Szitanyomás – alkalmazható-e még a mai digitális korban?

Nessan Cleary a szitanyomásról beszél, és arról, hogy a digitális nyomtatás és technológia jelenlétében ez a technika még mindig releváns-e.

A szitanyomás aligha új technika, hiszen a tizedik században Kínából indult, majd a tizennyolcadik századtól kezdve nyugaton is egyre népszerűbbé vált, köszönhetően először a szitanyomóanyag, majd a felhasznált festékek fejlődésének. Van-e még helye egy ilyen régi technológiának a mai nyomdákban, tekintettel a digitális technológia megjelenésére és a modern ízlésvilág változásaira?

A szitanyomás rendkívül sokoldalú eljárás, és számos különböző hordozóanyaggal, többek között műanyaggal, fémmel és üveggel is megbirkózik. A szitanyomást még mindig széles körben használják ipari nyomtatásra, beleértve az olyan alkalmazásokat, mint a nyomtatott elektronika és az áramköri lapok.

A technika alapja egy hálós képernyő, amely a kívánt kép negatívjával készül, amely elzárja a háló adott részét. A tinta ezután a háló többi részén keresztül a hordozóra kerül. Minden háló csak egy színt tud nyomtatni, így a több szín több költséget és időt jelent. A nyomatok nagyon jó élettartamúak, így alkalmasak olyan alkalmazásokhoz, mint például zászlók.

A szitanyomás többnyire plasztiszol festéket használ, amelyben polimer részecskéket, például PVC-t, szuszpendálnak egy lágyító emulzióban. Nyomtatáskor a festék a hordozó felületén megül, és megszilárdulva kötődik az anyaghoz. Ezek a tinták az anyagok széles skálájával működnek, és nagyon jó színkonzisztenciát biztosítanak. Nehezebb fogást eredményezhetnek, amit egyesek túlságosan műanyagosnak találnak, mások viszont értékelik a textúrát. Léteznek vízbázisú tinták is, amelyek a környezet szempontjából kedvezőbbnek tekinthetők. Ezek könnyebb fogást biztosítanak a szövetek számára, de az anyagok korlátozottabb körével működnek.

A szitanyomás a ruházati cikkekre néhány előnnyel jár a digitális nyomtatással szemben. Az anyagok szélesebb skálájával működik, beleértve a poliésztert is. Emellett élénkebb színeket tud előállítani, különösen a sötétebb anyagokon, mivel a tinta sokkal vastagabb, amikor a szövetre kerül. A tinták kiválasztásával viszonylag könnyen lehet különleges effektusokat, például csillogást alkalmazni.

Természetesen analóg technikaként jobban megfelel a nagyobb példányszámú nyomtatáshoz, ahol a képernyők előállításának költségei könnyebben elviselhetőek. A kézi szitanyomók nem igazán tudnak versenyezni a mai DtG- és DtF-nyomtatókkal, de rengeteg olyan automatizált szitanyomógép van, amely a digitális társait messze meghaladó mennyiségben képes ruhadarabokat előállítani.

Az ausztriai székhelyű MHM például számos szitanyomógépet szállít a textilpiac számára, köztük a Synchroprint 5000 csúcsmodelljét, amelynek fő vezérlője egy tablet, amely online szoftverfrissítésekkel rendelkezik. Ez egy karusszeles kialakítású, a raklapok száma 8-tól 20-ig választható, akár 18 nyomtatóállomással. A kevesebb raklap nagyobb méretválasztékot jelent, az akár 12 raklapos gépek akár 80 x 110 cm-es nyomtatási területet is kínálnak, szemben a standard 50×70 cm-es nyomtatási területtel. A variációtól függően az SP5000 akár 1400 darabot is képes előállítani óránként.

Ott van még az iQ Oval CDS, amelyet először 2021 elején mutattak be, és úgy tervezték, hogy alacsony költség mellett magas termelékenységet kínáljon. Ez egy szervóhajtású szíjhajtást használ, amelyet az SP5000-ből adaptáltak, valamint egy érintőképernyős, WiFi-vel ellátott vezérlőpanelt. Moduláris felépítésű, így a felhasználók a vállalkozás növekedésével újabb raklapokat adhatnak hozzá. Akár 60 raklapot és akár 29 nyomtatási állomást is képes fogadni, 50×70 cm-től 80 x 110 cm-ig terjedő nyomtatási méretekkel.

Az Anatol számos szitanyomó berendezést gyárt, beleértve az automatikus és kézi nyomógépeket, valamint a szárítókat és a villámgyorsan szárító egységeket. Legújabb automata szitanyomója az Infinity Oval, amely teljesen szervóvezérlésű, és minden egyes nyomtatófejen érintőképernyős vezérlőpanel található, így minden beállítás elmenthető és újra felhasználható, ami a beállítási idő megtakarítását teszi lehetővé. Számos konfiguráció közül lehet választani, a 16 állomástól és legfeljebb 10 színtől egészen a 48 állomásig és 42 színig.

Az amerikai M&R vállalat számos automata szitanyomógépet gyárt. Legújabb gépe a Gauntlet 4, amely karusszeles kialakítású, szíjhajtású indexerrel. Két változatban kapható, az egyik 51×51 cm-es maximális képfelülettel, a másik 51×71 cm-es képfelülettel. Ezek 16-20 állomással és 14-18 színnel konfigurálhatók. Számos opció áll rendelkezésre, többek között az üres paletták érzékelésére és a nyomtatás megakadályozására, valamint különböző paletták és tányérok.

Az Adelco egy brit vállalat, amely a kínai Sanghajban gyárt szárítókat, digitális nyomtatókat és szitanyomókat, mindezt a ruházati piac számára. Ide tartozik a Matrix Oval is, amely moduláris felépítésű, és akár 66 raklapos és nyomtatóállomással is konfigurálható. Három nyomtatási formátum közül lehet választani: 45×60 cm, 50×70 cm és 60×80 cm. Óránként akár 900 nyomatot is képes előállítani. Tavaly az Adelco bevezette ennek a gépnek egy változatát, az All over Oval-t, amely a póló minden részére képes nyomtatni, beleértve az ujjakat is.

Tavaly az Adelco egy hibrid digitális készüléket is bemutatott. Ez egy olyan digitális nyomtató, amelyet úgy terveztek, hogy az egyik nyomtatóállomás helyett egy olyan képernyőnyomtatóval, mint például a Matrix Oval, összeférjen. Ricoh nyomtatófejeket használ, 600 x 1800 dpi felbontással. Választható négy- vagy hatszínű változat, CMYK plusz piros és zöld színnel, pigmenttintát használva. Számos anyagra nyomtat, többek között cottenre, nejlonra és poliészterre. A nyomtató 600 x 800 mm-es nyomtatási területet képes lefedni, és óránként akár 350 darabot is képes előállítani.

Az Aeoon kifejlesztette a Kyo Hybridet, amely már a harmadik generációját éli. Elölről nézve ez lényegében egy tintasugaras DtG-nyomtató, de hátul egy szitanyomtató állomással. Ez egy nagyon rugalmas megoldást jelent, amely a legkülönbözőbb szövetek széles skáláját képes kezelni, beleértve a pamutot, a poliésztert és a viszkózt. A szitanyomás és a digitális részek külön-külön vagy kombinálva is használhatók, akár érdekes hatások előállítása, akár tinta megtakarítása érdekében hosszabb sorozat esetén. A digitális rész előkezelést használ, de ezt csak a nyomtatandó területekre helyezi. Három nyomtatási állomás van. Nyolc nyomtatófejjel konfigurálható két CMYK-készlethez, vagy 12 fejjel négy fehércsatornás nyomtatáshoz, akár 600 x 2400 dpi felbontással. A nyomtatási kép mérete 40×20 cm.

Összefoglalva, a digitális nyomtatás az elmúlt években egyre elterjedtebbé vált, különösen a világjárvány idején, amikor lehetővé tette a vállalatok számára a gyors méretnövelést, hogy megfeleljenek a növekvő e-kereskedelmi keresletnek. A szitanyomás azonban még mindig sokat kínál. Lehetővé teszi a nagyobb példányszámok előállítását, ami elengedhetetlen a márkák igényeinek kielégítéséhez. A szitanyomás az anyagok széles skálájával megbirkózik, és különleges effektusokat, valamint nagyon élénk színeket képes létrehozni, ami mind-mind oka annak, hogy még mindig sok szitanyomda van.