A grafikai ipar áll az újrahasznosítási ipar középpontjában, de vajon mennyire megbízható a környezetvédelmi elszámoltathatóság tekintetében? Erre a kérdésre lehetetlen válaszolni, de ez nem jelenti azt, hogy mindannyiunknak fel kellene adnunk a válaszadás vagy a zöld program követésének próbálkozását.

Newton harmadik törvénye szerint minden hatásnak van egy azonos és ellentétes reakciója. A fizikában ez bizonyára igaz – nem mintha igazán tudnánk -, de hogyan működik ez a környezetvédelemben? Kicsit olyan, mint a víz a lufiban: ha egy helyen összenyomjuk, máshol kidudorodik. A nyomdáknak és kiadóknak minden környezetbarát döntést figyelembe kell venniük, hogy az milyen hatással van az ellátási lánc más részeire és a teljes környezetre. A grafikában a meggyőző környezetvédelmi politika kidolgozása azzal kezdődik, hogy elfogadjuk, hogy nem fogunk mindig mindent jól csinálni. Soha nem lesz olyan idő egyetlen iparágban sem, egyetlen földrajzi területen sem, amikor nem lesznek negatív hatások, még a körforgásos gazdaságok esetében sem.

Vegyük például a papírpoharakat, még azokat is, amelyek elvileg újrahasznosíthatók. Hacsak a feldolgozó vegyszereket nem úgy állítják be, hogy mindenféle bélés, vastag és vékony, növényi vagy olaj alapú, kezelésére alkalmasak legyenek, további feldolgozási lépésekre lesz szükség a pépesítéshez, így ezeket a lépéseket ki kell fejleszteni. Az európai papírújrafeldolgozó iparban a hulladékáramok homogenizálására tett kétségbeesett kísérletek, hogy csak az ofszet- és mélynyomott papírok kerüljenek újrahasznosításra, ehelyett azt eredményezték, hogy még több papírt égetnek el. Az európai festékeltávolító ipar fantasztikus munkát végez, hogy elkerülje az olyan új eljárásokba történő beruházásokat, amelyek minden nyomtatási formát hatékonyan és minimális környezeti terheléssel tudnak kezelni. Az újrahasznosítási láncnak ez a része olyannyira törékennyé vált, hogy gyakorlatilag visszatartja a nyomtatott anyagok felhasználását, mivel azokat környezetvédelmi szempontból nemkívánatosnak bélyegzik.

A technológiai innovációnak kellene megoldást jelentenie erre a problémára, azonban ezek az új találmányok maguk is negatív környezeti hatással járhatnak. Vegyük például az e-mailt. Tim Berners-Lee, a világháló feltalálója szerint egy évnyi e-mailezés „200 mérföldnyi autózásnak felel meg egy átlagos autóval”. Az emberek mégis úgy gondolják, hogy az e-mail a papír alapú kommunikáció környezetbarát alternatívája.

Az általános környezeti hatások megértését, az életciklus-elemzések elvégzését, a vállalkozás vagy az egyes nyomtatási példányszámok szénlábnyomának meghatározását összefüggéseiben kell figyelembe venni. Végső soron azonban a grafikai média ellátási lánc minden egyes láncszemét nem tudjuk teljes mértékben ellenőrizni. Mindössze annyit remélhetünk, hogy biztosak lehetünk abban, hogy óvatosan lépünk, és hogy a szénlábnyomunkat a lehető legkörültekintőbben helyezzük el.

Ezt a cikket a Verdigris Project készítette , egy iparági kezdeményezés, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a nyomtatás pozitív környezeti hatásaira. Ez a heti kommentár segít a nyomdaipari vállalatoknak naprakészen tartani magukat a környezetvédelmi előírásokkal kapcsolatban, és abban, hogy a környezetbarát üzletvitel hogyan segíthet javítani a vállalat eredményeit. A Verdigris projektet a következő vállalatok támogatják: Agfa Graphics, EFI, Fespa, HP, Kodak, Kornit, Ricoh, Spindrift, Splash PR, Unity Publishing és Xeikon.