Fémes tinták - a közeli széles formátumú digitális nyomtatókban

A fémes hatások szemet gyönyörködtetőek, és a könyvborítóktól kezdve az italcímkéken át a plakátokig mindenféle nyomtatási anyagot felértékelnek.

Mégis, a metáltechnika az egyik olyan terület, ahol a szitanyomás eddig még mindig jobban teljesít, mint a digitális. Ahhoz, hogy a fémtinták erősen fényvisszaverőek legyenek, nagyméretű, csiszolószegélyű fémpelyhek szükségesek, és ezek nem keverednek jól a tintasugaras nyomtatófejek kis átmérőjű, könnyen sérülő fúvókáival. A szitahálók nagyobb lyukakkal rendelkeznek, így megbirkóznak a nagy pigmentrészecskékkel, és nem kerülnek sokba.

Ugyanez igaz a fehér tintákra is, amelyek általában titánfém pelyheken alapulnak, és nagyjából ugyanezekkel a kihívásokkal küzdenek. Mielőtt a tintasugaras gyártók megoldották volna a megfelelően átlátszatlan fehér festék problémáját, gyakori volt, hogy a szitanyomógépek segítségével fehér alapréteget vittek fel a tiszta vagy színes hordozókra, majd ezt futtatták át a digitális nyomtatón.

A fehér tinták valójában néhány évvel a fémszínű tintasugaras tinták előtt jelentek meg, amelyeket először az Eckart mutatott be 2008-ban, majd Jetfluid néven kereskedelmi forgalomba hozta, amely jelenleg oldószeres és UV-formulákban kapható.

A metálfestékeket 2010-ben a Mimaki és a Roland a szabványos ökoszol tintakészletek részeként vezette be (a pletykák szerint mindkettőben ugyanaz a tinta van, amelyet az Epson gyárt). Néhány évvel később maga az Epson is piacra dobott egy fémes tintát a GS nyomtatóihoz (amelyek az Epson szerint nem használnak oldószeres tintát, még ha ugyanúgy is működnek).

„Minden olyan hordozóval működik, amely ökoszol tintákkal működik” – mondja Phil McMullin, az Epson Pro Graphics brit értékesítési vezetője. „Minél jobb minőségű a hordozó, annál jobb a fémes eredmény. A metálok esetében azonban általában amúgy is felárat kérnek a munkáért, így megengedheti magának a jobb médiumokat.”

Eddig az összes tintasugaras fémtinta valójában ezüstszínű. Ha aranyat szeretne, akkor sárga-vörös tintával vagy más színnel felülnyomhatja, így gyakorlatilag bármilyen árnyalatot elérhet. Általában a metálfényre képes nyomtatóhoz mellékelt Rips és szoftverek tartalmazzák az előre definiált metálfényű színek széles skáláját. John De La Roche, a Mimaki brit forgalmazójának, a Hybrid Services-nek az országos értékesítési vezetője például azt mondja: „A Mimakinak van egy színtáblázata, amelyet kinyomtatva mintakészletet lehet készíteni, amelyet megmutathat az ügyfeleknek. Ez plug-in-ként is exportálható az olyan programokhoz, mint az Illustrator.”

Alternatívaként az amerikai Color-Logic, amely a fémes effektusok színpalettaszoftverére specializálódott, telephelyi licenceket kínál a rendszeréhez, amely számos eljárással működik, beleértve a fémes tintával vagy fémes hordozóval ellátott digitálisat is.

A korai tintasugaras fémtinták kissé kiábrándítóak voltak, különösen a szitanyomáshoz vagy a fémezett médiához képest. Inkább tűntek nagyon fényes szürkének, mint tükörszerűnek, bár a hatás minősége némileg függ a hordozótól és a látási körülményektől. Nehéz meghatározni és mérni a fémes hatást, bár az ember tudja, ha látja. A tükrös és tükörközeli tükröződés nyilvánvaló, de más fémes hatást részben a tükröződés fényességén keresztül érzékelhetünk, de a tükröződés fényessége és kontrasztja is változik, ahogy a nézőpontunkat mozgatjuk.

Az Eckart jelenlegi Jetfluid oldószeres metálos tintája lényegesen világosabbnak és kontrasztosabbnak tűnik, mint a korai Mimaki, Roland és Epson tinták. Most a Mimaki jelentett be egy metálos tintát az SS21 sorozatában, amely a nemrégiben bemutatott CJV300-ashoz, a zászlóshajó nyomtató-vágógépéhez illeszkedik. Az SS21, egy teljesen oldószeres tinta (nem pedig ökooldószeres) már kapható a már meglévő CJV30 és JV33 nyomtatókhoz, de eddig a vállalat csak arról beszélt, hogy az új ezüst színű tinta a CJV300-hoz lesz elérhető. Európában még nem láttunk nyomtatott mintákat, de a vállalat állítása szerint ez a tinta 1,67x fényesebb, mint a korábbi tintája, és azt állítja, hogy ez „lenyűgöző tükörhatású eredményeket” eredményez.

John De La Roche, a Mimaki brit forgalmazójának, a Hybrid Services-nek az országos értékesítési vezetője elmondta: „Korábban az ES3 eco sol tintáinkkal fémesen működtek. A meglévő SS21solvent tinták népszerűnek bizonyultak, mivel fényesebbek, mint az eco-sol, és gyorsabban száradnak.

A Roland és a Mimaki 2010-ben kezdte el szállítani az öko oldószeres fémtintákat. Itt a Roland bemutatja a fémes hatásokat egy brit kereskedelmi kiállításon.

Az UV-fémtinták mintái szemcsésebbek és tompábbak voltak, mint az oldószeres tintáké. Mark Alexander, a Xaar tintasugaras gyártó marketingvezetője szerint ez nem a szemcseméret vagy a fej korlátozása miatt van, hanem a tinta miatt. „Mivel a brit tinta vastagabb a kikeményedés után, a fémrészecskék nem mind fekszenek laposan a hordozóhoz” – mondja. „Mindenféle irányba néznek, így véletlenszerűen szórják a fényt”. Ez megmagyarázza azt is, hogy az UV-tinták miért működnek jól a fehér tintákhoz, ahol szórt fényvisszaverődést akarunk.

A fémezett hordozókra történő nyomtatás fényesebb és változatosabb hatást eredményezhet, mint az ezüst tinták használata, bár a fogyóanyagköltségek magasabbak. A fémes hordozókon a vizes tintákhoz tintasugaras bevonatok is kaphatók, míg az oldószeres és UV tintáknak a legtöbb bevonat nélküli hordozón meg kell tapadniuk.

Ha színeket nyomtat ezüst alapra, minden fémesnek és fényesnek tűnik, bár a színkontraszt némileg csökken a fehérre nyomtatáshoz képest.

Egy fekete vagy fehér fordított kép nyomtatása „lyukakkal”, hogy a fémes hordozó átlásson, nagyjából úgy néz ki, mint egy fóliás kép, a fém bélyegző költségei nélkül. Ha fehér tintás nyomtatóval rendelkezik, még szélesebb körű hatást érhet el, mivel a fehérre nyomtatott „normál” képekkel keverheti a fémes elemeket. Színes tinták ezüstszínű fémes hordozóra történő nyomtatása is nagyon figyelemfelkeltő eredményt adhat. A teljes fedettség eléréséhez több réteg fekete vagy fehér festékre lehet szükség, ezért olyan nyomtatóra és digitális frontendre van szükség, amely ezt lehetővé teszi (fehér esetében ez gyakori, fekete esetében kevésbé).

A Celloglas Mirri fémezett táblái jól fogytak, a tükörreflexiós vagy matt hatástól kezdve a holografikus „szivárványos”, irizáló és pasztellszíneken át a tükörreflexiós vagy matt hatásokig számos színben, valamint egy olyan csillogásig, amely UV- és ofszetnyomtatásra alkalmas, de oldószeres festékkel eddig nem. A Celloglas egy lapkészítési szolgáltatást is kínál, ahol a nyomdák saját papír- vagy kartonminőségüket adhatják meg, amelyet aztán a Mirri fóliával laminálnak. A szolgáltatás 320×450 mm (SRA3) és 1000×1 400 mm közötti méretű lapokat fogad el.

Alternatív megoldás lehet a saját laminálógép használata, a fémfólia felhelyezése az Ön által kiválasztott hordozóra, és az erre történő nyomtatás. A spanyolországi Derprosa például kifejlesztett egy sor fémes lamináló fóliát, főként ezüst-metál, de fémes színeket is tartalmaz – eddig vörös, kék és fekete, de terveznek még továbbiakat is. Ezek között van hagyományos magasfényű, de matt és „puha tapintású” matt is, amelynek jellegzetes tapintása van.

Meglátogattuk a Graphic Image Films (GS) céget, amely a Derprosa filmek kizárólagos forgalmazója az Egyesült Királyságban. A vállalat eddig a Soft Touch fóliák kereskedelmi nyomtatási folyamataira koncentrált, főként ofszet és HP Indigo digitális nyomtatási eljárásokra. A hordozónak azonban szolvens vagy UV nagy formátumú festékekkel is működnie kell.

A GIS a Scodix-szel is együttműködött, amely egy olyan digitális, magasfényű UV-lakkozót fejlesztett ki, amely tintasugaras eljárással a dombornyomáshoz hasonló, kiemelkedő és strukturált képeket hoz létre. A fényes rétegnek a fémes Soft Touch laminált hordozóra történő nyomtatásával nagyon fényvisszaverő fémes hatás jön létre. A hatás a hagyományos fényes lakkokkal is működik, de a Scodix emelt lakkozás a fóliadomborítás hatását kelti, de nincs szükség szerszámokra, és minden lapon variálható képalkotás lehetséges. Az MGI nemrégiben bevezetett JetVarnish 3D tintasugaras festéklakkja hasonló eredményt adna. A hatás színes nyomtatással és fehérrel való maszkolással kombinálva nagyon vonzó eredményeket lehet elérni.

Hibrid digitális technikákkal valódi fémfóliákat is lehet alkalmazni. Ezek lehetnek tükörfényes bevonatok, vagy egy sor más hatás, például holofóliák, csillámok és különleges színek. Ez már régóta lehetséges digitális száraztonernyomtatással, alacsony tőkeköltséggel, kis mennyiségben. Itt egy előre nyomtatott lapra hőt alkalmaznak, ami a fekete tonerképeket jobban felmelegíti, mint a kartonpapírt, majd a ragasztóval ellátott „forró fóliát” a laphoz nyomják, majd lehúzzák: a fólia csak a fekete tonerfelületekre tapad.

Most kezdünk találkozni a digitális „hidegfóliázási” módszerekkel, ahol UV-keményedő ragasztószerű lakkot visznek fel a nyomatra, és a fóliát érintkezésbe hozzák vele. A tetejére UV-fényt bocsátanak, amely áthatol a vékony fólián, és megszilárdítja a ragasztót. Alternatívaként hővel aktiválható ragasztót is használnak. A fóliát lehúzzák, és csak a ragasztott területekre tapad.

A brit I-Sub Digital egy fóliázó rendszert készített a kis A3+ és A2+ Mimaki UJF-3042 és 6042 síkágyakhoz (amelyek ára 20 000 és 30 000 euró között mozog). Egy speciális ragasztót nyomtatnak, és erre viszik fel a fóliát a nyomtatás utáni fázisban.

Az MGI kifejlesztette az iFOIL-t is, egy hasonló koncepciót a JetVarnish 3D íves digitális UV-lakkozó tintasugaras tintasugaras rendszeréhez, amely óránként akár 3000 B2 ív nyomtatására is képes. Ebben az esetben a nyomtató az UV-keményített lakk segítségével domborodó és textúrázott hatásokat tud előállítani, így az iFOIL eljárással együtt alkalmazva az nagyon hasonlít a fóliás blokkos dombornyomáshoz.

Összefoglalva, a széles formátumú tintasugaras nyomtatókhoz rendelkezésre állnak fémes tinták, és idővel valószínűleg egyre jobbak lesznek, bár a korlátok jelenleg inkább a nyomtatófejekben, mint a tintákban rejlenek. A fémezett hordozókra történő fordított nyomtatás kiváló hatást kelt, ha van megfelelő nyomtatója, és el tudja viselni a viszonylag magas fogyóanyagköltségeket.

Az UV-alapú hidegfóliázási technikák képesek a stancolt fóliák pontos másolatára, de a mai rendszerek viszonylag kis formátumúak, és a kifinomult Scodix vagy MGI tintasugaras lakkozók esetében meglehetősen drágák is.