A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése – igazságos átmenet

A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése első látásra elég egyszerűnek tűnik, persze nem egyszerűnek vagy könnyűnek, de egyszerűnek: csak hagyjuk abba a sok olyan tevékenységet, amely a kibocsátást okozza. Csökkentsük az energiafogyasztást, térjünk át a megújuló energiaforrásokra, csökkentsük a hulladékot és így tovább.

Ha azonban mélyebbre tekintünk, még több bonyodalom merül fel, és ezek közül nem utolsósorban az a kérdés, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akiknek a megélhetése a szénalapú gazdaságtól függ. És a befektetésekkel, különösen a nyugdíjalapokkal. Hogyan hat a fogyasztás csökkentése a feldolgozóiparra? Itt jön a képbe az „igazságos átmenet”.

Más kifejezések is használatosak, de mindegyik ugyanazt a jelentést hivatott közvetíteni: hogyan lehet a szükséges változásokat úgy végrehajtani, hogy az igazságos legyen, ne sérüljön az emberek megélhetése, és mindenki számára előnyös legyen. A fenntarthatóság mindhárom pillérének – környezeti, társadalmi és gazdasági – lefedéséről van szó. Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok célkitűzéseivel együttműködve. Ahhoz, hogy valóban sikeres legyen, az alapoktól kell kezdeni, meghallgatva az emberek félelmeit és aggodalmait, biztosítva, hogy mindezekkel foglalkozzanak, és mindenkit bevonva.

Ez nagy kihívás a társadalom számára, mivel a potenciális nyertesek és vesztesek nem egyformán oszlanak el, nem mindig nyilvánvalóak, és az új munkahelyek lehetősége nem mindig ugyanazokon a helyeken van, ahol a munka megszűnt, és a szükséges készségek sem lesznek ugyanazok. Sok tervezést igényel, amelynek egy része már megtörtént az évek során, de sok mindenre még nem is gondoltunk.

Természetesen vannak nagyon könnyen összefüggő változások – az épített környezet nagyobb energiahatékonysága felé való elmozdulás munkahelyeket vonhat el az energiaipari vállalatoktól, de növelheti a munkahelyeket az energetikai átalakítások és a teljes hálózat mögött; az olajfúrástól való sikeres eltávolodáshoz szükség lesz az iparág szakképzett mérnökeire és műszaki személyzetére, hogy képességeiket a megújuló energiaforrások ágazatának tervezésére, gyártására, telepítésére és karbantartására fordítsák. Mindehhez képzési programokra lesz szükség. Másokat még nem értünk meg teljesen egy olyan társadalom bonyolult hálójában, amely inkább az áruk, mint a szolgáltatások értékesítésén alapul – például a gáz eladásán, nem pedig a meleg otthonok és munkahelyek értékesítésén -, és így korlátozottan ösztönzi a termelés csökkentését. És ott vannak még a fosszilis tüzelőanyagok nagyon mélyen gyökerező gyökerei a globális pénzügyi infrastruktúrában és a kormányokban. Ez szemléletváltást, a gondolkodásmódunk megváltoztatását igényli.

Az igazságosság hiánya már most is megmutatkozik egyes szakpolitikákban: a szén-dioxid-árképzés növelése – akár adók, akár más mechanizmusok révén – nagyobb hatással van az alacsonyabb árréssel rendelkező kisvállalkozásokra és az alacsonyabb jövedelmű háztartásokra. Az igazságos átmenet biztosítása érdekében ezt ellensúlyozni kell a hatások kiegyenlítését célzó ellenintézkedésekkel: ennek egyik módja például az energiahatékonyság javításához nyújtott támogatás, vagy a megnövekedett üzemanyagköltségek ellensúlyozására az ingyenes vagy erősen támogatott tömegközlekedés. Néhány közigazgatásban ez már működik vagy tervben van.

Ennek nagy része talán nem tűnik közvetlenül a mi iparágunkra vonatkozónak, mivel állami vagy kormányzati szintű változtatásokat igényel, de új üzleti modellek is bevezetésre kerülnek, és lehet, hogy az Ön vállalkozása is tehet valamit. Hollandiában a szervezetek a lámpatestek és lámpák vásárlása helyett szolgáltatásként vásárolhatnak fényt, elkerülve ezzel a világítás energiahatékonyságot javító korszerűsítéséhez szükséges beruházásokat. Az ezt kínáló vállalkozás havi szolgáltatási díj ellenében telepíti, üzemelteti és karbantartja a berendezéseket; ezért érdekükben áll, hogy az alkatrészek hosszú élettartamúak és könnyen karbantarthatók legyenek. A szolgáltatási megállapodások a fényerősségre és az energiamegtakarításra is kiterjednek. Van egy szingapúri székhelyű vállalat, amely a hűtést szolgáltatásként kínálja, hasonló modellel és energiatakarékossági előnyökkel a felhasználók számára. A digitális nyomtatás és a pay per click esetében már vannak szolgáltatási modellek; a koncepció nem új a nyomtatásban. Ha érintőlegesen, kreatívan és együttműködve gondolkodunk, mindenki pozitív változást érhet el.

Jó kiindulási alap, ha meghallgatjuk az ügyfeleket és a beszállítókat, a munkatársakat és a szomszédokat, és megtudjuk, milyen változások várhatóak, mi aggasztja őket, milyen változtatásokra van szükség, és hogyan tudunk alkalmazkodni. Ha például Ön egy kisvállalkozás egy városon kívüli, tömegközlekedéssel rosszul megközelíthető ipari parkban, és az alkalmazottak aggódnak a munkába járáshoz szükséges benzinárak miatt, akkor nem változtathatja meg a tömegközlekedési rendszert. Még az autómegosztási lehetőségek is korlátozottak, ha csak egy maroknyi alkalmazottja van, akik különböző irányokból érkeznek. Az egy ipari parkban lévő vállalkozások egy csoportja azonban összefoghatna, hogy autómegosztást hozzon létre egymás között, és így segíthetne az utazási költségek kezelésében. Ez mindkét fél számára előnyös lenne, mivel segítene a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében és a megélhetési költségek mérséklésében.

Néhány dolog, amin érdemes elgondolkodni: minek kell változnia az iparágunkban? Hogyan készülhetünk fel rá? Milyen üzleti modelleket kell újragondolni? Kiket kell majd átképeznünk, ha a jelenlegi munkahelyek megszűnnek, hogy új munkahelyek nyíljanak meg számukra? Mennyire kell majd rugalmasnak lennünk? Fontos, hogy ne féljünk kísérletezni, beszélni. De mindenekelőtt meg kell hallgatni.

Fő borítókép: Az Unsplash-en található fotó: American Public Power Association.