A digitális képalkotásban már elég korán felismerték, hogy szabványokra van szükség, nemcsak magukra a képfájlokra, hanem a színkódolásra is.

Az RGB-képekre több de facto szabvány létezik, például a HP és a Microsoft által közösen kifejlesztett sRGB, majd az Adobe RGB. Bár az sRGB viszonylag kis, körülbelül 700 000 színt tartalmazó színskálával rendelkezik, gyakran mondják, hogy ez a színtér alkalmas a digitálisan nyomtatandó képekhez.

Sok nyomtatórendszerben az sRGB az alapértelmezett színtér az RGB-ben beérkező képekhez, azonban a széles színskálájú nyomtatók esetében az sRGB valójában nem a legmegfelelőbb RGB színtér.

A fotórealisztikus nyomtatáshoz az Adobe RGB alkalmasabb, mivel nemcsak általában nagyobb színtérrel rendelkezik, hanem jobban megfelel az ofszet litográfia maximális színskálájának is a bevonatos papírra történő nyomtatáshoz.

Jellemzési adatok szabványosított nyomtatási feltételekhez

Egy másik de facto színszabvány az ISO 12647-2 szabvány szerint nyomtatott, szabványosított litho ofszet színskála. Itt nagyon népszerű referencia a FOGRA 39 színadatkészlet, amelyet számos ICC-profil használ a szabványosított ofszetnyomtatáshoz.

Az Adobe RGB-ben mentett RGB képek sokkal jobban megfelelnek a CMY megfelelő színeinek, mint az sRGB, amelynek CMY színértékei meglehetősen távol állnak a FOGRA 39 referenciáktól.

De vajon tényleg számít ez, kérdezhetnéd? Tényleg látja valaki a különbséget a nyomatok között? Igen, nagyon is. A nyomtatási rendszer alapja a raszteres képfeldolgozó (RIP) és a színkezelő rendszer együttes működése.

Ha ez a rendszer sRGB-t feltételez a bejövő képek adatfolyamában, de valójában Adobe RGB-t kap, és nem konvertálja megfelelően a színeket, akkor a kapott nyomatok tompák és színtelenek lesznek.

Ennek oka, hogy a színkezelő rendszer az sRGB kisebb színtérrel számolt, és az RGB-ről CMYK-ra történő színkonverziókat rossz referenciapontok alapján végezte el. Az RGB-ben szereplő számok az sRGB és az Adobe RGB esetében eltérő jelentéssel bírnak.

ICC színkezelési architektúra

A modern színkezelés referencia színkódolása a CIELab színtér. Az egyik színtérből a másikba történő konvertáláskor a szükséges színkonverziók elvégzésekor meg kell vizsgálnia az adott képhez vagy nyomtatási feltételhez kapcsolódó ICC-profilt.

A Nemzetközi Színkonzorciumot (ICC) 1993-ban alapították, de ennyi év elteltével még mindig sok nyomdai előkészítő vagy nyomdagép-üzemeltető küzd azzal, hogy hogyan kell helyesen kezelni a színeket az ICC-profilok alapján.

Ez különösen igaz a széles formátumú digitális nyomtatásra, annak ellenére, hogy az alkalmazások gyakran drága hordozókat használnak és nagyméretű képeket állítanak elő. A helyes és pontos színkezelés azonban időt takarít meg, és csökkenti a hulladékot és az újrakészítéseket. A hatékony és jövedelmező munkafolyamat kialakításának ésszerű módja annak eldöntése, hogy mely színszabványokat határozza meg házon belüli gyártási szabványként.

Ebben az ágazatban az ICC-profilok használatán kívül nincsenek egymással versengő színszabványok. Jó befektetés, ha a személyzet mély és bizonyított ismeretekkel rendelkezik az alkalmazott színmenedzsmentről, és érti, hogyan kell használni a színminőség-ellenőrzéshez a spektrofotométert.

Színtűrés a sajtómunkában

Bár a denzitométerek még mindig értékesek a nyomatok mérésekor, valójában színvakok, mivel a denzitométer a festékfedettséget méri. De nem igazán tudja megkülönböztetni az egyik hasonló színt a másiktól. Ehhez spektrofotométerre van szüksége, és el kell döntenie, hogy a színeltérés milyen tűréshatárai elfogadhatóak az Ön és ügyfelei számára.

A színeltérés a Delta E (∆E) értékeként jelenik meg. Általánosan elfogadott, hogy az emberi szem nem lát ∆E 1-nél kisebb színeltérést. A következő kérdés tehát annak eldöntése, hogy mekkora színeltérés elfogadható.

Az ISO 12647-2 szabvány szerint a válasz 5, és bár ez a szabvány a litho ofszet nyomtatásra vonatkozik, a széles formátumú digitális gyártás esetében is iránymutató lehet. Ha a nyomdai megrendelő ragaszkodik ahhoz, hogy egy adott vállalati vagy márkaszínt spot színként határozzanak meg és nyomtassanak ki, akkor valamivel szűkebb tűréshatárt lehet alkalmazni, például ∆E 2,5-et.

A színkezelésben és a tűréshatárok meghatározásában alkalmazott szabványok használatával időt takaríthat meg, csökkentheti a pazarlást, és ami talán még fontosabb, javíthatja az ügyfelek elégedettségét és a vállalkozás jó hírnevét.