek a következő generáció számára.
Erdővédelem
Ezek is létfontosságúak a meglévő biológiai sokféleség megőrzéséhez. Azonban ritkán tekintik valódi, szén-dioxid-semleges előírásoknak megfelelő ellentételezésnek, mert sokan azt állítják, hogy az erdő eleve nem volt veszélyben, vagy nem fordítják vissza a szén-dioxid-kibocsátást.