A digitális nyomtatási technológiáknak köszönhetően a textilnyomtatási üzletág robbanásszerű fejlődésnek indul, de Laurel Brunner fenntarthatósági tanácsadó szerint a nyomtatott szövetek fellendülése súlyosbíthatja az iparág hulladékproblémáját.

Minden jel szerint a digitális nyomtatási technológiáknak köszönhetően a textilnyomtatási üzletág robbanásszerű fejlődés előtt áll. A Fibre2fashion, a divatipar elemzői például úgy számolnak, hogy 2017-ben a digitálisan nyomtatott szövetek mennyisége több mint egymilliárd négyzetméter lesz, és 2020-ra eléri a 2,5 milliárd négyzetmétert. Becsléseik szerint a CAGR 2015 és 2020 között 28% lesz, és ennek 5%-át digitálisan nyomtatják, szemben a 2016-os 2%-kal.

Ezeket a számokat többnyire el tudjuk fogadni, de sok okunk van aggódni miattuk, nem utolsósorban az ilyen növekedés környezeti hatásai miatt. A textilgyártás az egyik legsúlyosabb környezetterhelés, nem utolsósorban a szövetek előállításához szükséges hatalmas mennyiségű víz miatt, kezdve a nyersanyagok feldolgozásától egészen a ruhává alakításhoz szükséges mosásig.

A nagy hajtóerő természetesen az azonnali és olcsó kielégülés iránti vágyunk. Mindannyian szeretjük az új ruhákat, a külsőnk megváltoztatását, önbecsülésünk, hiúságunk erősítését. A fejlett piacokon pedig nagyon könnyen és olcsón juthatunk új dolgokhoz, legyen az vadonatúj vagy használt, boltban vagy online vásárolt.

A divatipar természetesen remekül reagált erre, kihasználva ezt az igényt, és egyre gyakrabban új megjelenésekkel és vonalakkal, alacsony költséggel, stílusos dizájnokat gyárt. Ez elkerülhetetlenül növeli a textíliák újrafeldolgozásának terhét, különösen azokon a földrajzi területeken, ahol az eldobós mentalitás dominál. A digitális nyomtatás ösztönözheti az azonnali kielégítés iránti vágyat, és ezáltal súlyosbíthatja a hulladékproblémát. Vagy az egész modell teljesen a feje tetejére állhat.

Ez nagyon is reális lehetőség, mivel a digitális nyomtatás olyan hatékonyan összeomlasztja a gyártási és ellátási láncokat. Manapság rengeteg internetes oldal kínál divatos és egyedi tervezésű ruhákat igény szerint. Néhány évvel ezelőtt ez az alkalmazás csak a poliészter sportruházatra korlátozódott, de ma már megtervezheti saját ruházatát, különböző hordozókra nyomtathatja, és néhány napon belül kiszállítják.

És olyan könnyű eladni a megunt ruhákat az Amazonon vagy az eBayen keresztül. Más elvárásokat kell ösztönöznünk, mert a hulladéklerakókba kerülő textíliák mennyisége még mindig túl magas, és egyre nő. Az Egyesült Királyságban például évente több mint egymillió tonna ruhát dobnak ki. A ruhák újrahasznosítása a viszonteladás révén kevesebb hulladéklerakót és kevesebb erőforrás-felhasználást jelent.

Két nagyon nagy divatmárka ösztönzi ezt az új gondolkodást a ruházat újrahasznosításának támogatásával. Mind a Zara, mind a H&M üzletében vannak kukák, hogy az emberek eldobhassák a nem kívánt ruhadarabokat, mielőtt újakat vásárolnának. A nem vásárlók számára ez esélyt jelenthet arra, hogy ingyen új ruhákhoz jussanak, és arra ösztönözheti a fogyasztókat, hogy bűntudat nélkül vásároljanak többet, mint amennyire szükségük van.

Hosszabb távon azonban segítenie kell az embereket abban, hogy jobban átgondolják, hogyan kellene felhasználnunk az erőforrásokat. Nem valószínű, hogy elfordulunk az azonnali kielégülés varázsától, de talán ösztönözni fogjuk a környezettudatos gondolkodást.

Forrás: Ez a cikk a Verdigris projekt keretében készült, amely egy iparági kezdeményezés, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a nyomtatás pozitív környezeti hatásaira. Ez a kommentár segít a nyomdaipari vállalatoknak naprakészen tartani magukat a környezetvédelmi előírásokkal kapcsolatban, és abban, hogy a környezetbarát üzletvezetés hogyan segíthet javítani az eredményüket. A Verdigris projektet a következő vállalatok támogatják: Agfa Graphics, Spindrift.click, EFI, FESPA, HP, Kodak, Kornit Digital, Ricoh, Splash PR, Unity Publishing és Xeikon.